Ismét hatalmasat bulizott Dunakeszi legtöbb tagot számláló civil szerveződése, a Dunakeszi Nyugdíjas Kiránduló Klub. Kaptunk meghívót, és miután túlzás nélkül óriási hangulatúak ezek az összejövetelek, nem is tudtunk ellenállni az invitálásnak ezúttal sem. És akárcsak korábban, most sem csalódtunk. Helyszíni beszámolónk a fergeteges gulyáspartiról.
Amíg a Dunakesziek önfeledten fesztiváloztak a Katonadombon, addig a Duna mentén, a napközis táborban gyűltek össze a Dunakeszi Nyugdíjas Kiránduló Klub tagjai szombat délelőtt, hogy a szokásos évad kezdő, immáron X. Gulyáspartival búcsúztassák el a nyarat. Nos arról, hogy milyen is egy jó gulyásleves, – vagy bármely étel, – óriási, vérre menő vitákat lehet kirobbantani az ország bármely pontján vetjük fel a kérdést, hiszen ízlések és pofonok. Viszont így a már-már provokatívnak számító kérdésen csakhamar túl tettük magunkat, mert nem szerettük volna megkockáztatni, hogy esetleg egy-egy asztaltársaságnál komolyabb összetűzések, avagy életre szóló harag szülessen.
Mindenesetre a Dunakeszi Post megszerezte a Kiránduló Klub főszakácsának receptjét, melyet a cikk végén meg is osztunk Önökkel is, ha valaki netán kedvet kapna egy mennyei gulyáshoz, akkor nehogy kimaradjon a jóból. De az eseményen olyan fontos kérdésekre is választ kaptunk, hogy miért fontos a bajusz, és hogy meddig lehet bográcsozni a szabad ég alatt.
Azt érdemes tudni, hiába az önfeledt jó hangulat, mókázás, egy ilyen összejövetel nagyon is komoly és hosszas előkészületeket igényel, hiszen nem elég a 70 liter(!) levesről, annak alapanyagairól gondoskodni. A Kiránduló Klub egyetlen eseménye sem maradhat tréfás programok és tánc nélkül. A klub vezetőjétől, Zupka Sándortól megtudtuk, ahhoz, hogy egy ilyen rendezvény gördülékenyen menjen, gondos szervezés, pontos munkamegosztás, alapos idő-, és ütemterv szükséges. Szinte bele is szédül, aki bepillantást nyer a program háttérének forgatókönyvekbe. Mindenesetre a szervezés megéri, egyrészt azért mert mindig flottul zajlanak az események, másrészt pedig azért, mert így a megjelenteknek tényleg arra kell csak figyelniük, hogy önfeledten érezzék magukat.
Érkezésünkkor például már javában főzték a nők, asszonyok a levest. Két óriási kondérban, egy harminc és egy negyven literes edényben főtt, nyílt láng felett a gulyás. Jakus Lajosné Marika és Csenky Jenőné Veronika felügyelik a főzést. Elmondták, már reggel fél nyolc óta sürögnek-forognak, hogy mire 10-kor megérkezik a társaság, addigra már az alapanyagok elő legyenek készítve, sőt forrjanak, érjenek össze jól az ízek.
Húsz kiló marhahúst aprítottak fel erre az alkalomra, hogy valóban gazdag legyen a leves ízvilága, összetétele.
A főszakács Bottyhán Éva elmondta, korábban vendéglátósként dolgozott, igaz, nem szakács, hanem felszolgáló volt, de ezt-azt sikerült ellesnie a szakmából. Mint mondja, szerzett egy finom receptet, aminek az alapanyagait felszorozta annyival, amennyivel nagyobb adag készül. Noha a hölgyek már reggel óta dolgoztak, olyan önfeledt jókedvvel és derűvel tették mindezt, hogy öröm volt pár szót váltani is velük. Mint kiderült, mindannyian hobbiszakácsok, szoktak jókat főzni otthon, ám nem professzionális kukták.
