Az utolsó falu című dokumentumfilmet vetíti le a dunakeszi Késő-Római Kikötőerőd május 21-én, a Múzeumok Világnapján. Hogy miért pont erre a filmre esett a választás, arról az erőd munkatársát, Langmayer Katalint kérdeztük.  

dkrka

“A nagybirtok szorító gyűrűjében csak vergődik a lesoványodott falu. Lerombolhatnák, beszánthatnák, és a helyén táblás földművelésbe foghatnának. De van túlélési ösztön a faluban is. Néhány ormánsági kezdeményezés ezt mutatja. Ehhez vissza kell térni a talán legősibb magyar életmód, az ártéri gazdálkodás alapjához: a közösségi munkához. Mementó vagy bástya lesz az utolsó falu?”

Ezt a kérdést teszi fel az Utolsó falu című dokumentumfilm, amely napjaink egyik sarkalatos problémájára, a múlt emlékeinek megőrzésére hívja fel a figyelmet. Mivel a Dunakeszi Késő-Római Kikötőerőd és a Múzeumok Világnapja programsorozatnak is az örökségvédelem a célja, nem volt nehéz ezt a filmet választani. Annál is inkább, mert a film egyik alkotója Langmayer Katalin munkatársa. A május 21-én este hatkor kezdődő vetítés után beszélgetést is terveznek a film készítőivel, Gyökér Róberttel és Tanner Gáborral.

A Dunakeszi Késő-Római Kikötőerőd tavaly is filmvetítéssel ünnepelte a Múzeumok Világnapját. Akkor Balázs Béla díjas filmrendező, Duló Károly Betájolt öröklét című filmjét tűzték műsorra. Az alkotás az UNESCO által világörökségnek nyilvánított pécsi ókeresztény emlékeket mutatja be.

 

 

Előző cikkÉletvidám nyugdíjasok Dunakeszi büszkeségei
Következő cikkTuzson Bence válaszolt a jobbikos képviselőnek