Egy érdekes véleményt fogalmazott meg Domoszlai Gábor, Dunakeszi egyik elismert vállalkozója az alsói véleménynyilvánító szavazást követően, látva annak eredményeit. Az igen jól megfogalmazott gondolatok hozzánk is eljutottak, így mi is megosztjuk.
I.rész
avagy, egy megjegyzés az alsóiak vélemény nyilvánításának margójára!
Előszó az alsói NEM-re!
Tegnapi nappal Dunakeszi Alsó nemet mondott egy sportcsarnok (nagyobb tornaterem(?)- sicc! persze nem mindegy) beruházására.
Az írás azért született, mert sajnálatos, hogy egy jó irányú fejlesztési szándék, a bele fektetett energia, hogyan porlik szét az egyéni és addicionális politikai érdekek viharában. Ha így folytatjuk, Dunakeszin semmi nem lesz jó, semminek nem fogunk tudni közösen örülni! Pedig a „mindenki sikere”, a „mi sikerünk” nagyon fontos hajtóerő az életben!
De ne szomorkodjunk, legyünk egy kicsit jobb kedvűek, tekintsük át a helyzetet!
Őrizzük, meg a „MEZŐT” unokáink számára!
Igazuk van!
Ha belegondolok, milyen szép is lenne. ha a révnél az Imperium Romanumi erődítmény lelkes történelem őrzői lándzsákkal zavargatnák el a dunai kompra várókat, mert a komp zajos és zavarja az erődítményben élők és lovak nyugodt életét és a „KÖJÁL” (sicc!) se szóljon már bele az ókori szennyvíz elvezetésének modernizálásába, mert annak is megvan a maga természetes szépsége és „illata”!
És igaza van a vasút mellett élőknek is, hogy azt az akarnokot és társait, akik megtervezték (Ullmann Móric, August Wilhelm Beysetés társai, etc.) és 1846.-ban elindították a Buda nevezetű gőzmozdonyt Dunakeszin keresztül, ki kellett volna űzni a világból, hisz azóta itt zakatol a vonat, főleg az 5.40-es gyors, még vasárnap is, amikor is lehetne később is kelni!
Vásárhelyi is csak kárt csinált és nagy vaj van a füle mögött, amiért mérnöktársaival a Duna szabályozásán dolgozott. Mert esküszöm, nincs és nem is lesz szebb annál, mikor Budapesten a „Lenin körúton” jégtáblák között a kajakkal és csónakkal közlekedők nem szennyezik kipufogógázzal a levegőt, mint most a fránya autók teszik!
Arról nem is beszélve, hogy az alagi tájakat is megcsodálhattuk régen, mert a pesti út víz alá került. Mennyivel szebb program volt ez a kerülő, mint tört órákat tölteni az Auchantól Dunakeszire vezető úton?!
De dicséret illeti azokat, akik politikai megfontolásból megszegték, megszegették a magyar-csehszlovák szerződést (Gabčíkovo–nagymarosi Vízlépcsőrendszerről beszélek) és megvédték a Magyarországot a káros dunai vízzsilipek hatásaitól. Nincs szebb látvány – megér egy kirándulást – amint megvédett, 30 cm-es mélységűvé vált magyar Dunánk hogyan csörgedezik büszkén a kavicsokon keresztül és papírcsónakjaink milyen természetkímélő üzemmódban hajózhatnak a 15-20 (?) méter magas mesterséges gáttal elterelt szlovák Dunai csatorna tövében. Hála mindenkinek, akik ezt megharcolták, hogy az ott közlekedő hajók káros anyagaikat a szlovák Duna csatornába engedik! Megjegyzem, hogy a visegrádi Vár sem csúszott bele hegyestül a Dunába! Ez is nagy előny!
Most, hogy ezeket átgondolom, Édesapámat is korholhatnám, – pedig még most is nagyon szeretem (1981+), – mert 1959-ben a Fő út mellett épített házat. Igaz akkor több volt a lovaskocsi és naponta csak egy két autót csodálhattunk a macskaköves úton. De biztos, hogy már gyerekkoromba világgá megyek, ha tudom, hogy 50 év múltával az ablakunktól 8 méterre buszmegálló lesz telepítve, ahol a buszok félóránként járnak!
Hát ennyi kárt okoz a fejlődés életünkben és jobb is, ha minden marad úgy, ahogy volt!
Tehát, maximálisan igazuk van azoknak, akik kiadták a jelszót:
„ŐRIZZÜK MEG A MEZŐT UNOKÁINK RÉSZÉRE!”
Ja, hogy ez nem mező, hanem reptér? Na, erről miért nem beszélt senki!?
Folytatása következik!
Sorokat jegyzi:
Domoszlai Gábor
