Izgalmas, filléres és ingyenes portékák is találtunk az olvasóink által drágának talált hétvégi búcsúban. Az már egy másik kérdés, hogy bizonyos ételek valóban nem voltak túl olcsók.
Ne szépítsük, a kézműves portékák nem olcsó dolgok. Ezek nem kínai gépsoron készülnek, hanem aprólékos műgonddal, speciális tudás birtokában, kézzel készülnek, ám mégis, aki nyitott szemmel járt, találhatott akár pár száz forintért is vásárfiát, így egy kis kedves emlékkel térhetett haza.
Ott volt az árusok között egy büszke nagypapa, aki 200 éves régi népi játékokat készít és árusít, és valóban szinte fillérekért: 1000 forint alatt is lehetett találni nála vásárfiát. Sőt, rögtönzött bemutatót is tartott minden érdeklődőnek, így kedvet csinálva a dúdolóhoz, a madárcsiripelést utánzó kis síphoz, vagy a zugattyúhoz, mely a seregélyek hangját utánozza. Érdeklődésünkre elmondta azt is, hogy a lánya néprajzkutató, így az ő könyvéből leste el a régi népi játékszerek készítésének mozzanatait. Egy másik árusnál gyönyörű kerámia csiripelőt is lehetett kapni, mindössze 390 forintért.
Aki praktikus ajándékkal szeretett volna hazamenni, az találhatott fakanál-szettet 600 forintért. A készítője a debreceni Szarvas János és fia, az édesanya pedig kedélyesen árusítja a termékeket. Az asszony elárulta: a testvére Dunakeszin él, így az összes itteni vásárban megfordulnak.
Úgy tűnt, Trillamanó, aki a búcsú első napján még gyengélkedett, mégis visszatért sokak örömére a második napon. Elmondta: szerinte a vásárokból nagyon hiányoznak a tradicionális vásári mutatványosok. Megsúgta azt is: sok helyen, nemhogy fizetnének a látványosságért, de még borsos árat, helypénzt is kérnek, ezzel ellehetetlenítve a különös produkciókat. De hozzátette: azért szerencsére akadnak kivételek, az itteni szervezők például ingyen helyet biztosítottak számára, cserébe a produkcióért. Trillamanótól egyébként kevesebb, mint 700 forintért lehetett vásárolni olyan saját tervezésű szerkentyűt, amivel bárki ugyanolyan hangot hallathatott, mint amilyet ő.
Rengeteg házi készítésű finomsággal is találkozhattak a búcsú látogatói. Ráadásul nem is kellett zsákbamacskát venniük, ugyanis az árusok ingyen kóstoltatták a finomabbnál finomabb étkeiket, hogy az, aki vásárol náluk, véletlenül se érje csalódás. Így minden kíváncsiskodó megkóstolhatta a mézet, a kézzel készült csokoládét, a finom illatú, fűszeres kolbászt, melyhez a kedélyes árus még sóletet is kínált a búcsú második napján.
Akik ezt is drágállották, azok akár ingyen vásárfiával is találkozhattak. Volt ugyanis lufifújás bohócokkal, akik a gyerekek kérésére különféle figurákat is hajtogattak, ám kétségtelen, olyan népszerűek voltak, hogy mindig kígyózott előttük a sor. És ne feledjük: volt kézműves sátor, ahol szakemberek segítségével saját kézműves remeket is készíthettek az erre nyitottak, gyertyát önthettek, csuhébabát és más izgalmas kézzel készült emlékkel térhettek haza.
