Volt ott minden, akár a búcsúban – tartja a mondás, és valóban igaz ez a Dunakeszi Szent Mihály napi búcsújára. Ráadásul még az időjárás is elkényeztetett azokat, akik kilátogattak a Dózsa György térre. Sőt, az ország királyát is megválasztották. A Post helyszíni beszámolója.
Egy szava sem lehet annak, aki tarka programokkal, a szabadtéren szeretett volna elköszönni a nyártól, hiszen igazán gazdag programkínálattal várta a helybélieket és a messziről érkezőket a Szent Mihály napi búcsú a város főterén, a Dózsa György téren. Sőt, még az időjárás is kedvezett egy ragyogó napnak, ugyanis késő nyárias volt, noha néha be-beborult ugyan a búcsúba látogatók feje felett, ám nem volt mitől tartani, ugyanis a szervezők semmit sem bíztak a véletlenre.
Az idei búcsúban először bebiztosították a tűző nap és a váratlan eső ellen a látogatókat – árulta el a Dunakeszi Programiroda vezetője, Szabó Katalin. A színpad előtt ugyanis egy árnyékolót állítottak fel, így bármilyen is lett volna az időjárás, az semmiképpen nem vett volna el a színpadi programok értékéből. És ez különösen fontos lesz a búcsú második napján, vasárnap, amikorra esőt ígérnek az időjósok.
A pódiumon túl is nagy élet volt
Ahogy ilyenkor lenni szokott, ahogy telt az idő, úgy gyülekezett a tömeg a színpad előtt, ahol délután kettőkor kezdődött a műsor, amikor a Dunakeszi Koncertfúvósok kezdtek ismert és kevésbé ismert dallamokat játszani. Ekkor a búcsúba kilátogató tömeg még a vásári forgatagban hömpölygött leginkább, ugyanis a színpadon túl is izgalmas programok várták a vendégeket. Így kézműves vásár, ahol gyönyörűbbnél gyönyörűbb termékeket kínáltak az árusok.
A program fő szervezője, Szabó Katalin elárulta, erre szándékoltan nagy hangsúly fektetnek, hiszen egy időben nagyon sok bóvliárus jelent meg a búcsúban, ám most igényes kézzel készült portékák a dominánsak. Voltak textilművesek, koszorúkészítők, házi mézet árusítók, kézzel készült szappangyártók, zsákbamacskát árusító eladók, fajátékokat készítők és szebbnél szebb mézeskalácsszívek, hogy csak néhány példát említsünk.
Ekkora forgatagból is kitűnt Trillamanó, aki hol madár hangon szólalt meg, máskor pedig a manóbeszéddel kommunikált a kis közönségével.
Trillamanó személyében Zathureczky Györgyöt tisztelhetjük, akiről mondhatjuk talán, egy főfoglalkozású manó, hiszen immár 16 éve járja a rendezvényeket, hol mesejátékokban játszik, máskor pedig egy fazekasműhely termékeit népszerűsít, de volt olyan rendezvény, ahol egy fa tetejéről muzsikált a különös hangszerén. Most egy kis kalitkában játszott egy lehetetlen hangszeren: egy kiszuperált hegedű és egy fakanál segítségével – természetesen a hangot nem ezzel, hanem a szájában, pontosan a nyelvén lévő különleges szerkezettel hallata. Ez utóbbit meg is lehetett vásárolni, mint mondta, így még interaktívabb az élmény a gyerekeknek, hiszen ezt a vásárfiát rögtön ki is próbálhatják, így együtt trillázhatnak a lurkók a manóval.
Viszont van egy rossz hírünk: Trilla nem biztos, hogy vasárnap is ott lesz a helyszínen, ugyanis már a szombati napra is lázasan készült – és ezt sajnos ezúttal szó szerint kell érteni, ugyanis influenzával küzdött. Azonban mindez a produkcióján mit sem érződött, ugyanúgy szórakoztatta mókás hangjátékával a kicsiket és a nagyokat.
Alkosson, kinek kedve tartja!
A sok stand között a legnagyobb sürgés-forgás a Hagyományok sátránál volt. Az ide látogatók megismerkedhettek a dunakeszi népszokásokkal, egyrészt formálisan, hatalmas tablókon bemutatva, másrészt pedig játékosan, rejtvény formájában is. De nagyon népszerű volt a szőlőpréselés, amit a gyerekek maguk is szívesen kipróbáltak, de szívesen meg is kóstolták a mustot, ami rendszerint ízletesnek is találtak.
