Mitől lett úri? Mi volt torta helyett? Milyen volt a kor menyasszonyi ruhája? Ki takarított ki a lagzi után? Minden kiderül az összeállításunkból. Cikkünk apropóját a házasság hetén túl pedig az adja, hogy mivel egész családok részvételét igényelte a lakodalom, megtartását a mezőgazdasági munkák befejezéséhez igazították. A lagzik megtartására közkedvelt időszak volt a farsang is. A Dunakeszi Helytörténeti Szemle írásából szemezgettünk, milyen szokások övezték a régi dunakeszi esküvőket.
Mikor és hogyan zajlott a szertartás?
Megtudtuk, hogy 1895 után a lakodalmat megelőző délutánon volt a polgári házasságkötés a községházán. Az ifjú párt csak a két násznagy kísérte, néha a szülők, testvérek is. A pár megkapta a házassági anyakönyvi kivonatot és másnap – ennek felmutatása után – köthettek egyházi házasságot. Később a polgári kötés átkerült az egyházi kötés napjára. Régen a reggeli mise keretében tartották a nászmisét. Csak az 1930-as években került a délutáni órákra. Így lett városibb, úribb. A templomi esküvő 3 órára tolódott. Így világosban vonulhatott a lakodalmi menet is. A vőlegény házától zene- és nótaszóval indult a menet a menyasszony házáig, ahol szép versekkel búcsúztatták el a menyasszonyt a szülői háztól, lakóitól, szomszédoktól, barátnőktől.
Innen mentek a templomba. A férfiak kezében egy üveg bor, az üvegen kerek kis fonott kalács. A menet végén két asszony, karjukon kosár, benne felszeletelt pusztakalács. A kapukban állókat ebből kínálták meg. A menyasszony a két násznagy között ballagott, a vőlegényt két koszorúslány kísérte, utánuk a rokoni fokok szerint a násznép. Ahol volt egy kis tér, szabad terület, a menet megállt, és muzsika- illetve énekszóra táncoltak.
Milyen volt a kor menyasszonyi ruhája?
A menyasszony öltözéke 1920 előtt: fehér szoknya, piros selyemblúz, fehér kötény, magas szárú fekete cipő volt. A nyakrakendője fehér selyem vagy ebelaszt anyagból, hosszú, fehér rojttal készült. Hímzése világoskék nagy koszorús virágminta, amit paradicsomvirágnak mondtak. 1920 után: fehér mirtuszkoszorú, párta és „rezgő”, (a rezgő apró fényes fémszálak). Hajfonatában pántlika és világoskék szalag volt. Nyakában arany- vagy ezüstlánc Mária-éremmel. Lábán fehér harisnya, fekete lakk- vagy bőr- és spanglis félcipő.
Lagzi
1924-ben nem volt még nagy divat a torta. Sok jó tészta, rétes sült. Az édes süteményeket a fiókos szekrényben, a komódban gyűjtötték fajták szerint, annak megfelelően, ki mit kért, azt a fiókot húzták ki, egyenesen onnan kínáltak.
Az idősek elmondása szerint régen – még fagyos időben is – az udvaron táncoltak. Szakadó esőben (aki befért) a lakodalmas szobába húzódott. Régen Veresegyházról hoztak muzsikásokat lovas kocsin. Vacsora előtt, a főétkek feltálalása előtt egy-egy verset mondott a vőfély: külön egyet-egyet a fogásokhoz.
A menyasszonytánc régi időkből való ajándékozási alkalom, ekkor mindkét lakodalmas ház vendégei együtt voltak. A pénznek alkalmas méretű szitát, tálat tettek ki. A tánc végén a férj bedobta a kalapját a tálba, felkapta a menyasszonyt és kiszaladt vele. Amíg a menyasszony átöltözött, maskarázással (bolond menyasszony, vőlegény) feheltánccal (párnatánc) múlatták az időt. A menyasszonytánc után menyecskeruhában tért vissza az új ara, fejét menyecskekendővel kikötve és sötétebb ruhában. Mindenki megforgatta, hajnalig ropták a táncot.
Amikor világosodott, akkor mentek haza a vendégek. Az új asszonynak már ekkorra meghozták a munkaruhát és a lábbelit. Az volt a szokás, hogy a lagzis szobát az új asszony teszi rendbe, ő takarítja ki.
Forrás: SZŐKE KÁLMÁNNÉ: DUNAKESZI LAKODALMAS, Dunakeszi Helytörténeti Szemle
Főkép: Lakodalmas menet G. Veres Teréz és Tóth Pál esküvőjén (1957)
