A jövő sportcsillagai című országos cikksorozat célja, hogy bemutassuk azokat a feltörekvő fiatal magyar sportolókat, akik a jövő reménységei lehetnek, és azokat a szakembereket, akik elhivatottan dolgoznak azon, hogy még magasabb szintre juttassák a magyar sportot. Szabó László kétség kívül azért dolgozik nap mint nap, hogy kollégáival együtt kihozzák a maximumot a fiatalokból, és egy olyan megtartó, humorral teli közösséget biztosítsanak nekik, ami hosszútávon is elkíséri majd a fiatalokat az életben. Korábbi interjújában úgy fogalmazott: “Minden lehetőség adott Dunakeszin, hogy jó birkózást csináljunk.”
Miből látja edzőként először, hogy egy gyerekben valódi tehetség rejlik?
Ez mindig nehéz kérdés, mert sokan azt gondolják, hogy ez elsősorban ügyesség vagy adottság kérdése. Én viszont azt látom, hogy a hozzáállás a legfontosabb. Van olyan gyerek, aki bejön az edzésre, és látszik rajta, hogy akar dolgozni, fejlődni, vele lehet haladni. Van olyan is, akinek jó érzéke lenne a sporthoz, de nem veszi komolyan az edzést, nem akar versenyezni, inkább hülyéskedik, ott hiába az adottság.
Mennyire befolyásolja a mai gyerekek fejlődését az, hogy máshogy mozognak, mint korábban?
Nagyon. A mai gyerekek mozgáskultúrája sok esetben elmarad attól, amit mi gyerekként természetesen hoztunk. Mi a játszótereken nőttünk fel, másztunk, estünk, keltünk, közben rengeteget fejlődtünk. Ma a gyerekek sokkal jobban túl vannak féltve, később kerülnek le sportolni, és sokszor a mozgáskoordinációjuk sincs rendben. De ha azt látjuk, hogy akarnak, akkor ebből is lehet fejlődni.
Ebben segíthet a Dunakeszi Sportmodell, ahol több sportággal is találkoznak a gyerekek?
Szerintem igen. Minél többféle mozgásformával találkozik egy gyerek, annál jobban fejlődik. Minden sportágnak megvannak a saját gyakorlatai, technikái, ezek mind hozzáadnak valamit. Az lenne az igazán jó, ha ez már óvodáskorban elkezdődne, mert ott dől el igazán sok minden.
Túlzottan óvják a mai gyerekeket
Másképp kell ma edzeni a fiatalokat, mint régen?
Nehéz összehasonlítani, de a különbség látványos. Régen egy tíz év körüli csapatból szinte mindenki tudott előre, hátra szaltózni, ma jó, ha egy gyerek képes erre. Ez nem a gyerekek hibája, hanem a környezeté. Egyszerűen nem jó irányba haladunk, túlzottan óvjuk őket, és ez a mozgás rovására megy.
Mi ma a legnagyobb kihívás az utánpótlás-nevelésben?
Az, hogy a gyerekek sokkal szívesebben ülnek le a telefon, a számítógép vagy a konzol elé, mint hogy mozogjanak. Régen nem nagyon volt más választás, el kellett menni sportolni vagy a játszótérre. Ma ez sokkal kényelmesebb, viszont hosszútávon komoly hátrányokkal jár.
Milyen a jó szülői hozzáállás egy fiatal sportoló mögött?
Az, aki akkor is lehozza edzésre a gyereket, amikor épp nincs kedve. Mindenkinél vannak ilyen időszakok, ilyenkor kell egy kicsit határozottnak lenni. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a szülő a pálya szélén maradjon. Ő támogasson, szurkoljon, vigasztaljon, de ne adjon taktikai utasításokat és ne támasszon túlzott elvárásokat.
Mi az az egy dolog, ami nélkül nincs hosszútávú siker a sportban?
A szorgalom és a kitartás. Rengeteg tehetséges sportolót láttam, akik nem tanultak meg dolgozni, mert fiatalon kevesebb edzéssel is nyertek. Láttam olyanokat is, akik kevésbé voltak tehetségesek, de rengeteget dolgoztak, és hosszútávon ők jutottak messzebbre. Végül mindig az győz, aki több munkát tesz bele.
Korábbi videós interjúnk az edzővel:
A siker mellett a fantasztikus hangulat is a VSD birkozószakosztály része
Szabó László szakosztályvezető Kajtán Olivér edzőtársával nagyjából három éve hozta létre a VSD birkózószakosztályát. Szabó László szerint a birkózás mindenkinek való, aki szeretne mozogni és a küzdősportok szimpatikusak a számára. A szülők pedig elsősorban azért választják a gyermeküknek ezt a mozgásformát, hogy a mozgáskoordinációját fejlesszék és jó állóképességet kapjanak, de a legfontosabbnak azt tartják, hogy jó hangulatban, pozitív légkörben edzhessenek a gyerekek. Aki kételkedne ebben, nézze meg a toborzó videójukat, az edzők humora önmagáért beszél.
