Idén is megrendezték a Dunakeszi Sportgálát, ahol a város legeredményesebb sportolóit, valamint azokat az edzőket és oktatókat díjazták, akik nap mint nap hozzájárulnak a helyi sportélet sikereihez. Az ünnepség hagyományosan a dunakeszi sportközösség egyik legfontosabb eseménye, ahol a fiatal tehetségektől a tapasztalt szakemberekig sokan részesülnek elismerésben. A gálán az egykori kiváló pedagógus és edző, Ibrányi Márta emlékére létrehozott díjat is átadták, ezúttal Kárpáti Zoltánné, a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Sportiskola igazgatója vehette át az elismerést.
Az intézmény 2025-ben elnyerte a legjobb sportiskolának járó elismerést, idén pedig az előkelő harmadik helyen végzett, amihez jelentősen hozzájárult az intézményben folyó utánpótlás-nevelés és a sport iránti elkötelezett munka. A díjazottat arról kérdeztük, hogyan fogadta az elismerést.
Először is szívből gratulálunk az elismeréshez. Számított a díjra?
– Meglepett a díj, mert elsősorban pedagógus és intézményvezető vagyok, aki élt azokkal a lehetőségekkel, amelyek segítségével megőrizhette és tovább építhette az iskolája sporthagyományait. Tehát nem sportolóként vagy edzőként kaptam elismerést, hanem olyan vezetőként, aki sikeresen menedzselte az iskolája sportprofilját.
Mit jelent önnek ez az elismerés?
– Ibrányi Márta kiváló pedagógus volt. Sok emléket gyűjtöttünk az évek során, életünk számos területén kapcsolódtunk. A díjjal fájó hiányként törtek elő ezek: a közös vízitúrák, az erdélyi túratáborok, a pedagógus szabadidős kosarazások, gyermekei egykori tanáraként az ő sikereik és eredményeik, a közös munka a diáksportban, és sorolhatnám.
Kivételes egyéniség volt, nem ismert lehetetlent, a gyerekek és a sport mindennél fontosabb volt a számára. Hiányzik a lendülete, az elkötelezettsége, az erőt adó céltudatossága és példamutatása. Életem eddigi legmegtisztelőbb elismerésének tekintem, hogy méltónak tartottak erre a díjra.
Sok akadályt küzdöttek le, hogy az élvonalba kerüljenek
Mit tart a pályája legnagyobb szakmai eredményének?
– Inkább összegzésként szólnék erről. Hosszú út kiteljesedése valósult meg az elmúlt években. Sikeres pályázatom révén került be a Kőrösi a sportiskolák népes csapatába 2005-ben. Bár jelentős sporthagyományokkal rendelkezett az iskola, ez volt az első olyan lehetőség, amely komoly elvárásokat is támasztott a bekerült intézmények felé, nevezetesen az utánpótlás-nevelés mérhető eredményességét. Voltak nehéz évek, voltak kudarcok, és persze voltak ellendrukkerek, akik időről időre megkérdőjelezték a sportiskola fontosságát, mondván, ez már lejárt lemez, ez nem menő.
Soha nem vesztettem el a hitemet, és meg sem fordult a fejemben, hogy egy iskolai hagyományt megszüntessek holmi divatirányzatok miatt.
A kitartás és a szilárd elköteleződés vezetett eredményre, és emelte az iskolánkat az elmúlt két évben Magyarország legjobb sportiskolái közé. Ahogy a Dunakeszi Sportmodell országos mintává vált, úgy lett a Kőrösiben folyó utánpótlás-nevelés követendő sportiskolai jó gyakorlat.
Mindebben nagy segítség a VSD sportszakmai iránymutatása és suliprogramja. Az érdem tehát az elkötelezett pedagógusoké és edzőké, azoké, akik kitartottak, akik a sportiskolai ügy mellé álltak, akik nap mint nap tesznek azért, hogy a városban is elismeréssel említsék az iskolánkat. Hálás vagyok nekik.
