Ott voltunk ma a Pest megyei rendőr- és tűzoltónapon a Katonadombon.
A parkolás könnyű volt, gyors, igaz, korán érkeztem. A polgárőrök udvariasan és észszerűen mutatták a helyet az érkezőknek (ezt csak azért írom így, mert egyszer egy Veszprém megyei rendezvényen a szemem láttára navigálták be a fiatal hölgyet két autó közé úgy, hogy kiszállni aztán nem tudott). A körhinták világa után is játékok következtek, aztán a falatozóhelyek sorban.
Figyelnem kellett, mert igazából a páncélozott rendőrautó és a kitelepült kávézó keresésére koncentráltam. Keresztfiam kérte, hogy ha ilyen robosztus jószágot látok, fotózzam le neki, mert a kis barátjának meg akarja mutatni. A kávé meg nekem kellett, a bejáratnál egy csinos hölgy kavargatta a papírpoharában a kapucsínóját, s ezt olyan élvezettel tette, hogy összefutott a nyál a számban, s rögtön megkívántam.
A színpadnál láthattuk a rendőrautók kiállítását. Főleg a régi vízágyú tetszett, meg a klasszikus diplomata Merci, Monacóban láttam ilyet utoljára, a herceg autómúzeumában. Az ünnepi beszédekről és Dióssi Csaba tiszteletbeli rendőrré avatásáról itt olvashatnak.
A hivatalos események előtt gyerekrajzokat láthattunk a kivetítőn. Utána már keményedett a helyzet. Önvédelmi bemutató következett. “Sok lesz az improvizáció” – közölte a moderátor, és Jackie Chan óta már tudjuk, mit jelent ez. Nem csoda, hogy gyorsan nagy tömeg gyűlt össze.
A remek bemutató után megtudhattuk, hogyan kell kivágni valakit az autóból, ha beszorul. Nem könnyű feladat.Nem rég olvastam egy egyetemi dolgozatban, hogy a tűzoltóknál még kormányleszorító és kuplungvágó is van. Utóbbi nekem is kéne, elrettentésül, nehogy friss jogsis haverom megint kettesbe tegye négyes helyett a sebváltót, mint múltkor, mikor majdnem kifejeltem a szélvédőt.
A főzősátrak mögött aztán felvonultak a szolgálati kutyák, jól nevelten, keményen. Volt közöttük olyan okos, hogy szívesen bemutatnám a nagynénémnek, aki szerint bizonyos fajtákat lehetetlen szobatisztaságra meg fegyelemre nevelni.
A rendezvényen nagykutyákat is láthattunk, ott volt a megyei rendőri vezetés, no meg a pénzügyőrök, tűzoltók színe-java. Egyébként érdekes, hogy Amerikában majdnem mindenki tiszteli a rendőröket, és kicsit többet is gondolnak róluk a képességeikhez képest, nálunk meg sokszor pont fordítva. Pedig én rengeteg kifejezetten felkészült, jó fej rendvédelmist ismerek, azért is kellenek hasonló rendezvények, hogy ők aztán ilyenkor felvonulhassanak a színpadra.
Meg a bosszú miatt is. Végre én fotózhattam le egy traffipaxot, kár, hogy csekket nem tudok a felvételhez mellékelni. Nyerni azért így is nyertem egy kólát, mert a BMW rendőrmotorba 240 “van beleírva”, és nem 220, ugye, Ákos…
Csak az ötletek miatt: Amerikában voltam egy rendőrnapon, egy elkerített, biztonságos részen igazi fegyverekkel is lehetett lőni, cserébe a felnőtt próbálkozó adományozhatott a rendőralapítványnak. Itt is lehetett azért tüzelni, a céllövöldéket imádom, és elég jól tudok célozni. Úgyhogy most is megszereztem a kedvesemnek a képen látható zöld dunakeszi szörnyet, nem csoda, hogy elégedetten távoztam a rendezvényről.
