A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik. Ilyenkor mindenki a maga módján igyekszik tisztelegni a magyar líra előtt. Szavalóversenyeket szerveznek, közös versmondásra invitálják az embereket, flashmobokkal lepik meg az utca emberét, vagy kiteszik a közösségi médiába éppen aktuális kedvencüket. Három verset választottunk mára, fogadja tőlünk szeretettel.
József Attila: A Dunánál
“A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.” (részlet)
A teljes verset Kaszás Attila lehengerlő előadásában ajánljuk:
Másodiknak Radnóti Miklós: Nem tudhatom című versére esett a választás
“Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.” (részlet)
Reviczky Gábor elődásában ajánljuk a teljes verset.
Végezetül: Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal, Csuja Imre előadásában
“Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
s már nem vagyok otthon az égben.“(részlet)
Önnek melyik vers jutott ma eszébe?
