Petiné Singer Ágnes gyógypedagógus, dunakeszi lakos, a Vadaskert Általános Iskola vezetője március 14-én Magyar Ezüst Érdemkereszt állami kitüntetést vehetett át a Karmelita kolostorban a Vadaskert Általános Iskola 30 éves vezetői munkájáért. Az állami elismerést a sajátos nevelési igényű fiatalok felzárkóztatását segítő több évtizedes oktatói, nevelői munkája, valamint az iskola megalapítása óta töretlen és eredményes intézményvezetői tevékenysége elismeréseként kapta. A Dunakeszin élő gyógypedagógussal az állami kitüntetés kapcsán beszélgettünk.
Mi motiválta abban, hogy a gyógypedagógusi pályát válassza?
Tanítóképző főiskolán végeztem, ahol egy nagyszerű gyógypedagógus tanár tanított minket. Nagy hatással volt rám a személyisége, a szakmai tudása. Csodáltam az elhivatottságát. Tulajdonképpen az ő hatására döntöttem el, hogy ezen a területen fogok továbbtanulni.
A gyógypedagógusi munka látványos eredménye vonzott ebben a szakmában, az, hogy tudunk segíteni a rászorult gyerekeknek. Ez a kihívás volt számomra a legfontosabb.
Milyen körülmények között jött létre a Vadaskert Általános Iskola?
Tavaly ünnepeltük az iskola 30 éves évfordulóját. A 90-es években az Újpesti Kórházban létrehoztak egy gyermekpszichiátriai osztályt, aminek a főorvosa dr. Vikár György volt. Ő hívott engem oda dolgozni, mint gyógypedagógus. Dr. Vikár György után dr. Gárdoros Júlia folytatta a főorvosi tevékenységet, aki hamar rájött arra, hogy a gyermekpszichiátriát nem lehet azok között a kórházi körülmények között működtetni. Dr. Gárdoros Júlia a saját tőkéjéből létrehozta azt az alapítványt, amely segítségével később felépült Lipótmezőn, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet területén a Vadaskert Kórház és Szakambulancia. Az országban egyedülálló intézményként úgy képzelte el, hogy a kórházi részleg és az ambulancia mellett működjön egy iskola is. Ez a hármas egység 15-20 évig működött együtt, amíg az iskola kinőtte magát. Önálló jogi személyként külön utat kerestünk az iskolának, aminek ekkor lettem én az vezetője. Az iskola alapítása nem, de az útjának a folytatása az én nevemhez fűződik.
Egyre nő az SNI-s gyermekek száma
Hogyan látja, milyen arányban változik a sajátos nevelési igényű gyermekek száma napjainkban?
A tendencia növekvő, egyre nő az SNI-s gyermekek száma, és egyre kevesebb az olyan intézmény, ahol el lehet őket látni. A mi iskolánkban 80 SNI-s gyermek oktatására kaptunk engedélyt, jelenleg 74 diákunk van.
Mivel magyarázható a növekvő tendencia?
Valószínűleg sokkal pontosabb, összetettebb már a mai diagnosztika, és többrétegű az a fajta diagnosztikai módszer, amellyel egy gyereket lehet vizsgálni, ugyanakkor kevésbé gyerekbarát az a környezet, amiben a gyerekek felnőnek.
A rengeteg számítógép-használat, az agresszív játékok is negatív hatással vannak a gyerekekre, sajnos a szülők pedig egyre kevesebb minőségi időt tudnak tölteni a gyermekeikkel,
ezek mind befolyásoló tényezők.
Védett környezetet biztosítanak
Milyen tovább tanulási lehetőségük van az általános iskola elvégzése után az SNI-s gyermekeknek?
Gyakorlatilag bármilyen iskolába be tudnak kerülni a sajátos nevelési igényű gyerekek. A mostani végzőseink erős középszinten írták meg a központi írásbelit, már túl vannak a szóbeli felvételin is. Bárhová felveszik őket, mivel tudják teljesíteni a felvételi követelményeket, a probléma kevésbé a bekerülésen, mint inkább a bennmaradáson van. A mi iskolánk védett környezetet biztosít a gyerekeknek. Megszokták azt a fajta rendszert, ami arra vonatkozik, hogy ha valami baj van, akkor tudja a gyerek, hogy kihez tud fordulni, hogy a problémája meghallgatásra találjon.
Pedagógusaink nemcsak a tanulással törődnek, hanem az egész gyermek személyiségével,
ezt az odafigyelést a középiskolákban nem kapják meg ezek a gyerekek.
Nagy dolog, hogy Dunakeszin már a bölcsődei SNI-s ellátásra is gondolnak
Dunakeszin igény merült fel arra, hogy bölcsődei férőhelyet biztosítsanak sajátos nevelési igényű gyerekek számára. Hogyan látja, erre már ebben a korban is szükség lehet?
Biztos vagyok abban, hogy erre már szükség van. Az SNI-s gyermekek számára óvodai ellátás már létezik, a bölcsődéskorú gyermekek számára viszont kevés lehetőség van, esetleg egy-két magánbölcsőde, ami persze sok szülőnek elérhetetlen az anyagi vonzata miatt. Ez hatalmas segítség az önkormányzattól.
Mióta élnek Dunakeszin?
27 éve élünk a városban.
Szeretem a város dinamikus fejlődését, azt, hogy látom a nyomát annak, ahogyan szépül és épül Dunakeszi.
A kulturális lehetőségek mennyiségét viszont hiányolom. Én több színházi előadást igényelnék, akár vendégelőadók meghívását is.
“Az elismerés a csapat érdeme”
Váratlanul érte ez a komoly állami elismerés?
Teljesen váratlanul ért, egyáltalán nem számítottam rá. Mindig azt hangsúlyozom, hogy ez nemcsak az én érdemem. Fantasztikus csapattársaim vannak, akik nélkül nem kaptam volna meg ezt az elismerést. Ez a siker több évtizedes csapatmunka eredménye.
A jövőt illetően milyen terveik vannak?
Régi vágyam, hogy az általános iskola mellett egy gimnáziumot is létrehozzunk. Az egyik legnehezebb feladat, hogy ehhez megtaláljuk a legmegfelelőbb épületet. Ez régi tervünk, reméljük, hogy egyszer meg is valósulhat.
Férje, Peti Sándor ismert fotóművész Dunakeszin. Ő is segíti az ön pedagógiai munkáját?
A férjem is itt dolgozik, az alapítványi iskola fenntartójaként. Nemcsak a magánéletben, de a munkában is közös a célunk.
Ő is ugyanúgy a gyerekek között van, mint én. A diákjaink őt is nagy szeretettel veszik körül. A közös munka során nagyon sok időt töltünk együtt, és közösen dolgozunk az iskola jövőjével kapcsolatban is.
