Milyen lehetőségeket rejt a híres dunakeszi homokos talaj? Milyen praktikák vannak a ligetesítésre? Milyen fafajták élnek meg itt? Mennyi munka volt eddig a repülőtér környékének karbantartása, és tulajdonképpen mit is kell tudni erről a területről? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ Tóth Eszter főkertésszel, tájépítésszel, faápolási szakértővel és Fehér Gábor tájépítészmérnökkel, zöldinfrastruktúra tervezővel. Az első részt itt olvashatják.
A régi dunakesziek ismerik azt a kifejezést, hogy Pest megye szaharája. A legtöbbször felettünk, Vác térségében és alattunk, Újpesten esik az eső, a területet jellemző száraz, homokos talaj milyen lehetőségeket enged meg? Korábbi interjúnkban beszéltünk arról, hogy vannak a városban ökologikusan, illetve intenzíven kezelt területek. Itt milyen lehetőségek adottak?
Tóth Eszter: A terület jelenleg is ökologikusan kezelt, a továbbiakban is így szeretnénk fenntartani. Az, hogy itt birkanyáj nyírja a füvet, igazi ritkaság, ilyet például Franciaországban vagy Hollandiában láthatunk még szintén ökologikusan fenntartott közparkok, kastélyparkok esetében. A növényzetére jellemző a zárt, alacsony gyeptársulás, mivel állandó jelleggel a repülés biztosítása miatt viszonylag alacsonyra van nyírva a birkák és a traktorok által. Védett növények esetlegesen előfordulhatnak, de rendkívül ritkák, inkább a természetesen hagyott téli pályára jellemzők. A mostani gyeptársulás létrejötte ennek a kezelési folyamatnak az eredménye, azaz a rendszeres nyírásé. Az ökológiai hálózat részét többek között az indokolja, hogy az általunk kezelt területen megtelepedett ürgék és pockok tökéletes táplálékot nyújtanak a repülőteret körbevevő idős fákon lakó ragadozó madaraknak, többek között a füles kuvikoknak, amelyek jellegzetes hangját szürkületkor már hallhatjuk.
Sajnos a klímaváltozás egyik legfőbb problémát okozó eleme fenntartási szempontból számunkra a kiszámíthatatlanná váló időjárás. Az idei év júniusa például teljesen csapadékmentes volt. A szemünknek lassan hozzá kell szoknia, hogy a gyep az nem csak zöld, hanem aranysárga is lehet.
(A repülőtérről és a Katonadombról a képek a múlt héten készültek – szerk.)
Többen aggódnak, hogy egy parkosítással a helyi élővilág sérül. Milyen biztosíték van arra, hogy nem sérül az élővilág? Ilyenkor milyen szakmai egyeztetési folyamatok szükségesek?
T.E.: Ahogy említettem, a terület 2003 óta a Nemzeti Ökológiai Hálózat magterülete. Bár nem természetvédelmi terület, ennek ellenére egyeztettünk és egyeztetni is fogunk a Duna Ipoly Nemzeti Parkkal, illetve a Légiközlekedési Hatósággal is. Szükség esetén a Pest Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztályával is egyeztetünk és elkészíttetjük a szükséges hatásvizsgálatokat.
Ha parkosítani szeretnének, akkor az öntözés elengedhetetlen. Itt erre milyen lehetőségek vannak?
T. E.: Hiába választunk szárazságot könnyebben viselő fajokat, azokat is locsolni kell, ehhez a vizet fúrt kútból tudjuk biztosítani. Annak érdekében, hogy a növények jobban megeredjenek, kis csoportokban, itt helyben honos növényeket szeretnénk elültetni, amelyek mind az embereknek, mind a reptér élővilágának menedéket adnak a tűző nap ellen.
Milyen növények telepíthetők erre a területre?
Fehér Gábor: Jellemzően azok a növények telepíthetők jó eséllyel, amelyek jól bírják a homokos talajt, a szárazságot és a kitett viszonyokat, a legjobbak az itt a környékben évszázadok óta megtalálható fajok, melyek már alkalmazkodtak. Fontos, hogy kisebb csoportokat tegyünk egymás mellé, 3-5 egyedet, hogy támogassák, árnyékolják egymást, környezetükbe alájuk cserjéket, amelyek búvóhelyet és táplálékot adhatnak az állatoknak. Egykor a téli pályához hasonló növényzet állt itt, amit kiirtottak 80 évvel ezelőtt. Ha nem kezelnénk a területet a repülés miatt, ezen növénytársulások természetes módon visszatelepülnének. A Dunakeszi Városligetet semmiképpen nem összefüggő erdőként kell elképzelnünk, hanem mint a téli pályát: kisebb foltokat a réten, amik mellett az ürgék élőhelye sem sérül, de esetleg más fajok, madarak, pillangók is megtelepedhetnek.
Tudna egy-két konkrét fa-, illetve cserjefajtát említeni?
F.G.: Galagonya, molyhos tölgy, mezei juhar, kökény, mogyoró.
Többször volt olyan az országban, hogy először aggodalom övezett egy parkosítást, majd a megvalósuláskor már a lakosság kedvencévé vált. Mik ezzel kapcsolatban a szakmai tapasztalatok?
T.E.: Nem kell messzire menni – mosolyog a főkertész. Mind a Kegyeleti parknál, mind az Aradi vértanúk terénél, de még a Barátság 35-45. előtt parkosított lakótelepi zöldfelületnél is volt ellenállás a közösségi médiában, azzal riogatták egymást, hogy kivágunk és leburkolunk mindent. De ez, ahogy ott sem, így természetesen itt sem igaz. Egy, a Pünkösdfürdő parkhoz hasonló ökologikusan fenntartott közparkot szeretnénk itt létrehozni, amely terület szintén az ökológiai hálózat részét képezi. Pár éve a tervezési szakaszban nagy volt ott a helyi lakosok aggodalma, a kutyások, nem kutyások közti konfliktus, de közösségi tervezéssel sikerült feloldani, és ma már jól működik, számos díjat nyert a projekt.
Van még valamit, amit kihagytunk, vagy üzennének esetleg a lakosságnak?
T.E.: Ausztriában több helyen, Franciaországban nagyon sok hely van, ahol a terület akár a Natura 2000 hálózat részét képezi, és megfér egymás mellett turista, kutyasétáltató, helyi lakos, sikló, pisztráng, levelibéka, tehén és a lápi póc is. Lehet utat úgy is kialakítani egy területen, hogy csak pár cm-rel alacsonyabb ott a fű, ahol az emberek járnak, és magasabb, ahol az ürgék. Lehet izgalmas játszóteret álmodni úgy is, hogy nem kell alá ütéscsillapító burkolat, csak a gyepre huppanunk.
F.G.: A tájépítészet része, hogy a természeti adottságokat figyelembe véve, érzékenyen hozzányúlva alkossunk egy olyan helyet, ahol a védett állat élőhelye és az emberek elméjének megnyugvó pontja megfér egymás mellett.
