Bár Margit néni 100. születésnapját ünnepelték, minden résztvevő azt érezhette, ő kapott ajándékot – Margit néni személyében. Kora dacára elképesztő energiával, sugárzó mosollyal üdvözölt mindenkit. Dióssi Csaba polgármester úgy fogalmazott a köszöntés után: Margit néni minden szava arany!
Sokan eljöttek a VOKE József Attila Művelődési Központ különtermében tartott összejövetelre, ahol a 100 éves Merksz Ferencnét, Margit nénit köszöntötték. A családias hangulatú ünnepségre a barátokon, volt kollégákon kívül eljött a város polgármestere, Dióssi Csaba, Schwartz István a Dunakeszi Járműjavító ügyvezető igazgatója, Papp József, a Dunakeszi Járműjavító Nyugdíjas Szakszervezetének elnöke. Rajtuk kívül köszöntötte az ünnepeltet többek között Molnárné Szlávik Györgyi, a Vasutasok Szakszervezete Országos Nyugdíjas Szövetségének elnöke is.
A város polgármestere elmondta, hogy amikor kollégái kérdezték, hogy ebben a téli időben Margit néni hogyan fog eljönni az ünnepségre, megjegyezte: “Ne aggódjatok, ismerem Margit nénit a nyugdíjas klubból. Nagyon fürge, mozgékony asszony, biztosan el fog jönni”. És így is lett.
Rövid köszöntője után Dióssi Csaba átadta Margit néninek Orbán Viktor miniszterelnök köszöntő díszoklevelét, az önkormányzat ajándékát és egy csokor virággal kívánt nagyon jó egészséget az ünnepeltnek.
Mindig oda segített, ahol számítottak rá
Margit néni a köszöntőkbe is bekapcsolódott: anekdotázott fiatalkoráról, a Járműjavítóban eltöltött évekről és arról, hogy nemrég összetörte a térdét. “És ez nekem nagy baj. Még most is mennék dolgozni, ha nem sántítanék” – tette hozzá.
A köszöntések után Margit néni egy nagy tortát is kapott, amelyet nagyon meghatottan fogadott.
Margit néni 1952-től 1993-ig dolgozott a Járműjavítóban, ahol az utolsó 30 évben Lengyel Péter volt a főnöke. Ő ezeket mondta: “Margit néni az emberek mintaképe, és ezt nem azért mondom, mert 100 éves, hanem mert így van. Árad róla, hogy ő az a régi, becsületes, szavahihető ember. Mindig ott volt, ahol kellett, igazi munkatárs volt.”
Portásként kezdte a munkáját a Járműjavítóban, majd a rendészeten dolgozott. “Mindig oda mentem, ahova kellett” – tette hozzá.
Margit nénivel nem volt könnyű beszélgetni az ünnepségen, hiszen folyamatosan jöttek hozzá a barátok, régi kollégák. Három fia volt és egy lánya, de sajnos két fiát már elveszítette. 6 unokája és hat dédunokája van, akik szeretettel veszik körbe.
“Hál’ Istennek, vagyunk szépen és mind szeretnek csak úgy odajönni, hogy együtt legyünk. A legfontosabb az életben a boldogság, a sok szeretet, amit kap az ember a családjától és a barátoktól”.
“Örököltem a szülőktől, hogy mindig tenni kell. Nem ülök le, nem sajnáltatom magam, hogy már ennyi éves vagyok, itt fáj, ott fáj – ha fáj is, megyek és csinálom. Lepihenek kicsit, majd megint sétálok, teszek-veszek valamit. Nem szabad elhagyni magunkat, másokon pedig segíteni kell, amíg csak tudunk. Higgyék el, sokszor elég egy mosoly is!” – mondta az ünnepelt.
