Farkas Pál, a Dunakeszi Szimfonikusok népszerű karmestere, Kálmán Imre-emlékplakettet kapott Siófokon. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Honnan ered a zene szeretete önnél?
A családomban többen is foglalkoztak a zenével, a nagybátyám hivatásos zenész volt, nagyapám és édesapám kedvtelésből zenéltek. Azt az életérzést igyekeztek átadni, hogy találkozzam én is a zenével, ismerjem meg a szépségeit. Zenei pályámat 6 éves koromban kezdtem, hegedűtanszakon tanultam a váci zeneiskolában. Akkor még nem sejtettem, hogy az intézmény későbbi munkahelyem is lesz. A zenei érdeklődésem mellett a másik terület, amelyen sikerrel bontakoztam ki, a sport volt. Mindkettő teljes odaadást kívánt, így 18 évesen el kellett döntenem, melyik úton haladjak tovább. A zenei pályát választottam.
Hogy alakult a pályája az évek során?
1981-ben a váci Bartók Béla Zeneiskola váchartyáni kihelyezett tagozatán kezdtem tanítani, majd 2006-ban az iskola igazgatója lettem. 2013-tól vagyok a Dunakeszi Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetője. Örömmel mondhatom, hogy növendékeink száma egyre nő, jelenleg 700 körüli a létszám, amelyet szeretnénk 1000-re bővíteni. Erre a közeljövőben a Művészetek Házával együtt megépülő Művészeti Iskola férőhelyeinek száma biztosít majd kiváló lehetőséget.
Ön a Dunakeszi Szimfonikusok, korábban Váci Szimfonikusok vezető karmestere. Mi indokolta a névváltoztatást?
Az együttes 1984-ben Váci Szimfonikus Zenekar néven alakult. Én 1994 óta irányítom a zenekart. Vácott 33 évet dolgoztunk kiváló összhangban a város mindenkori vezetőivel. Azonban amikor a zenekarnak financiális gondjai támadtak, mivel a városvezetés nem teljesítette a közszolgálati szerződésben foglaltakat, akkor változtatnunk kellett. Dunakeszin Dióssi Csaba polgármester úr örömmel fogadott minket. Így leltünk új otthonra ebben a városban, ahol az önkormányzat támogatását élvezzük, és lehetőséget kapunk művészi munkánk folytatására.
Rengeteget dolgozik, azt olvastam 130-140 előadása van egy évben. Igaz ez?
Most már inkább „csak” 100 körül van a koncertszámunk. Korábban az Interoperett időszakában volt 150-160, mert az heti 3 előadást jelentett Budapesten egy szezonban, és emellett tartottunk még közel 100 koncertet évente.
A helyi koncerteken kívül még merre, mely vidékeken játszanak?
Az ország szinte minden pontján felléptünk már, és számos külföldi nagyvárosban is turnéztunk Európa- szerte, sőt, más földrészeken is. Gyakran és szívesen járunk Felvidékre, Pozsonytól Kassáig, bár ezt én nem is nevezném külföldnek. Nagyon szeretnek minket, mi pedig rendkívül örülünk, hogy lehetőségünk van a határainkon túl élő magyarokat is megörvendeztetni az előadásainkkal.
Igen, olvastam, hogy Felvidéken kívül is világszerte fellépett már, ezek zenekari turnék voltak, vagy esetleg szólóban, karmesterként kapott meghívást?
Változó. Az északi államokban – Norvégiában, Finnországban, Svédországban -, valamint Németország szinte minden nagyvárosában jártunk a zenekarral, de Izraelben is koncerteztünk, ahol volt rá példa, hogy “kint kaptam zenekart”. Természetesen kényelmesebb, amikor saját együttessel hívnak meg, hiszen a zenészeim már jól ismerik azokat a műveket, amiket általában viszünk.
Szeret utazni? A turnék alkalmával van idejük szétnézni a városokban?
