Január 4-én, hétfőn minden korosztály megkezdte a felkészülést a tavaszi versenyszezonra a kézilabdázóknál. A felnőtt lányok a Liga-kupában már meccseltek is. Egy győzelem, egy döntetlen és egy vereség a mérleg. Ennek apropóján ültünk le beszélgetni a kézilabdás tervekről Székely István szakosztályvezetővel és Kántor Anikó vezetőedzővel. A helyszínünk a télen elkészült új munkacsarnok volt.
A statisztika alapján egyelőre még mindenki jobbnak tűnik, de a lányok Szentendre elleni Liga-kupa sikere sokat dobott a játékosok hangulatán – vágunk bele egyből a szakmába Kántor Anikóval és Székely Istvánnal. Ők volnának azok, akik szép jövőt próbálnak teremteni a VSD kézilabdázói számára. Az új munkacsarnokban ülünk, még az illatok is újak, tavaly év vége óta használhatják a termet a kézilabdások. A hivatalos átadó majd a járvány után, tavasszal lesz, de már bőven pattog a labda a teremben.
Alig kezdünk el beszélgetni, amikor érkezik egy úr, aki fitneszeszközöket helyezne el az egyik teremben, a szakmára hivatkozva Kántor Anikó köszöni, de elhárítja a speciális bicikliket; mondván, egy kézilabdás izomzatának ez inkább ártana, mint használna. Rövid, határozott mondatokat hallok, ahogy egy sokszoros válogatott szélsőhöz illik. De már zökkenünk is vissza a meccsekhez és tervekhez, mert azokból van bőven, ahogy munka is. Még sajnálkozunk egy kicsit a Göd elleni iksz miatt, hiszen 8 góllal is mentek már a lányok, ha az a meccs meg lett volna, akkor valószínűleg a továbbjutás is a Liga-kupában. Fátylat rá, gyakorlásnak kiváló volt ez a torna.
Ez egy teljesen új csapat – mondja Anikó, amikor a csapat NB I/B-s kalandját vetem fel. Minden nap, minden meccs élmény számukra. Különösen az ifikorú játékosoknak. Tanulnak, pofonokat kapnak, de mennek előre. A szakosztályvezető is bólogat erre.
Lassan már tudják a gyerekek, hogy ki Anikó – ezt már Székely István mondja, szerinte ugyanis túl szerény az Európa-bajnok edzőjük. Mi egy kicsit győzködjük, hogy nyíltabban meséljen az olimpiai ezüst- és bronzérméről. Egyszer megtette és azóta már többen mondták, rákerestünk, hű, meg ha, micsoda edzőnk van – mosolyodik el a szakosztályvezető.
A csapat egyelőre az NB I/B egyik sereghajtója, de erősen bíznak abban, hogy Anikó munkája már idén tavasszal beérik és bent tudnak maradni a másodosztályban. Heti négyet edzenek, ami szerinte elég. Norvégiában a félprofi csapatoknál a játékosok dolgoznak és közben 4-5-öt edzenek. Így van ez Dunakeszin is, alapból 4 gyakorlásuk van, mondván, nem akarja agyonterhelni a lányokat. Bárkit szívesen fogadnak, várják azokat is, akik, kiöregedve mondjuk az ifiből, szeretnének a tanulás vagy a munka mellett játszani.
Természetesen szóba kerül az NB I, különösen akkor, ha elkészül a Magyarság pályánál a nagycsarnok. Ezt játékkal érnék csak el, játékosvásárlásról szó sem lehet – mondják szinte egyszerre. A VSD ugyanis az utánpótlásra koncentrál. Példáként említik a NEKA-t is, amellyel már formálódik egy kapcsolat.
A balatonboglári NEKA korosztályos kézilabdázókkal érte el az elsőosztályt. Székely István ekkor többször is említi az utánpótlás-centrikusságot.
Fontosnak látják, hogy bárki jöhet hozzájuk játszani. Nagyjából 7 éves kortól várják a fiatalokat, de egy 14 éves kezdőt sem küldenek el. A tehetséget majd 15-16 éves korban fedezhetjük fel igazán, sőt, mindenkinek meg lehet találni a helyét a csapatban – ez már ismét Kántor Anikó szakmai véleménye. Korábban igazságtalan volna bárkit is leírni. Addigra derül ki, hogy milyenek a valódi fizikai adottságai, mennyire ügyes, és mennyire bírja fizikailag és szellemileg a versenyterhelést.
Amúgy az edzésekre és meccsekre remek az új csarnok. Van profi eredményjelző, nézőket is tudnak fogadni, igény esetén a mozgatható lelátókkal 200 ember is elfér a teremben. Szépek az öltözők, kellemes a környezet, bár egy jó kézilabdást két dolog érdekel: milyen a parketta és van-e elég vaksz – teszi hozzá nevetve Anikó.
20 percnyi beszélgetés után állok fel. Anikó siet edzést tartani, félóra múlva érkeznek a játékosok, István pedig az új konditermet intézi. A KASE-VSD fúzió után láthatóan jó kezekben van a dunakeszi kézilabda, és ki tudja, pár év múlva talán lesz, aki már saját bajnoki érmeit tudja majd felmutatni Kántor Anikó Európa-bajnoki aranya mellé.
