Kicsi piac még, egyelőre kevesebben is tudnak róla, és sajátos rendszerben működik. A Dunakeszi Post utána járt, hogy meg tudja, kik és hogy üzemeltetik ezt a speciális vásárt és hogyan. A szervezőkkel készült interjú első része következik.
Van piaca Dunakeszinek, még ha sokan nem is tudnak róla. Mint kiderült, a város piacának szálai egészen a Dunakeszi Diófa Nagycsaládosok Egyesületéhez vezethető vissza. Elsőként az egyesület elnökével, Gál Gellért Ákossal beszélgettünk.
– Mi is ez a piac? Mesélne erről nekünk?
Ha valaki körbenéz most Dunakeszi, könnyűszerrel láthatja, az útmentén ugyan vannak árusok, ám kifejezetten piaca még nincs Dunakeszinek. Talán most valami elindult, egyelőre kísérleti fázisban vagyunk, kaptunk ugyanis területet a Nagycsaládos vásárhoz, valamint a Kispiachoz.
– Mindjárt két piac is? Mit érdemes ezekről tudni?
Ez két külön kezdeményezés: havonta egyszer rendezzük meg a Nagycsaládos vásárt, mely immár 3-4 éves múltra tekint vissza. Ez egy nagycsaládos édesanya ötletéből született. Ide csak és kizárólag az egyesületünk tagjai járnak vásárolni, ám azt tudni kell, ahhoz hogy valaki az egyesületünk tagja legyen, nem feltétlenül muszáj nagycsaládosnak lenni, elég, ha valaki pártoló tagnak jelentkezik. 1-2 gyerekes családok mellett, tinédzser fiatalok is döntenek úgy, hogy csatlakoznak, vagy vannak olyanok, akik nyugdíjasként csatlakoznak hozzánk. Egyetlen feltétel van csupán: egyet kell értenie az egyesület céljaival. Visszatérve a vásárra: ez a nagycsaládos vásár több mint két évig az egyesületünk udvarán működött. Emellett a vásár mellet pedig egy másik kezdeményezés is helyet kapott: az úgynevezett Kispiac. Ezt a piacot már heti kétszer rendezik meg. Ezt nem a nagycsaládos egyesület szervezi, de vannak a szervezők és a vásárlók között is tagjaink.
– És mi ez a kísérleti fázis?
Most kaptunk használatra az önkormányzattól egy új területet, a repülőtér felé vezető útnál egy parkolót, itt tartják néhány hete a Kispiacot, és itt tartottuk a májusi nagycsaládos vásárt is. Ígéretet kaptunk mellékhelyiségek és vízvételi lehetőség kialakítására. Ha beválik a terep, ígéretet kaptunk rá, hogy, a piac idején meg fognak állni a buszok majd a közelben, mert egyelőre csak autóval megközelíthető csak a terep. Ki tudja, ha beválik, akkor meglehet, akár állandó piaca is lehet végre Dunakeszinek. Szó volt arról, hogy esetleg asztalokat állíthatunk fel, mert most egyelőre mindenki a kocsijából árusítja a termékeit. De ez egyelőre még csak a jövő zenéje. Friss ez az egész, most tapasztalatot szerzünk, alig pár hete költözött még csak az új helyszínre a vásárunk. Amit látunk: a hely megfelelő, szép a környezet, amíg az édesanyák vásárolnak, addig a gyerekek friss levegőn játszanak egymással, merthogy a terület erre is alkalmas. Úgy látjuk, nem okozott gondot a váltás, mindenki ide talált, pozitívak a visszajelzések.
– Milyen termékek kaphatóak a piacon?
Csak és kizárólag őstermelőktől vásárolunk, így a szezonális termékeknek jut a legnagyobb szerep, azaz mindig az kapható, ami éppen érik. Mindemellett nem az a fontos, hogy a lehető legolcsóbbak legyenek az itt kapható portékák, hanem
azt tűztük ki célul, hogy minél jobb minőséget kaphassunk, közepes áron.
A minőségi termékek ára nyilván alacsonyabb, hiszen a közvetítők kiesnek a kereskedelmi láncból, a termelők maguk árusítják a portékáikat. Ám mindezzel együtt az itt árusított termékeknél olcsóbbat biztos, hogy lehet kapni a népszerű bevásárlóközpontokban. Azonban az hiába olcsóbb, nem feltétlen jobb minőségű. Húsvétkor a piacon nálunk valódi füstölésű, hetekig levegőn érlelt, igazi, hagyományos eljárással készült sonkát lehetett kapni. Olcsóbb volt a bolti ugyan, de az már esetlegesen gyors érlelésű, nem mentes feltétlenül a különféle mesterséges ízfokozóktól és adalékanyagoktól. Hangsúlyoznám: nálunk csak és kizárólag minőségi termékek vannak. Olyan finom például a baromfiárú, amilyen finomat boltban még nem vettem. Érdemes megkóstolni ezeket a termékeket. Ha pedig ennél többet is szeretnének tudni a piac működéséről, javaslom, keressék fel a főszervezőt, Kovács Zsuzsát.
