A Dunakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Könyvtár Kölcsey Ferenc Városi Könyvtára Lí/yra. Zene plusz Irodalom címmel új előadássorozatot indított. A program célja, hogy feltérképezze a zene és az irodalom találkozási pontjait, és olyan vendégeket hívjon meg, akik mindkét művészeti ághoz szorosan kapcsolódnak. A sorozat első meghívottja Bella Máté zeneszerző volt.
Bella Máté fiatal kora ellenére a 21. századi magyar zeneszerzés egyik meghatározó alakja. Ahogyan a beszélgetés elején fogalmazott: “Talán Vajda János mondta, hogy egy zeneszerző 50 éves koráig fiatal tehetség, ezt követően azonnal ‘a haza nagy öregje’. Én a 40 évemmel még a ‘fiatal tehetség’ kategóriába tartozom.” A Junior Prima, Erkel Ferenc-, Bartók‒Pásztory- és Artisjus-díjas művész neve elsősorban a kamarazenei és vokális művei révén vált ismertté, de komponált nagyzenekari kompozíciókat és popdalokat is. Sokoldalúsága már önmagában is indokolja a jelenlétét egy olyan sorozatban, amely műfajok és kifejezési formák határterületeit vizsgálja.
Zenei pályája korán indult, az ének-zene tagozatos általános iskolát követően zeneművészeti szakközépiskolákban folytatta a tanulmányait. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett diplomát zeneszerzés szakon. Tanárai közül Kocsár Miklós, Orbán György és Fekete Gyula voltak rá a legnagyobb hatással. 2018-ban ugyanitt doktori fokozatot szerzett, és ma már egykori alma materében oktat – a tanítás számára ugyanúgy hivatás, mint a zeneszerzés.
Át kell törni a szabályokat
A beszélgetés során szó esett a mesterség és az ösztön viszonyáról is. Bella Máté szerint a zeneszerzésnek – akárcsak az írásnak – fokozatai vannak. Létezik tehetséges amatőr alkotó, ám ha valaki szimfonikus zenekarra szánt vagy kortárs művet kíván írni, elengedhetetlen a komoly szakmai felkészültség. Ugyanakkor a képzettség nem jelentheti a spontaneitás elvesztését. A kérdésre, hogy a tanult zeneszerző nem ragad-e bele a sémákba, így válaszolt: “A teljes szakma küzd azzal, hogy a megtanult dolgokat hogyan felejtse el, vagy legalábbis ne a szabályokat kövesse. Ahhoz, hogy új művészetet hozzunk létre, állandóan át kell törni a szabályokat.“
Gyombolai Bálint arra is rákérdezett, miként lehetséges, hogy a zeneszerző ennyire különböző műfajokban mozog otthonosan. Bella Máté saját pályáját több korszakra bontja: ahogyan személyisége és gondolkozása változott, úgy módosult a zenei nyelve is. A hangsúlyok eltolódtak, a mondanivaló árnyaltabb lett. Számára azonban minden korszakban az volt a legfontosabb, hogy a zenéje hiteles maradjon. Ars poeticáját így fogalmazta meg: “Nem az a lényeg, hogy kortárs zenét írjunk, hanem hogy IGAZ zenét írjunk.” Az igazság keresése és az önazonosság igénye végigkíséri a munkásságát.
Magyar zeneszerző a nagyvilágban
A zene és irodalom kapcsolata különösen erősen jelen van a műveiben. A közönség belehallgatott egy 2009-es kompozíciójába, amely Szabó Lőrinc Dzsuang dszi álma című versére készült. A darab kifejezetten a szakmai közönségnek, zeneszerzőknek, kortárs zenei fesztiváloknak íródott, és jól tükrözi a zeneszerző akkori gondolkodását. Juhász Gyula költészete mély hatást gyakorolt rá: a költő verseit közérthetőnek és egységesnek tartja, több művét is megzenésítette. Egy időszakban kifejezetten gyűjtötte a jól megzenésíthető Juhász-verseket. Érdekes történet, hogy 2014-ben az Európai Koncerttermek Szervezete (ECHO) nagyszabású megemlékezést tartott Párizsban az első világháború kitörése alkalmából. Ehhez 14 európai országból kértek fel egy-egy zeneszerzőt, hogy anyanyelvén alkosson kórusművet az eseményre. Magyarországról Bella Máté kapta a megbízást, aki Juhász Gyula Béke című költeményére írt vegyes kari darabot. A szakmai szervezet ezt választotta a rendezvény összkari záródarabjának, amelyet magyar nyelven adtak elő a részvevők. Ehhez Bella Máténak a kiejtést előbb hangfájlban el kellett küldenie Párizsba.
A zeneszerzés nem csak gyertyafényes ihletett pillanat
Felmerült a kérdés: beszélhetünk-e “Bella Máté-stílusról”, valamiféle felismerhető védjegyről. A zeneszerző szerint igen, de ez nem egy állandóan visszatérő motívumot jelent. Minden műfaj más közönséget, más előadói közeget feltételez, így a gondolkodásmód és a kifejezés eszközei is változnak. Ami állandó, az a szemlélet és az alkotói attitűd.
A zeneszerzés folyamatáról szólva Bella Máté igyekezett eloszlatni a romantikus mítoszokat. “A zeneszerzők körül sokszor kialakulnak mitológiai történetek, de érdemes ezekről lerántani a leplet – magyarázta. – Zeneszerzőnek lenni magányos és nehéz munka. […] Bárcsak azt mondhatnám, hogy a zeneszerzés olyan, hogy leülök a zongorához gyertyafény közepette és papírra vetem Pallasz Athéné vagy bárki által sugallt gondolataimat!” A valóság ezzel szemben: a kitartó, fegyelmezett munka, a kísérletezés, a javítás, az újrakezdés, a kudarcok és a sikerek váltakozása.
A legnagyobb jutalom számára az, amikor egy műve megszólal a színpadon, és ő ezt átélheti. Úgy gondolja: Ezért érdemes zenét szerezni.
Módszerei is sokfélék: dolgozik hagyományosan, zongoránál ülve, kottapapírra, ceruzával, de használ modern zeneszerzői szoftvereket is. A közönség betekintést kapott abba is, miként épül fel egy kompozíció a digitális térben, lépésről lépésre.
Az est végén Bella Máté készséggel válaszolt a hallgatóság kérdéseire. A beszélgetés nemcsak egy jelentős kortárs zeneszerző pályájába engedett bepillantást, hanem érzékletesen megmutatta, miként találkozik zene és irodalom a 21. század alkotói gyakorlatában.
Hallgasson bele!
Bella Máté: O Oriens
Bella Máté: Az otthon éjjel
