Életet mentett egy dunakeszi rendőrnő csütörtökön este Újpesten. Csőrés Szilvia, a Dunakeszi Rendőrkapitányság Őr- Járőrszolgálati Alosztály vezetője hosszú perceken át küzdött egy vérben úszó ember életéért. Azóta is az események hatása alatt áll. Vele beszélgettünk a drámáról.

Hogyan és milyen körülmények között észlelete a balesetet?

Csütörtökön este 8 óra után mentem Dunakeszi irányába Újpesten a Váci úton. Nem voltam szolgálatban. Ekkor vettem észre a két teljesen összetört kocsit. Hatalmas ütközés lehetett. Azonnal megálltam. Közben hívtam a dunakeszi központi irányító parancsnokot, tőle kértem további segítséget.

Már a kocsijából látszott, hogy nagy a baj?

Teljesen összetört autók voltak az út mentén. Még egy közlekedési táblát is kivittek a járművek. Ekkor pillantottam meg, hogy egy ember vérbe fagyva fekszik az egyik autó mellett.

Amikor kiszállt, mit látott, milyen állapotban volt az a nő, aki segítségre szorult?

Furcsa, de higgye el, hogy nem tudtam, férfi vagy nő az áldozat. Annyira vérben úszott az arca.

Ilyenkor a rendőr szolgálatba helyezi magát vagy mint civil segít?

Mondtam, hogy rendőr vagyok, de nálam ez összemosódik, akkor is rendőrként reagálok, ha éppen nem vagyok szolgálatban. Ez számomra normális, tehát a tanult módszerekkel azonnal elkezdtem a mentést.

Éreztem, hogy egy pillanatig sem habozhatok, hiszen egy ember életéről van szó.

Az emberek is azt kiabálták, hogy nem lélegzik, cselekednem kellett.

Milyen kiképzést kaptak ilyen helyzetre?

Szakszerűt, hogy egy szóval válaszoljak, de ez volt az első ilyen éles helyzetem, amikor nem volt más, aki segíteni tudott. Odatérdeltem, megnéztem a légutait, praktikusan, hogy nem nyelte-e le a nyelvét és elkezdtem a mellkasi kompressziót, mert tényleg nem lélegzett  az illető, akiről, mint mondtam, nem tudtam, hogy férfi vagy nő.

Csőrés Szilvia, a Dunakeszi Rendőrkapitányság Őr- Járőrszolgálati Alosztály vezetője

Mikor észlelete, hogy sikerrel járhat?

Őszinte leszek, nem tudom. Teljesen elvesztettem az időérzékelésemet. Volt egy pillanat, amikor elkezdett az áldozat gyengén, de magától is lélegezni. Sokáig kellett csinálnom. Ez egy nagyon fárasztó műveletsor.

Volt aki segített, mit tanácsolna egy civilnek, hogy mit csináljon ilyen esetben?

Minden elismerésem azé a fiatalemberé, aki megkérdezte, hogy mit tud segíteni.  A végén kéz a kézben alkalmaztuk a kompressziót, hiszen ez nagyon fárasztó. Tehát fizikailag sokat segített.

Fantasztikus, hogy ezt megtette, mert a többi emberen inkább a pánik jeleit láttam.

Ez részükről természetes, hiszen a mindennapokban ilyennel nem találkozik az ember.

Mit tud ilyenkor tenni egy laikus?

Győzze le a pánikot! Nézze meg a sérült ember szájüregét, hogy nincs e benne valamilyen tárgy, vagy a nyelvét nem nyelte le. Ezt meg kell csinálni. Aztán ritmusosan a szegycsontnál nyomja meg a mellét. A fontos, hogy ritmusosan, mint a filmeken és valószínűtlenül erősen kell. Érezni fogja, ha elindul a légzés.

A hírek szerint addig tartotta életben a nőt, ameddig kiértek a mentősök, utána ön ilyenkor végez, tehát hazament és elmesélte, hogy képzeljétek megmentettem egy ember életét?

Azóta is érzelmileg felkavart állapotban vagyok, talán hallja a hangomon is. Kérdésére válaszolva igen, a második telefon a férjemnek ment:

késni fogok, anya most életet ment.

Szerencsére a gyermekeim kicsit még, nekik nem kell még elmagyaráznom, hogy mit éltem át.

Most mindenki erről a hősies küzdelemről beszél, ír, mit szól hozzá?

Nagyon mélyen bennem él az a csütörtök este. Erős érzelmeket kavar még mindig bennem. 14 éve vagyok rendőr, sok helyszínt láttam már, de most csak rajtam múlott minden és ez így más.

Kollégák?

Másnap már szolgálatra jelentkeztem, de tényleg jól esett, hogy elismeréssel fordultak felém. Még egy szót engedjen meg arról a fiatalemberről, aki akkor és ott segített. Köszönöm, hogy nem blokkolt le!