Fényképeket, emlékeket keresünk az egykor Dunakeszin működött Sweet Point édesipari gyárról, gyárból – tette ki közösségi oldalára Nagy Bandor. A VSD korfball-felelőse annak apropóján kutatja az emlékeket, hogy az egyik volt üzemcsarnokban sporttudományos kutatóintézetet építenek.
Fotók, csokipapírok, táblák, dolgozói képek, minden érdekel – mondta a Postnak a VSD edzője. Nagy Bandor annak apropóján próbálja a gyár képi történetét feldolgozni, hogy az egyik csarnokban, ahogy ő fogalmaz, “talán a volt szőlőcukor tablettázóban”, egy sporttudományos kutatóintézetet építenek és ennek falára szeretnék kitenni a képeket, emlékeket, egyrészt dekorációként, másfelől tisztelettel megemlékezve az egykori gyárról és az ott dolgozókról.
A sportember már elkezdett utánaolvasni, és őt is meglepte, hogy milyen hatalmas üzem működött 15 évvel ezelőtt ezen a területen.
Nagy Bandort kérdeztük, hogy mi lenne a kutatóintézet feladata: Az a cél, hogy a korfball sportággal kapcsolatos kutatásokat végezzünk. Más sportágak mögött már nagyon komoly tudományos háttér van, statisztikák, mozgáselemzés, videós oktatóanyagok, sportélettan, sportágspecifikus erősítő programok, sportágra szabott egyedi edzéseszközök, stb. Nálunk ebből még sok minden hiányzik. Az a célunk, hogy itt, a Dikornban (Dunakeszi International Korfball Research Network) elkezdjük a korfball sportág tudományos hátterének kialakítását.
Erre egyébként már gyűjtöttek, milliós összegben jött össze felszerelés, tehát az intézmény alapjait már le tudják tenni, de sok munka vár még rájuk, a készpénzes anyagiakról már nem is beszélve. Az viszont jó hír számukra, hogy az önkormányzattól is kapnak támogatást a projekthez, ez nem más, mint a csarnok maga.
A gyár területe egyébként már hasznosult a sport számára, itt kaptak otthont a jégkorongozók, egy olyan félig állandó csarnokkal.
A korabeli sajtóban 2008. május 8-án röppent fel a hír, hogy eladó a gyár. A céggel szemben akkor mintegy 60 hitelező nyújtott be követelést hozzávetőleg hárommilliárd forint értékben, az adóhatóság pedig 700 millió forintot remélt.
Addigra ugyanis a gyár összeomlott, pedig az 1985-ben Horváth Imre és Horváth Márta által családi vállalkozásként alapított Sweet Point szinte töretlenül fejlődött a kétezres évek elejéig. A termelést fokozatosan bővítették, a 2004-es mintegy 5 milliárd forintos árbevételt – a cégvezetés akkori tervei szerint – a következő öt évben szerették volna megduplázni. A cég 2006-os beszámolója szerint azonban már csökkent az üzlet, az évet 2,5 milliárdos nettó árbevétellel és hatszázmilliós eredménnyel zárta. Kötelezettségállománya – köztük lízing- és hiteltartozás – meghaladta a 3,5 milliárd forintot. A társaság vesztesége 2007-ben milliárdos nagyságrendű volt, elérte a 4 milliárdot. Ezután történt meg a felszámolás.
Több százan dolgoztak itt a fénykorban, az utolsó hivatalos adat szerint 284-en.
Nagy Bandor most azt reméli, hogy kap fotókat és szóbeli emlékeket is, azt mondja, bárkit szívesen meghallgat, aki egykor a gyárban dolgozott vagy közvetlenül köze volt hozzá.
