Meglepetésgyőzelmet aratott a Dunakeszi a Nagykáta ellen a Pest megyei bajnokság 27. fordulójában. A meccs utána Sportszelet című szövetségi sportlap készített interjút a két gólt is vállaló Veres Viktorral. Engedélyükkel, ezt az írást adjuk közre.
– Nagy győzelmet arattak a legutóbbi fordulóban, ráadásul az eredmény alapján úgy tűnik, könnyedén verték az ezüstéremért harcoló Nagykátát. Belülről hogy nézett ki a találkozó?
– Megérdemeltük a győzelmet, jobban játszottunk a riválisunknál – mondta Veres Viktor, aki a szezonban immáron kilenc gólnál tart a VS Dunakeszi színeiben. – Sőt, igazából ennél nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna, volt két lesgólunk is, amit nem adtak meg, illetve több ziccerünk, amit sajnos kihagytunk. Bár korán hátrányba kerültünk, de szinte azonnal egyenlítettünk, majd magabiztos előnyre tettünk szert, amit a lefújásig gond nélkül megőriztünk.
– Főszerepet vállalt a sikerben, hiszen a 18., majd a 22. percben éppen önnek volt köszönhető az a bizonyos magabiztos vezetés.
– Kicsit belealudtunk a meccsbe, de szerencsére remekül reagáltunk a bekapott gólra, s mint mondtam, gyakorlatilag a középkezdésből egyenlítettünk, ez pedig hatalmas lendületet adott nekünk a folytatásra. Nekem is, mert az első gólnál én adtam a gólpasszt Száraz Andrásnak, majd két szöglet után mindkétszer fejjel voltam eredményes.
– A győzelemmel felléptek a tabella 6. helyére. Ez a realitás?
– Előzetesen a középmezőnyt céloztuk meg, így ha ebből indulok ki, akkor igen. Viszont sajnos sokszor olyan meccseken veszítettünk pontot, pontokat, amelyeken egyértelműen győzni szerettünk volna, így akár ennél feljebb is állhatnánk a tabellán, úgy a dobogó körül. Matematikai esélyünk még most is van, hogy odaérjünk az első háromba, de ehhez már az előttünk lévő csapatok botlása is szükséges.
– Újoncként azt kapták a Pest megyei I. osztálytól, amire számítottak?
– Tudtuk, hogy erősebb lesz a ,,megye-kettőnél”, amelyet majdnem veretlenül sikerült az előző szezonban megnyernünk, de mégsem volt akkora különbség, mint ahogy azt előzetesen vártuk. A legtöbb csapattal végig pariban voltunk, amellyel magunknak is kellemes meglepetést okoztunk. Egyáltalán nem lógtunk ki az osztályból, ráadásul főleg az élmezőny csapataival játszottunk kiélezett meccseket, valahogy azokra a találkozókra jobban fel tudunk pörögni, szeretjük a nagyobb kihívásokat.
– Télen edzőváltás is történt, Albert Flórián a Ferencvárosnál betöltött munkái miatt nem tudta tovább irányítani a csapatot, Kecskés Zoltán vette át a helyét. Milyen hatása volt mindennek a csapatra nézve?
– A kispadon történt változást talán annyira nem is éreztük meg, azt már sokkal inkább, hogy több meghatározó játékos is távozott a téli holtszezonban, főleg a támadósorból, így azon a poszton nagy változásokat kellett eszközölnünk. Összességében viszont jól alkalmazkodtunk a helyzethez, ugyanúgy nagyszerű szakmai munka folyik a klubnál, mint korábban, minőségi edzésmunkát kapunk, és a mérkőzésekre is remekül felkészít minket az új edző.
– Kecskés Zoltán már többször elmondta a találkozókat követő nyilatkozataiban, hogy leginkább akkor tudna előrelépni a csapat, ha idegenben is azt a teljesítményt nyújtaná, amit hazai pályán. Mi az oka ennek a kettősségnek?
– Sajnos mentálisan az idegenbeli meccsekhez valóban nem mindig úgy állunk hozzá, ahogyan az elvárható. Ez főleg abból adódik, hogy több fiatal is van a keretünkben, akik talán megszeppenek attól a hangulattól, ami néhány helyen fogad minket. De ezen nincs min csodálkozni, amatőr csapat vagyunk, amatőr játékosokkal, mindenki otthon szeret jobban futballozni. Ettől függetlenül azon leszünk, hogy Dunakeszin kívül is minél eredményesebbek legyünk.
– Meghatározó alakja a csapatnak, az előző szezonban például a Sportszelet támadói rangsorában az élen végzett a ,,megye-kettőben”, és gólkirály is volt már korábban. Az efféle egyéni díjak mennyire motiválják?
– Természetesen motiválnak, szeretnék fejlődni, és minél jobb, és jobb lenni. Most egyébként a csapaton belüli átszervezések miatt kényszerhelyzetből nem a saját posztomon szerepelek, ez egy picit furcsa is, mert nincs akkora tapasztalatom centerpozícióban. A háromtámadós rendszerben én vagyok a középcsatár, korábban viszont inkább árnyékéket játszottam.
– Az MLSZ Adatbankja szerint a futsalba is belekóstolt. Nem tetszett a kispálya, vagy valami más oka volt, amiért abbahagyta?
– De, nagyon is tetszett, ám sajnos a munkával és a nagypályás focival nem tudtam összeegyeztetni, így választanom kellett, és nem volt kérdés, hogy melyiket részesítem előnyben.
– Ezer szálon kötődik a Dunakeszi csapatához, hosszú távon is itt képzeli el a jövőjét?
– Szeretem az egyesületet, nagyon jól érzem itt magam. Mint minden játékos, én is kipróbálnám magam magasabb szinten, azt viszont még nem tudom, hogy milyen célkitűzések lesznek a következő szezonra. Természetesen annak örülnék a legjobban, ha a Dunakeszivel sikerülne szintet lépnünk, és a csapat színeiben mutatkozhatnék be az NB III-ban.
– Térjünk vissza a bajnoki hajrára, amely finoman szólva nem lesz egyszerű, hiszen a Viadukt-Biatorbágy, a Dabas-Gyón és a Gödöllői SK lesz az ellenfelük az utolsó három fordulóban.
– Minden meccsen nyerni szeretnénk, és mivel gyakorlatilag mindhárom találkozó rangadó lesz, remélem, igazolni fogjuk, amiről már szót ejtettem. Nevezetesen, hogy az élmezőny, és a nem védekezésre építő csapatok ellen sokkal jobban tudunk játszani. Fejben is megpróbálunk felkészülni, hiszen két meccsünk idegenben lesz, itt az alkalom, hogy azt is bebizonyítsuk, hogy a Dunakeszi táblát elhagyva is képesek vagyunk a bravúrokra.
