Hosszú cikkben méltatja a Magyar Nemzet városunkat. Az írásban főleg a polgármestertől idéznek, de megszólal néhány helybeli is. Mi a terjedelmes írás néhány részletét emeljük ki.
Amíg az önkormányzatok részesedtek a személyi jövedelemadóból, addig a beköltözött, magasan kvalifikált lakosságnak is köszönhetően a város hasznot húzott a lélekszám-gyarapodásból – vázolta az elmúlt 15 év feladatát Dióssi Csaba a Magyar Nemzetben. Az viszont nehézséget okozott, hogy ezeknek az embereknek nem volt elég erős a dunakeszi identitásuk, a település akkoriban alvóvárosként működött. A polgármester jól emlékszik erre az időszakra, polgármestersége elején hetente többször is kértek tőle bölcsődei vagy óvodai protekciót. Az elért eredményekre a legnagyobb bizonyíték, hogy négy éve nem érkezett ilyen hívás.
Ami a gyorsan megnövekedett lakosság igényeinek kiszolgálását illeti, 2010 óta két bölcsőde, négy óvoda épült a településen; már az első ciklusban leaszfaltozták az összes utat, valamint bővült, illetve megújult sok intézmény, uszodája és vízisporttelepe is lett a városnak. Emellett épült egy új, modern általános iskola és egy kivételével az összes oktatási intézmény megújult – áll a kormánypárti újság cikkében.
Megszólaltatnak két helybélit. Egy idősebb asszony kritikus véleményt is megfogalmaz: amíg régen helyben a településképbe illő házak épültek, ma sokszor eltérő stílusú ingatlanokat húznak fel. Az asszony hiányol egy színvonalas színházat és egy mozit is, utóbbi régen, gyermekkorában volt a faluban.
Egy kétgyermekes férfi már sokkal elégedettebb. Remeknek tartja a tömeg- és a helyközi közlekedést is, az agglomerációs települések közül Dunakesziről lehet a leggyorsabban bejutni a fővárosba, ez a vonatra és az autóra kiváltképp igaz. További pozitívumként említi, hogy helyben mindent megtalálnak, amire szükségük van, és szerinte a szórakozási lehetőségek is megvannak a városban. S hogy mire lenne még szükség? Szerinte semmire, minden megvan itt, ami kell.
