Eredeti mezszínében és eredeti lelkesedével lépett pályára a magyar válogatott. Az elvárás és a tét is nagy volt, ennek megfelelően mindenütt izgultak, szurkoltak a magyarok. Dunakeszin is így volt ez, van talán még jobban is.
Nem volt elég a teltház
A dunakeszi szurkolói sátorban ismét teltház és mosolygós festett arcok fogadnak. Sőt, egy plusz kis emelvényt is építettek a sátor hátuljába. A szokásos menetrend szerint történtek a dolgok: két szaktekintély, Mogyorósi Péter, a Fradi kommunikációs szakembere és Várhidi Péter, a magyar labdarúgó válogatott volt szövetségi kapitánya ismertette a meccs előzményeit, megszavaztatták a szurkolókkal a kívánt eredményt.
Nem tartok a nagy zakótól, mert elég koncentrált a csapat.
– mondja Várhidi, kellemes, nyugodt hangján.
A dunakeszi rajongók egyetértenek vele abban, hogy idáig eljutni már önmagában nagy eredmény. Ismét lelkesen éneklik a himnuszt, a kisebbek nagyon átszellemülve.
A sátor előtti tér is megtelt ria-riával, de a szurkolóknak még alig volt lehetősége bemelegíteni a torkukat, máris támadt ok üdvrivalgásra: ugyanis a magyar válogatott berúgta az első gólt!
Örült Bernd Storck és örült Dunakeszi!
Király sokáig rendületlenül védte a kaput és a nemzet dicsőségét, ezért aztán a félidőben Kiss Fanni és Vass Nikolett nem is mondhatott mást, minthogy
Nyerni fogunk!
A lányok a családjukkal jöttek a meccsre és amúgy nem néznek focit, de most, hogy a magyar válogatott szárnyakra kapott, egyúttal ők is kedvet kaptak hozzá.
Míg a kanapén a szakértők cselekről és sárga lapokról beszéltek, illetve, hogy
innentől fejben lesz nehéz a meccs,
addig az egyik sörpadnál Bauer Márton sokszoros válogatott kajakozó és Dobi Gábor vezérszurkoló 2-1-et jósol a magyarok javára. Márton hozzátette, hogy mindenféleképp nyernie kell a magyar válogatottnak, hiszen miattuk maradt el a mai sárkányhajó edzés.
Gábor szerint eddig is fantasztikus volt a csapat, most csupán folytatják a 44 éve megkezdett sikert és hisz az újabb gólokban.
Ez hamarosan így is lesz, de nem tart soká az extázis, mert Cristano -aki helyett talán már Király lesz a magyar gyerekek ikonja- betalált a kapuba.
A meccs rendkívüli: gól gól után, a kiállót szépen megtapsolják Keszin is, mint Lyonban, Christiano elveszti a hitét majd újra visszakapja.
Végül Mártonék tippje nem jött be: döntetlen lett a meccs – ahogy a mellettem álló férfi mondja, 3-3 a magyarok javára, szóval volt nagy öröm és mindenki egyetértett abban, hogy ez az éjjel soha nem érhet véget.
Dióssi Csaba polgármester, aki lányával nézte a mérkőzést a sátorban, igazán büszke a magyarokra.
46 év alatt soha nem láttam ilyen mérkőzést.
Hihetetlen érzésnek tartja, hogy mindezt Dunakeszin, 1000 ember társaságában élhette meg, mert nem gondolta, volna, hogy csoportelsők leszünk, no és hogy az Eb titkos esélyesének tartott portugál csapatnak kapaszkodnia kell a 3-3-ért.
Várhidi gratulációját küldi a magyar csapatnak, azt gondolja, hogy egy nagyon alapos felkészülésnek és erős összefogásnak köszönhető a siker.
Okosan játszottak ma a fiúk.
A sátor hamar kiürül, a szervezők most is segítőkészek és gyorsak, az estében még sokáig hallani a magyar válogatott által oly nagy munkával kivívott ria-riát és olé-olét.
