A jövő sportcsillagai című országos cikksorozat célja, hogy bemutassuk azokat a feltörekvő fiatal magyar sportolókat, akik a jövő reménységei lehetnek, és azokat a szakembereket, akik elhivatottan dolgoznak azon, hogy még magasabb szintre juttassák a magyar sportot. A VSD dzsúdószakosztályát eddig főként a dunakeszi sportmodellről és Pongrácz Bence világversenyeken elért sikereiről ismerhették olvasóink, most azonban két fiatalt mutatunk be a csapatból, elsőként Sára András Hunort.
Ahogy az edzésről kihívtuk a beszélgetésre Hunort, fel sem kellett tettünk a kérdést, azonnal látszott rajta, hogy mit ad számára a sport: egy jó fizikumú, magabiztos, tisztelettudó, céltudatos fiatalember lépett elénk. Hunor január végén ünnepli 15. születésnapját, dunakeszi lakos, de Újpestre jár sportgimnáziumba, hogy az edzéseket össze tudja hangolni a tanulással. 2025-ben megszerezte a magyar bajnoki címet, e mellett kétszeres magyar bajnoki ezüstérmes. Az életét már el sem tudja képzelni a dzsúdó nélkül, de mondja el ezt ő a saját szavaival.
Hol találkoztál a dzsúdóval?
11 évvel ezelőtt kezdtem el a dunakeszi iskolai sportmodell keretein belül ezt a sportot, de már nagyon vártam, hogy kipróbálhassam. A bátyám negyedikben már dzsúdózhatott, és irigykedve néztem, hogy mikor leszek már elég idős ahhoz, hogy én is elkezdhessem. Végül az óvoda vége felé eljött a pillanat, nagyon örültem neki.
Más sportban nem is gondolkodtál?
Kicsit ovifociztam, egy ideig a kézilabdát is ki akartam próbálni, de a dzsúdó teljesen megfogott. Maga a sport és a közösség is szuper. Mindenkit nagyon megkedveltem, a versenyzői csapatot is nagyon szeretem. Szóval nem, nem fogok váltani.
Mit ad neked a sport?
Kitartást, edzettséget, levezetem vele az energiámat, a feszültséget. Amikor nyáron nincs két hétig edzés, alig várom, hogy újra elkezdődjön, nagyon hiányzik olyankor a mozgás. Emellett barátokat is ad. Sok barátom van a VSD-ből, de más egyesületekből is jóban vagyok a versenytársakkal, jó közösség a dzsúdósok társasága.
Mennyire nehéz ezt összeegyeztetni a tanulással?
Előző félévben hét, mostantól nyolc edzésem van a héten, de mivel sportgimnáziumba járok, ezt elfogadja az iskola, össze tudom hangolni a tanulással, nem okoz gondot.
A versenyzői pályafutás után edzősködni szeretne
Lehet, hogy klisés a kérdés, de mik a céljaid?
Egyértelműen az olimpia, világbajnokság, világkupák, szóval kijutni a világversenyekre. Ha pedig majd visszavonulok, szeretnék edzősködni is. Nagyon jó edzőink vannak, többek között Horváth László, Dobos Gábor és Monori Dániel, akik példaképek számomra, és én is szeretném átadni azt a tudást majd a gyerekeknek, amit én kaptam a VSD-ben.
Melyik versenyre készülsz most?
Jövő hétvégén a Magyar Kupára megyünk Győrbe, most arra fókuszálunk.
Ha mélyponton vagy, ki bátorít?
Szerencsés vagyok, mert mindenki támogat ilyenkor. Ha kikapok a versenyen, de tudom, hogy jól teljesítettem, igazán mindent beleadtam, csak mondjuk idősebb versenyzővel kerülök össze, akkor nyilván fáj, de vigasztal a tudat, hogy helyt tudtam állni. Az edzőim, a családom, a versenytársaim pedig ilyenkor is támogatnak. Jó, hogy itt a versenytársakkal is jóban vagyunk.
El tudnád képzelni az életedet sport nélkül?
Nem. Egyáltalán nem.
Szerinted kinek való a dzsúdó?
Mindenki adhat neki egy esélyt, de azoknak kifejezetten ajánlom, akik egy jó közösséget, jó edzőket, izgalmas versenyeket keresnek. Bár a fiúk gyakrabban választják ezt a sportot, vannak nagyon ügyes lányok is, szóval ők is próbálják ki bátran.
A VSD az ország egyik vezető dzsúdóközpontja
A VSD szakosztálya az ország élmezőnyében van: 2024-ben Dobos Gábor a harmadik legsikeresebb edző lett országos szinten, Ötvös Patrik az Év siket sportolója címet kapta, a szakosztály pedig egyre erősebb utánpótlásbázist épít több mint száz aktív dzsúdóssal és folyamatos országos dobogós helyekkel.
A Dunakeszin működő dzsúdóprogram egyedülálló Magyarországon, mert egy városon belül minden évben több száz gyermek kóstolhat bele ebbe a sportágba, és a tehetségek a VSD szakosztályában folytathatják az edzéseket.
