Nem hivatásos színészek, hanem diákok és tanárok álltak a színpadon október 23-án Dunakeszin, a Bárdos Lajos Általános Iskola színjátszóinak előadása mégis annyira megrendítette a közönséget, hogy többen könnyekig hatódtak. Hoványné Martikán Erikával, a csoport vezetőjével a produkció kulisszatitkairól és egy hat éve tartó közös munka különleges lezárásáról beszélgettünk.
Az október 23-i dunakeszi megemlékezés egyik legemlékezetesebb pillanata a Bárdos színjátszók ünnepi műsora volt. Az Isten óvja Magyarországot! című előadás nem egyszerűen felidézte az 1956-os forradalom eseményeit, hanem érzelmileg is közel hozta azokat a közönséghez. A nézők közül többen elsírták magukat, és a visszajelzések alapján kivétel nélkül mindenkit megérintett a produkció.
Hoványné Martikán Erika, a színjátszó csoport vezetője szerint ezek a gyerekek különleges érzékenységgel tudnak kapcsolódni azokhoz a történelmi eseményekhez, amelyekről a színpadon mesélnek. Történelemtanárként is fontosnak tartja, hogy a diákok ne pusztán megtanulják az évszámokat és a történelmi tényeket, hanem megértsék az események emberi oldalát is. Az 1956-os forradalom különösen közel áll hozzá. Úgy fogalmazott, hogy a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb eseményeként tanítja, és a színjátszók munkájában is arra törekednek, hogy a fiatalok valóban átérezzék a történtek súlyát.
Nemcsak tehetségesek, hanem át is tudják élni a történeteket
A tanárnő szerint a csoport tagjai kivételesen tehetséges fiatalok. Közülük többen vers- és prózamondó versenyek helyezettjei, illetve győztesei, de a színpadi munkában nem csupán az előadói képességeik számítanak. Legalább ennyire fontos az a képességük, hogy hitelesen tudják megjeleníteni a történetek mögött húzódó érzéseket és emberi sorsokat.
Hoványné Martikán Erika úgy látja, ritka érték, amikor a mai fiatalok ilyen mélységben tudnak kapcsolódni egy-egy fontos témához. A velük való közös munkát ezért hatalmas áldásnak és értéknek tartja.
Az előadásban nemcsak a diákok, hanem az iskola pedagógusai is szerepet vállaltak. A tanárnő elmondta, hogy amikor összeállít egy produkciót, pontosan tudja, milyen karakterekre, személyiségekre van szüksége. Ilyenkor felkéri azokat a kollégáit, akikről úgy gondolja, hogy illenek az adott szerephez. Ezúttal is így történt, és a felkért pedagógusok elsőre igent mondtak.
A színpadi teljesítmény olyan meggyőzőre sikerült, hogy a nézők közül többen azt hitték, hivatásos színészeket látnak. Csak később derült ki a számukra, hogy a szereplők valójában az iskola tanárai. Az előadásban ráadásul egykori diákok is részt vettek, akik kifejezetten emiatt tértek vissza a közösséghez.
Hat év közös munka után ez volt a búcsúelőadás
A Bárdos iskola színjátszó csoportja hat éve működik együtt, ez idő alatt pedig számos emlékezetes produkció született. A március 15-i és az október 23-i ünnepi műsorok mellett minden Bárdos-gálára különleges előadással készültek.
A mostani produkció azonban egy korszak lezárását is jelentette. Néhány diák a júniusi záróeseményen jelezte a csoportnak, hogy egyéb elfoglaltságai miatt a közös munkát a jövőben nem tudják ugyanúgy folytatni. Amikor azonban a tanárnő elmondta, hogy felkérést kapott az október 23-i műsor elkészítésére, a gyerekek azt mondták neki: „Erika néni, akkor maradunk, ezt még megcsináljuk!”
Így az október 23-i előadás nemcsak a forradalom hősei előtti tisztelgés lett, hanem a hat éve tartó közös munka méltó lezárása is.
A tanárnő számára a produkció azért is jelent sokat, mert rengeteg közös emlék köti össze a csoport tagjait. Az elmúlt évek ünnepi műsorai, a próbák, az együtt átélt sikerek és a Bárdos-gálák mind hozzájárultak ahhoz, hogy különleges közösség alakuljon ki közöttük. Az október 23-i előadás így egyszerre szólt 1956 hőseiről, a szabadság értékéről és arról a közösségről is, amely hat éven át együtt dolgozott azért, hogy a színpadon ne csak egy történetet meséljen el, hanem valódi érzéseket közvetítsen a nézőknek.
