A marhaszemet felszolgálta a versenyzőknek Guatemalában, de a kötelező kóstolást már a helyi sofőrre bízta. Műsorról műsorra került egyre feljebb a ranglétrán. Bejárta a fél világot, de Dunakeszire még mindig visszajár. Lőrincz Leventével beszélgetett kollégánk.
A taskenti reptéren szólított meg Lőrincz Levente, mivel dunakeszi hátizsák volt rajtam. A világjáró televíziósban már akkor megláttam az izgalmas riportalanyt….
Az üzbegisztáni repülőtéren, mikor találkoztunk, mesélted, hogy több hetes munka után most pár napot ráhúztál, és önállóan csavarogtál Taskentben pár napig. Mindig van ilyen lehetőség?
Hála Istennek, mindig van rá lehetőség, természetesen a forgatás utolsó helyszínén. Meg kell beszélni a céggel, de akár több hétig is maradhatunk még a térségben. Elvileg, ha nagy az árkülönbözet a két visszaúti jegy között, elkérhetik ezt, de erre még nem volt példa. Így maradtam egy korábbi úton Cartagénában, Kolumbiában, egyszer Thaiföldön és most Taskentben.
Említetted, hogy dolgoztál a két első magyar Ázsia expresszben, de most már másodszor, hasonló külföldi produkciókban dolgozol.
Igen, ez a mostani is egy hasonló produkció volt, a környező országokban jártunk.
Végig szárazföldön mentek?
Akik a helyszíneket készítik elő, ők legtöbbször repülővel mennek előre. A logisztikai tervtől függ minden. Ha például nekem másodikára készen kell lennem egy helyszínnel, és az előző helyszínen kell maradnom 30-ig, akkor azt mondják, menjek repülővel, így ott vagyok egy nappal hamarabb.
Mi a feladatod egy ilyen helyszíni előkészítéskor?
Ezt úgy képzeld el, hogy megkapsz egy forgatókönyvet, scriptet, amit a formátum-tulajdonos cég ír meg a klienssel és a helyi szervezőkkel egyeztetve, figyelembe véve az országok adottságait. Ez alapján az ottani szervezővel dolgozzuk ki a konkrét teendőket. A script a reality televíziózásban talán a legfontosabb, ebben van benne a story line, a történet. Így le van benne írva, hogy milyen kapcsolati bukkanókon és jó pillanatokon mennek keresztül a játékosok. Ebben a műsorban párokról van szó – a párosok egymás közti kapcsolatát “állítja pellengérre”, de közben persze van nagy szerelem, sírás, összeveszés, hiszen ezt várják a nézők. Emellett ez persze egy verseny is a párok közt.
Elmesélnél egy konkrét esetet, hogy zajlik az előkészítése a terepnek?
Ha én elmegyek egy helyszínre, akkor előveszem a scriptet, ahol például az van, hogy “ebbe a városba meg fognak érkezni 3 nap múlva, ahová, ahogy megérkeznek, meglátják a logós zászlónkat.” Volt olyan, hogy egy nagy pamutgyár volt a helyszín, ahol a koszos pamutot kellett kézzel kitisztítaniuk. Természetesen bemutatták a módszert, és utána kellett ezt megcsinálniuk. A koszos pamutban volt elrejtve a következő helyszín neve, ezt is meg kellett találniuk, és a megtisztított pamutot oda kellett elvinni.
Ennél a feladatnál odamegyek a helyszínre, leegyeztetem, mikor és mi fog történni ezen a forgatáson. Lebeszélem a helyi emberekkel, én veszem meg a zsákokat, arra egy logót ráfújók, mert mivel képernyőre kerül a műsor, ez is fontos. Persze volt már helyszínen egy “előgyártás” is, ha kellett, a produkció kifizette például a forgatási engedélyt. Amikor megérkezik a stáb, mindennek rendben kell lennie, hogy úgy tűnjön, “teljesen normális”, hogy idejönnek a szereplők és elkezdik tisztítani a pamutot.
A különböző országok show-i ugyanazokat a helyszíneket járják be?
Vannak bejáratott helyszínek, vannak bejáratott útvonalak, de nincs két ugyanolyan műsor. Azért sincsen, mert minden országnak mások a tévénézési szokásai, például az egyik országban imádják azt, ha kiesik valaki, de aztán visszahozzuk vagy például lecseréljük a párokat. A másik ország nézői már nem biztos, hogy akarják újra látni a kiesetteket, tehát nekik másképp kell a sztorit írniuk. Attól is függ, hogy melyik ország mennyi pénzt szán az adott produkcióra, mekkora budgettel dolgozik. Így változnak a helyszínek, a forgatás ideje, és az is, hány páros vesz részt a versenyben.
Ebben a műsorban is vannak például rovarevések?
Minden, amit el tudsz képzelni, de persze minden le van tesztelve. A játékosok közül van aki bírja, van aki nem.
Megkérheti egy játékos, hogy egy felvett jelenet ne kerüljön be a műsorba?
