Életvidám nyugdíjasok Dunakeszi büszkeségei

40 év és egy lemondás, pontosabban háttérbe vonulás. Ez történt a Dunakeszi Nyugdíjas Kiránduló Klub ünnepi ülésén. A József Attila Művelődési Központban mintegy 250 klubtag búcsúztatta az amúgy maradó elnököt, Terbe Józsefnét.

Magát nem hívtuk meg, de ha már eljött, akkor szívesen látjuk és pontosan számoljon be erről a rendkívüli eseményről – int rendre bemutatkozásom után egy alacsony, de rendkívül energikus hölgy a terembe belépve. Ő Terbe Józsefné, a Dunakeszi Nyugdíjas Kiránduló Klub elnöke. Már csak pár perc van hátra az ünnepi ülés megkezdéséig, a VOKE (művelődési ház) nagyterme zsúfolásig megtelt szépkorúakkal. Lehetnek vagy 250-en, de ha azt mondják, hogy 300-an voltunk, azon sem lepődöm meg. A klub fenállásának 40. születésnapját ünneplik, de más okból is nevezetes eseményről van szó. Távozik posztjáról ez engem gyorsan elhelyező hölgy is. Na jó, csak egy kicsit, hiszen később megtudjuk, hogy a klub elnökségének tagja marad, de ennyire még ne szaladjunk előre.

Bevonulási induló az Aidából, Himnusz, zászlóbehozatal és palotás a színpadon. Ezekkel kezdődött az ünnepség. Az utóbbit, a kívülállónak kicsit szokatlan módon nyolc hölgy adta elő, azaz négyen nyalka férfiember gúnyába bújtak. Tudja a férfi tagjainknak nem erőssége a tánc – ad gyors felvilágosítást kérdésemre az egyik legügyesebb vezértáncos. Megértő mosolyából azt is sejtem, hogy talán az urak már nem ilyen fiatalosak, hiszen a palotás igen lendületesre sikeredett. Plusz 65 esetén már egy ilyen tánc is bőven elegendő volna egész hétre, ami a cardiózást illeti,  pedig az asszonyok a két és félórás program során még többször is felléptek a VOKE színpadára.

Természetesen ünnepi beszédekből sem volt hiány. Horváth László, a Vasutas Nyugdíjas Klubok Országos Szövetségének az elnöke már visszatérő vendégként léphetett a mikrofonhoz. A közösségi élet segít fenntartani a testi erőt, a lélek nyugalmát és a szellem frissességet – mondja. Senki nem kérdőjelezi meg és akkor is bólogatnak az egybegyűltek, amikor Horváth László a “rohanó és gőgösen elgépiesedő fogyasztói társadalomról” beszél. Ilyenkor az ilyen közösségek, mint a dunakeszi, biztos támpontot és életcélt jelentenek -teszi hozzá. Nagy taps a jutalma. Még átadja az augusztus 1-től leköszönő elnökasszonynak a MÁV vezérigazgatójának dicsérő kitüntetését, hogy átengedje a mikrofont a város polgármesterének.

Dióssi Csaba nem fukarkodik az elismerő szavakkal. Jó vezető, jó emberek, jó közösség – ezeket tanulta a klubtól az elmúlt években. Óriási érték ez a klub – jelenti ki. Szervezettsége hatalmas erőt ad a városnak is. Ezt nyomatékosítandó ajándékot hoz minden klubtagnak (pont az emlegetett szervezettség okán 18-án kapják meg). Van benne egy klubtörténeti könyv, egy egyedi póló és persze csoki, amely egyben hűtőmágnes is. Mindenki örül, különösen a póló láttam derülnek fel az arcok, az egybetartozás érzése tényleg erős ebben a klubban.

Fiatalos, interaktív, még ha nem is Prezi-szintű beszédet tart Terbe Józsefné. Az elmúlt 40 év jelenik meg mögötte a kivetítőn. Egyenként emlékezik meg az alapítókról és az emblematikus kirándulásokról. Magát sem felejtve ki, nevezetesen, hogy 1995 óta munkálkodik a többiekért. Pistikém, bírod még szusszal? – szól ki a diákat kezelő férfihoz, hogy utána még lendületesebben sorolja az eredményeket. Sváb bál, hajókirándulás, külföldi utak, nagyszülő-unoka tábor. Idén még én tartom -teszi hozzá vicces megkérdőjelezhetetlenséggel.

Többször megdicséri a korábban hallott Dióssi polgármestert, nem politizáló klubként pozicionálja magukat és hát igazodik a kor szelleméhez is, mert felsorolja a rendezvény szponzorait. Amúgy mindenkit biztosít arról, hogy azért elnökségi tag még marad, majd Shakespeare-rel köszön el.

Megcélozni a legszebb álmot,
Komolyan venni a világot,
Mindig hinni és remélni,
Így érdemes a Földön élni

A végén persze elérzékenyülés, különösen amikor az új szalagokkal gazdagodó klubzászlót átadja az új elnöknek, Zupka Sándornak.

Az újságíró ekkor azt gondolná, hogy ennyi volt, de nem. Az örökifjú dunakeszi nyugdíjasok még vagy másfél órás műsort adnak. Csak néha engednek pihenőt maguknak, ilyenkor kisiskolások énekelnek nekik, majd a helyi néptáncosok és járnak egy csűrdöngölőst, de van vicces próza és saját vers is. Ennek örökbecsű ríme lehet a kirándulók ars poeticája, így ezzel köszönök el.

Kiránduló klub a nevünk, ha kedved van, gyere velünk.