Elhunyt Denke Emma, Dunakeszi elismert személye. A 2018-as kitüntetés átadásakor elhangzott Bocsák Istvánné, korábbi önkormányzati képviselő által összeállított méltatással búcsúzunk tőle.
Újpesten született 1944-ben. Édesapját nem ismerhette, mert születése előtt elveszítette. Édesanyja nagy szeretetben nevelte, akivel 1950-ben Dunakeszire költöztek. Haláláig ugyanabban a házban élt. Az általános iskolát már itt, a 2. sz. (ma: Széchenyi István) Állami Általános iskolában fejezte be. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban végezte. Érettségi után – nevelőapja halála miatt – továbbtanulásról szó sem lehetett, így az Egyesült Izzó Vákuumtechnikai Gépgyárában kezdett dolgozni. Majd elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát, valamint a Közgazdasági Egyetem külkereskedői szakát is. A Videoton Rt.-nél üzletkötőként dolgozott a 80-as évek elejéig. Egy véletlen folytán került a Katona József Színházhoz.
Kezdetben a jegyértékesítésnél dolgozott, de hamar kiderült, hogy nagyon jó szervező, figyel az emberekre, mert kivételes empatikus képességgel és humánummal rendelkezik. Rövidesen ő lett a szervezés vezetője. Professzionális módon megszervezte a színház pártolói tagságát, melynek a létszáma rövid idő alatt kétezerre emelkedett. Ez az általa létrehozott rendszer a színháztól való távozása után is fennmaradt, és a régi tagok ma is szeretettel és tisztelettel beszélnek Emmáról, mert ismerősként, barátként tartotta számon őket. Nemcsak a közönséggel volt bensőséges kapcsolata, hanem a színház valamennyi dolgozójával. Szerették, tisztelték, a rendezők, színészek is kérték a tanácsait, segítségét, sokszor vigyázott az előadás alatt a színészek gyermekeire. Dolgozott a Játékszínben, a Thália Színházban és az új Nemzeti Színházban is.
Igazi értéket őrző és értékteremtő ember.
Tokaj-Hegyalján felfigyelt a pusztulásra ítélt zsinagógákra, temetőkre. Megszervezte helyreállításukat, felújításukat (Tokaj, Mád, Olaszliszka, Bodrogkeresztúr).
“Denke Emma az az ember, aki ha elindul egy úton, azon végig is megy”
Dunakeszin is mindig aktív tagja volt a közösségnek. Alapító tagja a Városvédő Egyesületnek. Közreműködött a Révész István Helytörténeti Gyűjtemény anyagának gyűjtésében, rendezésében is. A Lovaregylet dokumentációs anyagának és tárgyi emlékeinek rendezésében és kiegészítésében is tevékeny részt vállalt (keszthelyi hagyaték).
A kultúra és annak terjesztése iránti elkötelezettségét bizonyítja, hogy amikor Budapesten dolgozott, sokan jutottak el Dunakesziről a nyugdíjas klub tagjai, a nagycsaládosok, a sokgyerekesek, kisebb- nagyobb közösségek az ő segítségével kedvezményes jegyekkel operaházi, színházi előadásokra. 2004-ben először rendezett a Kaláka Együttes az ő meghívására a Szent Imre-templomban karácsonyi koncertet, mely sok éven át szerzett örömet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Több alkalommal hívott meg művészeket (Bálint András, Haumann Péter, Eperjes Károly, Oberfrank Pál, Gryllus testvérek, Sebestyén Márta), komolyzenei együtteseket (Amatild). Emma kezdeményezte és finanszírozta a Szent Imre-templomnál az adventi időszakban az ember nagyságú betlehem felállítását. A felállítás munkálataiba többen bekapcsolódtak a fizikai munkák elvégzésére, de a munka nagy részét magára vállalta.
Mindig szerényen tette a dolgát
Szociális érzékenységét és elkötelezettségét a szegények, a nehéz sorsúak, az elesettek iránt számos kezdeményezése bizonyítja: az általa megálmodott és elindított kenyérosztás évekig működött. Számon tartotta, felkereste, rendszeresen látogatta, segítette az idős, beteg közeli vagy távoli ismerőseit. Sokszor nyújtott pénzbeli támogatást is a szegényeknek. Szerénységét bizonyítja, hogy ezekről soha nem beszélt, véletlenül derültek ki. Évek óta minden ősszel megszervezte egykori iskolájában az öregdiák-találkozót, lehetőséget adva az idős embereknek beszélgetésre, a kapcsolatok ápolására.
A Szent Erzsébet Katolikus Óvoda építéséhez rendezvények szervezésével jelentős összegű adományokat gyűjtött, és természetbeni adományokat is adott (szőnyegek, étkészletek, evőeszközök).
Számos, a város történetének emléket állító kezdeményezésben vett részt (alagi hősök kopjafája a Szent Imre-templom kertjében, ’56-os emlékmű az állomásnál, egyháztörténeti kiállítás, „Üres padok” program). Dunakeszi történetében fontos szerepe volt az iskoláknak és az egyháznak. Két kötet ötlete tőle származik, melyek anyagának összegyűjtésében is oroszlánrésze volt. Áldozatos, lelkiismeretes munkáját dicséri a 2015-ben Dunakeszi Város Önkormányzata által támogatott Az alagi iskola Képes emlékkönyve 1910-1963 és a 2017-ben Dunakeszi Város Önkormányzata által kiadott Alag római katolikus templomai című kiadvány.
Minden tevékenységét áthatja az értékek megbecsülésére, megóvására törekvés, a tettekben megnyilvánuló értékteremtés, a mély humánum, a különlegesen erős szociális érzék, a kitartás és a következetesség. Nem ő kereste az ügyeket, az ügyek találták meg őt.
Denke Emma az az ember, aki ha elindult egy úton, azon végig is ment.
