Guttmann Vilmos nyugalmazott kertészmérnök csaknem 40 éven át dolgozott a Dunakanyar legnagyobb állami gazdaságában, az Alagi Állami Tangazdaságban. Nyugdíjba vonulását követően intenzíven kezdett foglalkozni a szőlőtermeléssel és a borkészítéssel.
Dunakeszi Város Önkormányzata Képviselő-testülete az Év gazdálkodójának jelölte, de Pest Megye Közgyűlése másnak ítélte oda e kitüntetést. Hogyan fogadta a hírt, hogyan vélekedik erről? – kérdeztük a kiváló borászt dunakeszi pincészetében.
Nekem az a tény, hogy jelöltek már önmagában is nagy öröm és kitüntetés, amit hálásan köszönök. Szerintem bőven jelölhettek volna más gazdálkodókat is, de úgy vélem, hogy a kiváló boraim és több évtizedes szakmai tevékenységem mellett támogatóim javaslatát az is motiválta, hogy a Dunakeszi Civilek Baráti Köre rendezvényein rendszeresen mondok verset, hozzájárulok a programok sikeréhez, aktív szerepet vállalok a helyi közéletben. Talán még annyit tennék hozzá, ezúttal is igaz a mondás: „Borban az igazság!”
Gyakran hallani a rádióban, hogy a pincék mélyén idén kiváló minőségű borok érlelődnek. Tudomásom szerint ön Dunakeszi egyetlen bortermelője, aki nem vásárolt, hanem saját termelésű szőlőkből szűri a finom nedűket és ezek egy része Dunakeszi határában terem. Milyen az idei termése, milyen minőségű borok kerülnek az asztalokra?
Az évtized vörösborát sikerült előállítanom, amit nemsokára értékesíteni fogok. A 2008-as Zweigelt vörösborommal megnyertem a Pest megye legjobb vörösbora című kitűntetést. Ezt követő évben az Ister Granumon Erdőkertesi vörösboromat aranyéremmel díjazták. 2013-ban egy országos versenyen az új vörösborok kategóriájában második helyezést értem el aranyérmes minősítéssel. A Váci Íz lelő napokon 2014-ban megkaptam KASZK Főigazgatójának nagydíját, mellyel a többéves aranyérmes szerepléseimet is értékelte. Visszaemlékezve a régi szép vörösborok íz világára nyugodtan állíthatom, hogy az idei évjárat ezeket is felülmúlja.
Mit tett annak érdekébe, hogy ez bekövetkezett? Tudjuk, hogy Dunakeszi határában hat nap híján három hónapon át mérhető mennyiségű eső nem esett. Gondolom ez katasztrofálisan hatott a szőlőre, mert mindez a nyári kánikulába történt.
Ez így is van. A termés 33 %-a megfonnyadt, ezeket a fürtöket a kevésbé színesekkel és a másodtermésekkel rajtahagytuk a tőkén. Az ültetvény most is úgy fest, mintha nem is szüreteltünk volna. Ez nekem óriási veszteség, de a jó minőség érdekében vállaltam. A másik ilyen nagy horderejű fontos döntés volt a szüreti időpont megválasztása. Már mindenki leszüretelt, de én még kivártam vele. Elnézést a szakmai kifejezésért, de a kékszőlőnek tanninérettnek kell lenni, hogy a vörösbor ne legyen húzós, fanyar. Sorrendben a következő fontos lépés az irányított erjesztés és az ehhez szükséges fajta specifikus fajélesztők és segédanyagok megválasztása. Sokan ezt mellőzik takarékossági okokból. Én a pénzt erre nem sajnáltam, de arra sem, hogy elvégezzem a biológiai almasav csökkentést az igen drága starterkultúrákkal. A bor magzati fejlődését, ami az erjedés során játszódik le döntően befolyásolja a fáradtságos kevertetés, mely szó szerint verejtékes munka késő este és kora reggel egyaránt. A vörösbor születése a préseléssel veszi kezdetét, ahol kellő önmérsékletre van szükség. A törköly lelkét nem szabad kipréselni. Nálam satunként kb. 10 liter megy veszendőbe, ami 40-50 sajtolásnál tetemes mennyiség. Már a második szorításból lejövő részt is külön kezelem. Ha mindent jól csinálok, akkor a bébi korban lévő néhány napos letisztult „bozsolé” is igen finom. Idén ezt tapasztaltuk.
Milyen szempontok szerint minősíti a borokat? Mitől jó egy bor és mi a jellemző az ön boraira?
Legfontosabb a bor ízérzete, íz világa az illattal összhangban, amit bukénak is nevezünk. Tényleg nagyon sok étvágygerjesztő okos szó, szakszerű kifejezés hangzik el a rádióban a nálamnál sokkal nagyobb borászok részéről, de azt a fontos szót, hogy bársonyos sose hallottam. Pedig ez a jó vörösbor alapvető ismérve (ezt még a 80 éves magyartanárom is tudja). Az én erdőkertesi Zweigeltem az illatos simulékony bársony maga, melyben a bonbon meggyes illatok és ízek dominálnak a kávéra emlékeztető finom illattal együtt, és amelybe jól belesimul hozzáadott értékként a fahordós érlelésből származó zamat együttes. Több fogyasztó „selymes” kifejezést használ pincészetemben a bársonyos helyett. Így is jó. A rozé boromnál a finomság, üdeség párosul a bogyós gyümölcsökben fellelhető ízekkel. A váci Zöld Veltelíni illata zöldalmára, birsre, mentára emlékeztet finom ízekkel kiegészülve. A Királyleányka szőlővirág illatú és mézre hajazó ízű. A Muskotály (nálam nincs édesítve) citrusokra emlékeztet. A Zalagyöngye Hungarikum fajta enyhén muskotályos illatú és ízű, harmonikus egyensúlyba van a 12,5 % alkohollal és az ideálisnak mondható 6,5 g/l savtartalommal. A magas vonadékanyag kerekké, teltté teszi a bort.
Minden boromra jellemző az alacsony kéntartalom. Fontos, hogy a vevő fejfájásra és gyomorégésre ez után se panaszkodjon. Az itt említett valóságnak megfelelő borkészítési technológia felvázolásával és boraim megismertetésével szeretném nem csak a Dunakeszieknek, hanem a régió fogyasztóinak is bizonyítani és egyúttal meghálálni, a címben szereplő jelöltetésemet.
Forrás: Dunakanyarregio.hu
