Az 1956-os forradalom két fiatal résztvevőjének állít emléket az a szobor, amelyet október 23-án avattak fel Dunakeszin, a Gólya emlékműnél. Wittner Mária és Gérecz Attila egész alakos, bronzból készült kettős portréja nemcsak a szabadságért vívott küzdelmüket, hanem az irodalomhoz fűződő kapcsolatukat és a történelem által kettétört életlehetőségeiket is megjeleníti. A műalkotásról Nyíri Márton alpolgármestert kérdeztük.
Új köztéri alkotással gazdagodott Dunakeszi: október 23-án avatták fel a Wittner Máriának és Gérecz Attilának emléket állító szobrot a Keszi sétányon. A bronzból készült, mészkő talapzaton álló, egész alakos kettős portré Orbán Előd és Solti András szobrászművészek munkája.
A műalkotás két olyan fiatalnak állít emléket, akiket az 1956-os forradalomban vállalt szerepük mellett az irodalom szeretete is összekötött. A szobor központi motívuma ezért a könyv, amely egyszerre utal a kultúrához való kötődésükre, a közös érdeklődésükre és arra az életre, amely egészen másként is alakulhatott volna, ha a történelem nem szól közbe.
Egy könyv mögött rejlő történelmi dráma
A szobor első pillantásra akár egy romantikus jelenetet is felidézhet: két fiatal hajol össze egy könyv fölött. Ahogy azonban a látogató körbejárja az alkotást, feltárul annak drámai jelentésrétege is. Gérecz Attila vállán fegyver látható, Wittner Mária oldalán pedig kézigránátokkal teli táska jelenik meg. A mű így két fiatal történetét mutatja be, akiknek az életét alapjaiban változtatta meg a forradalom és az azt követő történelmi helyzet. Olvashattak, tanulhattak, kibontakoztathatták volna irodalmi érdeklődésüket, akár egészen más hivatást is választhattak volna. Ehelyett fegyvert fogtak, és részt vettek a szabadságért folytatott küzdelemben.
Nyíri Márton alpolgármester a Dunakeszi Postnak arról beszélt, hogy az önkormányzat már évekkel ezelőtt megálmodta a szobrot, és olyan gondolatiságot szeretett volna megjeleníteni, amely túlmutat a történelmi személyiségek egyszerű megörökítésén. A könyv motívuma az irodalom szeretetét, a közös kulturális érdeklődést jelképezi, miközben a fegyverek és a lyukas zászló arra emlékeztetnek, hogy a fiatalok életébe belerontott a történelem, és a szabadságukért kellett harcolniuk.
Az alpolgármester szerint a műalkotás egyik különlegessége éppen az, hogy a nézőnek időt kell szánnia rá. A szemből látható jelenet és a szobor körbejárásakor feltáruló részletek együtt adják ki a teljes történetet. A kompozíció egyszerre mutatja meg a fiatalok személyes világát és azt a drámai helyzetet, amelyben a szabadságért vállalt küzdelem az életük részévé vált. Nyíri Márton az alkotóknak is gratulált, és úgy fogalmazott: a szobor méltó emléket állít Wittner Máriának és Gérecz Attilának.
Olyan műalkotás, amely kérdéseket vet fel
A szobor koncepciója illeszkedik Orbán Előd művészi szemléletéhez. A Marosvásárhelyen született, Budapesten élő és alkotó szobrászművész munkáira a teoretikus megközelítés jellemző: alkotásaival arra törekszik, hogy a nézőben kérdések fogalmazódjanak meg. Ezt gyakran egymásnak ellentmondó vagy egymást kizáró helyzetek megjelenítésével éri el. Munkáiban társadalmi és személyiségpszichológiai jelenségeket dolgoz fel, tartalmilag elvontabb megközelítéssel, ugyanakkor figuratív, felismerhető formák segítségével. A dunakeszi szobor esetében is ez a kettősség érvényesül: a könyv fölé hajoló fiatalok alakja elsőre békés, személyes jelenetet idéz, a kompozíció többi eleme azonban egészen más értelmezési lehetőséget nyit meg.
Az alkotótárs, Solti András szobrászművész 2020-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász mesterszakán. Nevéhez fűződik többek között a XIII. kerületi Kassák-szobor is.
Emlékeztető a szabadságért vállalt áldozatra
Wittner Mária és Gérecz Attila életútja különböző módon kapcsolódott az 1956-os forradalomhoz, de mindketten a szabadságért folytatott küzdelem meghatározó alakjai lettek. Emlékük megőrzése nemcsak a történelmi események felidézését jelenti, hanem annak végiggondolását is, milyen személyes áldozatokkal járt a diktatúrával való szembefordulás.
A dunakeszi szobor ezt a gondolatot a könyv és a fegyverek, a békés fiatalok és a forradalmi szerepvállalás közötti feszültségen keresztül jeleníti meg. A két alak nem pusztán történelmi emlékként áll előttünk: a kompozíció azt az életet is felidézi, amelyet a történelem más irányba terelt. Az új köztéri alkotás így egyszerre tiszteleg az 1956-os forradalom résztvevői előtt, és ad lehetőséget arra, hogy a város lakói a személyes sorsok felől közelítsenek a történelemhez.