Nem nagyon, mert aláírta a szerződését. Inkább olyan van, hogy a helyszínen azt mondja, hogy ő ezt nem csinálja meg. Nemrég volt nekem egy ilyen. Guatemalában kellett a játékosoknak marhaszemet, bikaherét, marhaagyat és ehhez hasonló gyönyörű szép dolgokat enniük, amire nem mindenki vállalkozott. Ez egy meleg napon volt, reggel tízkor kellett kiraknom helyszínre a “kajákat”. Az egészségügyi kérdésekkel nem játszunk, nekem mindent le kell tesztelni – de például a marhaszemet a sofőröm kapta be, mert ők különben is eszik ezt. Csak olyan ételeket etetünk meg a versenyzőkkel, amit az adott országban a helyiek valóban fogyasztanak, ami a helyi kultúrának a sajátossága. Ilyen esetekben a tartalmi vezetők döntenek a story alapján, hogy milyen büntetés/hátrány jár annak a párosnak, akik nem vállalják a feladatot.
Hány fős a stáb egy-egy forgatáson?
A magyar kb. 35 fő. Persze ennek az az oka, hogy az autóban, amivel a versenyzők utaznak, van egy operatőr. A szerkesztő és a helyi produkciós asszisztens egy másik autóval követi őket – és ez van minden páros esetében.
Eddig két magyar és 3 külföldi utazós reality-t forgattál.
Ezekkel a műsorokkal bejártam Vietnámot, Laoszt, Kambodzsát, Thaiföldet, Sri Lankát, Indiát, a Fülöp-szigeteket, Mexikót, Guatemalát és Kolumbiát, és ehhez jött a mostani út. Reméljük, munkám lesz a jövőben is, mivel egyre több ország gyártja ezt a nagyon népszerű műsort. Az alapkoncepciója, hogy A pontból B pontba el kell jutni pároknak – akik valamilyen rokoni-baráti kapcsolatban állnak egymással – szállás, autó, pénz és internet nélkül. Egy olyan, a produkcióhoz tartozó telefon van csak náluk, amivel a műsorvezetővel kommunikálhatnak. Ez a műsor nagyon megváltoztatja a játékosokat, nagyon nagy hatással van rájuk.
Milyen más műsorokban dolgozol, dolgoztál?
Dolgoztam a Love island-ban, ez két hónapig tartott Cipruson, az Exatlont pedig a Dominikai Köztársaságban forgattuk. Itthon a Való Világtól kezdve a Nindzsa Warrior-on át, a Vigyázat szülővel vagyok-ig sok produkcióban dolgoztam, de ez közel sem a teljes lista. Jut eszembe, dolgoztam a most induló Nagy Ő-ben is.
Hogy jönnek a munkák, van menedzsered?
Mindent én szervezek, de szerencsére egyre jobban ismerik a nevem, és jönnek a felkérések. A személyiségemből, nyitottságomból adódóan rengeteg embert megismertem.
Mennyit látsz egy-egy országból?
Jellemzően olyan helyeket látok, ahova a normál turisták nem jutnak el. Például Üzbegisztánban nem jártam Szamarkadban vagy Bukharában, de voltam a 150 fős Aktasban, a kettő közt, ahol a régió egyik legnagyobb pamutgyára van.
Dunakeszin születtél és itt jártál iskolába….
Igen, a Széchenyi Posta utcai iskolájába jártam 4 évig, majd felvettek a Radnótiba a kilencéves képzésre, ami 8 tanévet + 1 év angolt jelent. A Radnótiban előrehozott angol és média érettségit tettem le. Utána elmentem egyetemre, a Pázmányra filmtörténetet, filmesztétikát tanulni. Volt mellette kommunikáció és médiaismeret is. Két év alatt megcsináltam a 90 százalékát a tárgyaknak, így tíz tárgyam maradt, amik közül ötből már az aláírásom is megvolt – de annyira beindult a külföld, hogy mérlegelnem kellett. 21-22 éves koromig Dunakeszin laktam, és most is gyakran jövök ki a családomhoz, a barátokhoz.
Az egyetemen töltött utolsó évem alatt már Vietnámban, Laoszban, Kambodzsában és Thaiföldön forgattam. Ez volt az első magyar Ázsia Expressz. Ekkor produkciós asszisztens voltam. Időközben gyorsan léptem felfele, a külföldi produkciókban location managerként kezdtem, majd “race for your life location manager” lettem, ami azért nagyobb feladat, mert ez az utolsó napi nagyon pörgős adás. Ilyenkor a komplett epizódot a mi csapatunk gyártja. Most már mission producer lettem, ilyenkor teljesen egyedül vagy, megkapod a sofőrödet egy autóval, és megkapod a helyi produkciós asszisztenst, aki tolmács és segítő. Természetesen ilyenkor is kommunikálok a kreatív vezetővel, a gyártással, a producerekkel.
Köszi, hogy megosztottad ezeket, várjuk a folytatást!
