Bátran lehetsz FURA! – címmel jelent meg Vámos Robi könyve. 10 éves kortól a kis- és nagy kamaszoknak, fiatal felnőtteknek és szüleiknek ajánlom ezt a kötetet, amellyel saját maguk elfogadását szeretném erősíteni, hogy a külső körülményeknek megfelelés ne változtasson rajtuk – írja ajánlásában a szerző.
Vámos Robi gépészmérnökből lett rajzoló, majd gyermekekkel foglalkozó szakember. A most megjelent könyve túlélési útmutató, amit bármikor fellapozhatsz (a szülők is), ha összecsapnak a fejed felett a hullámok, és megtalálod benne azokat a gondolatokat, amelyek felemelnek, és megerősítenek. Egy könyv, ami megért, nem kritizál, hanem elfogad! – áll a kiadó ajánlásában amelyben idéznek Vámos Robitól: “Szeretném, ha azok, akik úgy érzik, kilógnak a sorból, kevésbé éreznék ezt. Önmagukra találnának. Kötelező olvasmánynak szánom a saját tanítványaimnak, szüleiknek, művészlelkeknek, felnőtteknek, akik szeretnék, ha gyermekük szabadabb lenne, mint amilyen szabadok ők maguk lehettek.”
A Post kérdéseket tett fel Vámos Robinak, aki azt írta nekünk, köszöni a külön odafigyelést.
Kik azok a gyerekek manapság, akik úgy érezhetik, kilógnak a sorból?
Sajnos szinte bárki lehet közülük. Hiszen a világ egyre inkább arra tart, hogy mindenki mindenről – kéretlen – véleményt alkot. A klasszikus a kövér, szemüveges – de a leggyakoribb a művészlelkek eltiprása. Egyszerűen nem értékelik őket annyira, amennyire kellene. A csendeseket szekálják, ettől még csendesebbek lesznek. Azok lógnak ki a sorból, akik nem mennek a nyájjal, nem őrültködnek, nem menőznek, nem beszélnek ocsmányul. Innen nézve sajnos pont a “normálisak” azok, akik a furák. Na épp ezt fejtegetem a könyvben.
Ha vállalják önmagukat, azzal nem “lógnak” majd ki még jobban a sorból?
Csak akkor, ha fordítva gondolkoznak, és azt hiszik, nekik kell változniuk. Pedig nem ez a feladat. Nem azokat kell erővel és izzadsággal meggyőzni, akik sosem fognak minket megérteni. Ehelyett meg kell találni azt a társaságot, ahol sallangok és magyarázkodás nélkül önmaga lehet az ember. Így aztán persze a “régi” sorból kilógunk végül, de ez már nem számít: megtaláltuk a helyünket!
Mi van akkor, ha olyan kincsre lel magában valaki, amelyet a társadalom jelenleg nem tart értéknek? Akkor mi a teendő?
A kérdés az, hogy vajon miért gondolja az illető, hogy ami kincset talált, az nem érték? Ez is onnan jön, hogy megszoktuk: bármit csinálunk, valaki nekiáll megmondani róla a véleményét. Mintha azért mutattuk volna meg neki. Ez mind az iskolából indul, hiszen ott az egész értékelés a véleményekről szól. Tanárok a diákról, diákok egymásról, diákok önmagukról, szülők a gyerekről, szülők egymásról, szülők a pedagógusokról… Mind csupa kéretlen véleménynyilvánítás, ami gyakran átmegy kritizálásba, belekötésbe, cikizésbe.
Az, hogy amit kitaláltam érték vagy sem másoknak, azt nekem kell tudni. Ha úgy gondolom belül, hogy érték, akkor az.
Sokszor lehurrogják a gyerekek a saját ötleteiket, hogy az biztos butaság, nem kell senkinek. Vagy hogy nem így szokták, ez nem helyes, vagy túl elvont. Nem baj az. A legtöbb sikeres ötlet és új dolog szinte véletlenül született. Kísérletezetéssel, nem pedig mások helyett való agyalással és végül önmagunk hibáztatásával. Tessék bátran előremenni, akkor is, ha talán ez fura!
5 dolog, amiért hálás lehet az olvasó ennek a könyvnek:
– Bebizonyítja, hogy nem vagyunk egyedül.
– Megmutatja, különlegesként hogyan lehet boldoggá válni egy olyan világban, ahol nem szeretik, ha valaki kilóg a sorból.
– Megtanít, hogyan fogadjuk el azokat, akik nem fogadnak el minket, és segít rájönni, hogyan fogadjuk el önmagunkat.
– Egyértelműen érteni fogjuk, hogy lehetünk bátran csodabogarak és furák!
– De leginkább azt érezzük majd, hogy bátran lehetünk azok, akik csak szeretnénk!
Balatoni József “Jocó bácsi” ajánlása:
“Robi könyve hiánypótló, hisz pont arra világít rá, hogy merj fura lenni – hiszem, hogy mindenki más és mindenki fura, csak valaki, valamikor kitalált egy normát, amihez próbálunk igazodni, szerintem feleslegesen -, merj kimaradni a sorból, merj önmagad lenni. Ezek a gondolatok pedig azt hiszem, mindenkinek adnak, és mindenkinek mutatnak egy szemléletet, ami segít egy boldogabb, önazonos élet felé. A cél pedig ez…”
Szabó Eszter – klinikai szakpszichológus
“Robi könyve ugyan első körben a magukat furának érző gyermekeknek íródott, de az ő szüleiknek, a gyermeklelkű felnőtteknek és a magukat furának érző felnőtteknek is érdemes elolvasniuk. Magukra fognak ismerni, és „használati utasítást” kaphatnak. Olvasd Robi könyvét nyitott szívvel és lélekkel, szerető elfogadással és a világ szürkéből színessé válik!”
