1988. október 12-én Dunakeszin a rendőrök megtaláltak Renátát, az akkor már egyéves kislányt. Kevesen bíztak benne. A gyereket 1987 karácsonya előtti napon emelték ki egy babakocsiból. Emlékszik a történetre?
Csodával határos módon találták meg városunkban azt az egyéves kislányt, akit 1987. december 23-án raboltak el. A rendőrök hivatalosan már lezárták a nyomozást, mert határidőre nem jutottak eredményre.
A kislány a VII. kerületi Halló önkiszolgáló büfé elől (közelében volt az alvilági alakok által kedvelt Halló bár) tűnt el nyomtalanul. Mai fejjel már az is meglepő, hogy az édesanyja a hely mosdójába ugrott be, a gyereket addig kint hagyta a babakocsiban az utcán, a kora délutáni karácsonyi forgatagban. Miután az eltűnt kislányért nem kértek pénzt, a holtteste nem került elő, jött a gyerekre hiába vágyó nők ellenőrzése, de a rendőrök kifutottak az eljárásjogi határidőből. Mégis volt olyan zsaru, aki tovább kutakodott.
Így jutottak el ahhoz a 33 éves, Dunakeszin élő nőhöz, aki nyolc osztályt végzett, eladó is volt, miközben mániákusan szeretett volna gyereket. 1983-ban P. Lászlóné örökbe fogadta a testvére újszülött lányát, de férje 4 év után elvált tőle, sőt a gyereket is neki ítélték. Meghökkentő módon, magát állapotosnak tettetve próbálta megtartani a gyereket, de a bíróság másképpen döntött.
Ezután a nő teljesen elvesztette a talajt a lába alól, napokig bolyongott a fővárosban, pályaudvarokon aludt.
December 23-án egy mosdót keresve tért be a Halló bárba. Amikor végzett, a vécésnéni alaposan leszúrta, hogy miért hagyta kint a hidegben a gyerekét az utcán. Ekkor látta meg a babakocsit, és kapva az alkalmon eltolta a kocsit, majd pár méter után kivette belőle a gyereket. Elment az apjához és azt mondta, nemrég szült.
Taxival ment haza Dunakeszire is, ahol az élettársa örömmel fogadta őket. Az „apa” kevéssé foglalkozott a részletekkel, bár egy dolgot észrevett: a kislány fülében a fülbevalót. Javasolta, hogy azt vegyék ki, nehogy megsértse a gyereket. Amúgy ez is nehezítette később a kislány megtalálását, az egyik ismertetőjele ugyanis éppen az apró, kékköves fülbevaló volt.
A következő napokban kölcsönzött egy írógépet, átírta a kórházi zárójelentést és a születési anyakönyvi kivonatot is Horváthról Szabóra, élettársa családi nevére. A gyereknek rendesen gondját viselte, bár előfordult, hogy pár napra eltűnt, és az élettársára hagyta a gyereket. Ami annak ismeretében riasztónak tűnik, hogy a férfi simán újszülöttnek nézett egy kéthónapos gyereket, de belejött, és ellátta a kislányt becsülettel – írta 13 évvel ezelőtt az Index a korabeli Népszabadság és Magyar Nemzet alapján.
A kislánynak már hat foga volt, megtette az első lépéseket is, amikor visszaadták a szüleinek. Az ügy érdekessége, hogy nem igazán voltak erre az esetre törvények, így, bár a nő volt bűnügyi őrizetben, ellene 1989 decemberében jogerősen megszüntették az eljárást, sőt “a törvény erejénél fogva mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól”. Ezek után pedig a hatóságok nem adhattak róla információkat. És a dunakesziek?
Címlapfotó: Fortepan/Bauer Sándor adománya