Aki pedig sajátkészítésű vásárfiára vágyott, az el is készíthette a hagyományos népi játékszereket, a csuhébabát, a szájdudát, de lehetett termésekből kisautót, sünit, és más különféle bájos figurát készíteni, no és idén először a gyertyaöntést is kipróbálhatta az, aki kilátogatott a búcsúba.
Ezeket a tradicionális Dunakeszihez kötődő hagyományokat a Révész István Helytörténeti Gyűjtemény, valamint a Tóth Mariska Hagyományőrző Alapítvány biztosította, a sátor fő szervezői pedig Szabó József, akit a település egyik önkormányzati képviselőjeként is ismerhetnek a helyiek, és felesége, Szabóné Ónodi Valéria.
Elmondták, a hogy a Dunakeszi hagyományok ápolásának legfőbb motorja Szakáll Lászlóné, akit mindenki csak Lujzi néniként ismer, és hiába töltötte be már a nyolcvanadik életévét, még mindig nagyon aktív asszony. A két szervező nagyon sejtelmes mosollyal azt is elárulta: miután jövőre a nagyobbik templom 80 éves lesz, így a jövő évi búcsúra egy meglepetéssel készülnek. Ahogy mondták: amint befejeződik ez a búcsú, már el is kezdenek készülni a következőre.
Megválasztották az ország királyát
Eközben a színpadnál ismét kisebb tömeg gyűlik össze, ugyanis kezdetét vette a Grimaszk Bábszínház kedélyes műsora. A fő célcsoportot természetesen a kisebbek jelentik, bár egy asszony elárulta, az édesanyja korábban látta már a műsort, és most is a tömegben figyeli, ugyanis ez a produkció annyi humorral fűszerezett, hogy a felnőttek is élvezettel hallgatják, így most gyerekek nélkül állt be a színpad elé. Belehallgatva valóban nagyon élvezetes a darab, kicsiknek-nagyoknak egyaránt. A színpadon álló színész igyekszik interaktívvá tenni a gyerekek számára a műsort. Megkérdezte, van-e a közönség soraiban akad-e király – vagy olyan, akinek ez a keresztneve. Majd érdeklődött, ki lenne szívesen az? Csak egy kisfiú jelentkezett, de amikor a nevét kérdezte, csalódott lett a színész, hiszen a kisfiút Juhásznak hívták. Végül belenyugodott, és belőle lett az uralkodó.
Amikor pedig királynőt kellett választani a királynak a tömegből, akkor kiderült: a kislányok kevésbé szívbajosak, mint a fiúk, hiszen annyi kislány tette fel a kezét, hogy alig tudott választani a maga mellé egyet a juhászból lett király. Nem kis derültséget keltett mindez a közönség felnőttjei körében, hiszen a kislányok olyan túlbuzgón szerettek volna királynőkké válni, hogy azt nem lehetett nem megmosolyogni.
Mint ahogy az sem maradt kacagás nélkül, amikor a színpadra felment a kisfiú által választott királynő. Nemcsak korban volt idősebb a kislány, hanem jóval magasabb is, a publikumnak ezzel is újabb derűre adva okot.
Mi van, ha a gyermekünk ennél is interaktívabb?
Humor ide vagy oda, nem minden csemetét kötött le a színpadi produkció. Vannak, akiknek sokkal nagyobb a mozgásigényük. Ám a búcsúban nekik sem kellett elkeseredniük, hiszen egy varázslatos, népi hagyományokra épülő játszóház várta őket. Volt ott gólyalábazás, célbadobás, egészen kicsiknek kézzel hajtott körhinta, ahol kis fonott kosárkákba lehetett beülniük.
De volt óriás kirakós is, ahol éppen egy magára hagyott édesanya igyekezett befejezni azt, amit a kislánya elkezdett, de ráunt, talált helyette mást: teknőből pecázott halakat. Az anyuka, Várbogyai Csilla beleegyezett abba, hogy a játék közben lencsevégre kapjuk, de azzal a feltétellel, hogy mindenki tudja: a végére teljesen kirakta a játékot.
Hamarosan azért feltűnt kislánya, Kovács Zorka. Az élénk kislány újabb programajánlattal drukkolt elő: menjenek arcot festeni. És valóban egy kicsivel arrébb egy arcfestő dolgozott, aki a gyermekek legnagyobb álmait valósította meg ecset segítségével. Zorka öröme leírhatatlan volt, amikor Jégvarázs szereplővé festették. Kell ennél nagyobb boldogság egy búcsúban?