A gulyásparti résztvevőit számos elfoglaltsága ellenére köszöntötte Dióssi Csaba, Dunakeszi város polgármestere. Köszöntőjében kiemelte a hagyomány tiszteletét, az összetartozás erejét, és azt, hogy milyen fontos színfoltja a városnak a Dunakeszi Nyugdíjas Kirándulók Klubja, ahová mindig szeretettel hívják, és Ő szeretettel jön.
A köszöntők után minden az asztaloknál munka kezdődött, ugyanis az asztaltársaságok az érkezéskor tesztet kaptak. Olyan kérdéseket kell megválaszolniuk, hogy meddig lehet bográcsozni a szabadban? Vagy melyik hús fő meg a leggyorsabban a bográcsban?
Azért, hogy igazi családi program legyen a parti, sokan az unokáikat is elhozták az eseményre, mivel az egyik alapvető cél a három generáció együttléte és szórakoztatása. Így ezúttal a fiatalokat vették rá, hogy szórakoztassák a nagyszülőket és az egybegyűlteket, míg az étel rotyog. Hogy mivel? Megrendezték a FINA után csak „Dunát” avagy a „Duna-Keszi Szárazföldi Úszóbajnokságot”. Nem elírás. Szárazföldi.
Az ötlet-, és névadó gazda, Balogh Gyula szinte már-már a szórakoztatásért kiemelten felelős a klubban, hiszen most is ő felelt a hangosításért, és ő volt a szárazföldi úszóbajnokság műsorvezetője, de más rendezvényeken a talpalávalót is ő játssza a zenekarával, aminek ő az énekese. Mint megtudtuk, hamarosan az ő vezetésével indul a zene, tánc és énekklub, ami úgy tűnik, ezentúl minden héten szerda délután várja majd a klubtagokat.
De hogy miként is néz ki egy ilyen szárazföldi úszóbajnokság? Önkéntes hölgyek fognak meg egy-egy hosszúkás textilanyagot – ezekből lesz a víz. Mozgatniuk kell, hogy hullámok is legyenek. Néhány vállalkozó szellemű kisebb-nagyobb gyerek pedig a két textil között guggolva teljesíti az úszásnemeket, úgy mint mellúszás, hátúszás, és a többi. Gyula úr elmondta, a műugrás kivitelezése volt a legnagyobb kihívás. Végül ezt is megoldották.
Egy kisebb létra fokairól kellett leugraniuk a gyerekeknek, miközben egy kötélen elhúzott úszógumiba kellett beleugrani a játékosoknak. Egy biztos: a klub tagjai humorban és kreativitásban nem ismernek tréfát.
Később pedig Radvánszki Edité lett a terep. Akik olvassák rendszeresen a Dunakeszi Postot, tán emlékeznek is rá, hiszen készítettünk vele korábban interjút is. Ő az, aki örömtáncot tanít a senioroknak. Ezúttal is tánctanítás került középpontba, ám a vidám hangulat mindvégig adott volt – annál jobban kacagott valaki, minél inkább elvétette a koreográfiát.
Ezalatt mi az asztaltársaságokhoz is ellátogattunk. Két férfi jókedvűen ücsörgött, amíg asszonyaik betanulták a háttérben koreográfiát. Igazi vidám csipkelődések fültanúi lehettünk, ugyanis a két jó barát, akik itt ismerkedtek meg a klubban, folyton jó kedélyűen élcelődnek egymással. Mint megtudtuk, a bajusz tekintélyt ad a viselőjének – természetesen ez az állítás annak a száját hagyta el, aki viselte is ezt az ékítményt. Később Pas Dezsőtől, – aki fényképezőgépével több szép felvételt csinál a klub rendezvényeiről, melyek közül sok a lapunkban is megjelent már, amit ezúton is köszönünk -, tehát megtudtuk tőle, hogy az erdélyi kirándulásuk alatt hallotta, ott úgy tartják: egy férfi bajusz nélkül éppen olyan, mint egy nő bajusszal. Tőle tudtuk meg azt is, hogy nemrég, amikor néhány napot külföldön töltött a klub, akkor az utolsó este nekik, és a velük egy időben ott tartózkodó társaságnak egy zenés-táncos búcsúestet szerveztek. Nos, mit tippelnek, kik perdültek elsőként táncra? Nem, nem a húszas-, harmincas éveikben járó másik csoport, hanem a Dunakeszi nyugdíjasai, akik ott sem hazudtolták meg magukat.
