A József Attila Színház művésze, Ujréti László tizennyolc éve él Dunakeszin. A Jászai Mari-díjas színész korábban a fővárosban lakott, de mint mondja, a nagyvárosi nyüzsgés után itt talált rá arra a nyugalomra, amit mindig is keresett. Terence Hill, David Attenborough vagy Gérard Philipe magyar hangja és olyan emlékezetes darabok köthetőek hozzá, mint Arthur Miller Az alku című darabja. A színész pályáról, hitről és a város változásairól is őszintén mesélt a Dunakeszi Postnak.
“Igen, benne éltem a fővárosban” – mondja nevetve. “De egy idő után elegem lett abból, hogy minden apróságért vitatkozni kell. Egy társasházban már az is gond, ha a kaput ki kell festeni. Harminc lakó, harminc vélemény – és senki nem akar fizetni.”
A hetvenes-nyolcvanas években Ujréti László már elismert színész volt, a József Attila Színház oszlopos tagja. A rendszerváltás után azonban, mint sokaknak, neki is elege lett a fővárosi tempóból.
“Dunakeszi-alsó akkoriban még Dunakeszi kertváros része volt. Mindenhol gyümölcsösök és kertek. Most már 18 éve, hogy itt lakunk a feleségemmel, és amikor néha bemegyek a budapesti belvárosba, akkor azt mondom, hogy jaj de jó, hogy mi ideköltöztünk.”
“Dunakeszi sokat fejlődött, de még most is emberi”
A kiköltözés óta majdnem húsz év telt el, és Dunakeszi sokat változott. “Amikor ideköltöztünk, ez még egy csendes kertváros volt. Ma már ez nem mondható el, de azért megmaradt benne valami emberi. Ha végigsétálok az utcán, még mindig köszönnek az emberek. Ez nekem sokat jelent.”
Ujréti László a helyi egyházi közösséghez is szorosan kötődik. “Gyerekkoromban vallásos családban nőttem fel, de a pálya sodrása sokszor elsodort a templomtól. Itt Dunakeszin valahogy visszataláltam. Itt ismertem meg József atyát, aki egyszer csak odajött hozzám és azt mondta: ‘Annyira szeretem, ahogy olvasod a szent leckét.’ Megható volt. Akkor éreztem először, hogy a színészetemnek itt, a templomban is lehet helye.” Nem ritka, hogy a művész ma is vállal szerepet az egyházi működésben, többek között a Szent Mihály-templom orgonakoncertjén is ő volt a műsorvezető.
Mindig hű maradt a József Attila Színházhoz
A színházi pálya persze továbbra is az élete része. A József Attila Színházhoz mindig hű maradt, hiába hívták a Nemzetibe is. “Nem vagyok ugrálós ember. Nekem fontos a stabilitás. A színházban is, mint az életben, akkor csinál az ember remekműveket, ha kenyérre kell, nem vajra. Én szerencsés voltam, mert soha nem kényszerből dolgoztam.”
Pályájának egyik legfontosabb állomása Arthur Miller Az alku című darabja volt, amit több mint tíz évig játszott. “Egy öreg zsidó lomkereskedőt alakítottam, aki az apja halála után a fiával vitatkozik az örökségen. Egy négyszereplős darab, de minden este olyan erővel ment, mintha élet-halál kérdés lenne. A 103. előadás volt az utolsó. Olyan, mint egy búcsú, az ember tudja, hogy valamit ott le kell tenni.”
A közönség persze máshonnan is ismerheti: Terence Hill, David Attenborough vagy Gérard Philipe magyar hangjaként nemzedékek nőttek fel a hangján. “Akkoriban csak egy csatorna volt, mindenki ugyanazt nézte. A szinkron akkor még igazi műhelymunka volt, ott minden hangot, minden szünetet meg kellett találni. Nem volt luxus, de volt benne lélek. Ma már minden gyors, de valahogy kevesebb az íze” – osztotta meg a gondolatait a művész a Dunakeszi Posttal.
Ujréti László
Ujréti László 1942. augusztus 17-én látta meg a napvilágot Szentesen, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1965-ben végezte el. Ezt követően rövid ideig a Miskolci Nemzeti Színházban játszott, majd 1967 óta a József Attila Színház társulatának tagja, 2008-tól pedig örökös tagja is. Több évtizedes pályafutása során olyan darabokban láthatta a hazai közönség, mint a Balfácánt vacsorára!, a Made in Hungária, a Játék a kastélyban, a Sose halunk meg, Az egérfogó és A király beszéde, legutóbbi bemutatói között tartjuk számon Az imposztort (József Attila Színház) és a Nagyvizitet (Karinthy Színház). Színházi szerepei mellett láthattuk őt egyes sorozatokban (Kisváros, Linda), tévéfilmekben (A makrancos hölgy, Illetlenek) és játékfilmekben (Álombrigád, Ámbár tanár úr) is. Munkásságát 1983-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, amit 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje követett. 2000-ben a József Attila-gyűrűt, 2004-ben a József Attila Színház nívódíját érdemelte ki, míg 2011-ben egy Aase-díj, 2015-ben pedig egy Kaló Flórián-díj boldog tulajdonosa lett. Ugyanebben az évben a Szentes Városért emlékéremmel tüntették ki, amit 2022-ben a Magyar Teátrumi Társaság Magyar Teátrum Életműdíja koronázott meg.
Főkép: József Attila Színház, interjú: Kis Olivér Rudolf
