Mi köze van egymáshoz Szent-Györgyi Albertnek, a szegedi paprikának, a világháborúnak, a haditengerészetnek és a dunakeszi konzervgyárnak? Most megtudhatja.
Az első világháború háborús konjunktúrája jól jött a budapesti Adria Halkonzervgyárak Rt.-nek, amelynek új ecet- és mustárgyárra volt szüksége. Telephelyükön, Budapest mai X. kerületében nem találtak erre alkalmas területet. Ezért az egyik igazgatót megbízták, hogy keressen Budapest környékén olyan térséget, ahol kellően nagy hely áll rendelkezésre, és vasúttal könnyen megközelíthető. Így esett a választás a mai Dunakeszi vasútállomás melletti területre, ahol 1917-ben megkezdte működését az ekkor már Oceán névre hallgató konzervgyár. A dunakeszi üzemben állították később elő a védjegyoltalom alatt álló Vitapric (paprikakrém) nevű terméket.
A Vitapric alapja, hogy az 1930-as évek elején Szent-Györgyi Albert aszkorbinsavat (C-vitamint) vont ki káposztából, majd narancsból. Kutatásait más zöldség- és gyümölcsfélékre is kiterjesztette, így vizsgálta többek között a Szeged környékén nagy mennyiségben termesztett paprikát is, amely kitűnő C-vitamin-forrásnak bizonyult. Szent-Györgyi Albert egy hódmezővásárhelyi paprikanemesítővel közösen kezdte keresni a lehetőséget, hogy ebből a kiváló nyersanyagból valamilyen tartósított készítményt állíttasson elő. Így született meg a Vitapric nevű paprikadarálmány, amelynek nagy mennyiségű, ipari gyártását a dunakeszi üzem kezdte meg 1935-ben.
Legnagyobb felvásárlójuk a német és az angol haditengerészet lett. A tengeralattjárókra adták a Vitapricet, mivel egy kanál paprikakrémben annyi C-vitamin volt, mint öt narancsban. A német piac mellett az Oceán az Egyesült Államokba és az Egyesült Királyságba is szállított az új termékből.
A történetet a Kerekes Dóra által szerkesztett Dunakeszi sztorik című könyvben olvastuk, akit érdekelnek hasonló sztorik, szerezze be a könyvet!