Időközben elkészült a gulyásleves. A nyugdíjasok otthonról hozott tálkákkal álltak sorba a kondérok előtt, volt, aki tálcát is vitt, hogy több tányérba kapja a levest, amit utána szervíroz a családnak. Közben persze egy-egy ízes tréfa is elhangzott a háttérben: „Látom, a család téged bízott meg, hogy vigyél nekik levest. Azért nagy bizalom ám ez, hogy a közétkeztetést rád merik bízni! Vagy most alapozod meg, hogy a jövőben a reggelit az ágyba kapd?”
És hogy milyen lett a gulyásleves? Szép színű, nagyon sűrű és ízekben gazdag lett. No, és nem utolsósorban rendkívül finom. Akinek módjában állt, szívesen repetázott is belőle.
Egy másik asztalhoz is ellátogattunk, ahol Hippenmayer Sándor ebédelt a párjával. Sándor elmondta, a leves nagyon jól sikerült, a Vacsoracsatán 10 pontot kapna, és ő pedig immár nemcsak szép, jól lakott is. Kérésünkre azt is megmutatta, hogy időközben a kvíz teszt eredményhirdetésénél milyen csomagot kapott minden csapat. Volt benne minden, ami egy egyszemélyes gulyás elkészítéséhez kell.
Nem mellékesen azt is megtudtuk, Sándor a szabadidejében szenvedélyesen hódol az ősmagyar szótagírásnak, összeróvásnak, amit még kevesen ismernek ugyan, és sokan tévesen összekevernek a rovásírással.
Az eseményt egy fergeteges táncolás zárta. Radvánszki Edit tanárnő nagyon büszke lett volna nemrég szívvel-lélekkel oktatott tanítványaira, ugyanis miközben ő már idejekorán hazament, ám a diákjai a fináléban elroptak egy valódi örömtáncot, mindennemű vezetés nélkül.
Végül az ígéretünkhöz híven jöjjön a gulyás receptje, à la Dunakeszi Nyugdíjas Kiránduló Klub. Igaz, vigyázat, a most következő recept 70 literre vonatkozik!
20 kg marhahús, 5 kg hagyma, 1 kg paradicsom, 1 kg paprika, 1/2 kg erős paprika, 2 kg zsír, 1/2 kg fokhagyma, 4 kg sárgarépa, 4 kg fehérrépa, 2 kg zeller, 10 kg burgonya, 45 dkg pirospaprika, 45 dkg ételízesítő, 4-4 csomag bors, őrölt kömény, őrölt babérlevél, só, petrezselyemzöld, zeller zöld és csipetke.
A ledarált hagymát a zsíron megdinszteljük, beletesszük a darált paprikát, paradicsomot, majd a marhahúst, és körülbelül 1 órát pároljuk, majd beletesszük a pirospaprikát. Kissé felöntjük vízzel, beletesszük a zöldségeket, fűszereket, sót, összefőzzük, ráöntjük a szükséges mennyiségű vizet. Mikor a hús már majdnem puha, beletesszük a krumplit és a csipetkét. Az egészet puhára főzzük.
És hogy meddig lehet a szabad ég alatt bográcsozni? Nyugalom, nem maradtak le még a szabadtéri főzőcskéről, ha kedvet kaptak volna hozzá, ugyanis a szüret végéig lehet a népi hagyomány szerint.