Hogyne! Rengeteget utazom. A hosszabb turnék alkalmával arra is van lehetőségünk, hogy alaposabban megcsodáljuk az adott országok, városok nevezetességeit.
Az életét kitölti a zene, a szabadidejében mivel foglalkozik még szívesen?
Az otthoni és a hétvégi házban mindig akad tennivaló, de legszívesebben kertészkedem. Továbbá nagyon szeretem csodálni a természetet, és mindig megigéz a Balatonon egy hajnali hangulat, vagy felpezsdít egy-egy közös esti kikapcsolódás, találkozás, beszélgetés a barátokkal.
Ha már a Balatont említi: a mostani riportunk apropója is a „magyar tenger fővárosához” kötődik. Siófokon kapta meg június elején a város által alapított rangos kitüntetést, a Kálmán Imre-emlékplakettet.
A 90-es évektől Siófokkal nagyon jó a kapcsolatunk, évente sok koncertet adunk a városban. Bevezettük ott az újévi koncertet, ami a mi zenekarunkhoz kötődik. A Zenés színház sorozat rendszeres közreműködői vagyunk, nyaranta a Zene a zöldben, valamint minden októberben a Kálmán Imre napok keretében is rendszeresen játszunk, illetve ifjúsági és szimfonikus hangversenyeket is gyakorta adunk. Természetesen Siófokon kívül is számtalan helyre térünk vissza évről évre az országban és külföldön egyaránt. Például Szarvasra, a Nyári Színház előadásaira, Paksra az Operettgálára, továbbá Gyulán is és Pesten a Városmajorban is lesznek előadásaink. Szeptemberben egy új táncos programmal megyünk Bécsbe, Genfbe, majd tavasszal több német városba. Nagy öröm számunkra, hogy ilyenkor többezres közönségnek játszhatunk egy-egy este.
Nagyon sokféle zenét játszanak a zenekarral. Minden zenei stílusban otthonosan mozog?
Az élet ránevelt, hogy több zenei műfajban is jártasak legyünk. Ez azért is jó dolog, mert a zenészek nem égnek ki. Ha csak klasszikus zenét játszanánk, vagy csak operettet, akkor az nagyon egy irányba vinné az együttest, és előbb-utóbb a fásultság jelei mutatkoznának. Mi minden héten más műfajban más műsorral készülünk, ezért nagyon „rugalmas” a zenekar, a kihívások éberen tartják a zenészeket. A klasszikus komolyzenén túl az opera és az operett világában is otthonosan mozgunk. Így olyan világhírű művészekkel dolgozhattunk együtt, mint például Rost Andrea, Pitti Katalin, Kállai Bori, Kalocsai Zsuzsa, hogy csak a közelmúlt koprodukcióinak szereplőit említsem. Természetesen a könnyűzenében is jelen vagyunk, egyik legújabb produkciónkban a Leander Symphonic zenekaraként lépünk fel, de többször játszottunk már St.Martinnal vagy Illényi Katicával is. Büszkén mondhatom, hogy Magyarországon a zenei élet sok-sok kiválóságával vagyunk kapcsolatban. Kortárs zenét is szívesen játszunk, épp most készül egy mű, kifejezetten a zenekarunk számára.
A zene állandóan körülveszi. Az autóban is zenét hallgat?
Igen, a Klasszik mindig szól, többek közt azért, hogy ötleteket szerezzek, hogy mi az, amit még nem játszottunk. Máskor pedig, ha utazom, azt az időt is tanulásra szoktam felhasználni, hallgatom a műveket, melyek előadásra várnak.
A zene iránti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen. Gyermekeinek mennyire szoros a kapcsolata a zenével?
Két gyermekem van, mindketten tanultak zenét, de más pályára mentek. Én ezt nem bánom, mert azt kell csinálniuk, amit szeretnek, amiben úgy érzik, hogy a legjobban ki tudnak teljesedni. Büszkén mondhatom, hogy a leányom és a fiam is megtalálták a saját útjukat, sikeresek a munkájukban, miközben mindketten zeneszerető emberekké váltak.
