Már több generációt nevelt türelemmel és szeretettel, és óriási szakmai elhivatottsággal itt, Dunakeszin. Ő Madárné Kondacs Mária, a Játszóház tagóvoda vezetője, aki nemrég megkapta az Év pedagógusa elismerést. Vele beszélgetett a Dunakeszi Post a szakmai hitvallásáról, a pályafutása állomásairól, valamint az őt inspiráló példaképről.
Nemrég megkapta Év pedagógusa elismerést. Meglepte?
Nagyon nagy örömmel, büszkeséggel töltött el, hogy vezetőim ezen a módon is kifejezik elismerésüket, az óvodapedagógusi, tagóvoda vezetői munkámra vonatkozóan, és az év óvodapedagógusa kitüntetést megkaphattam.
Mesélne a pályafutásáról, egyes állomásairól? Miként kezdődött?
1985 augusztusa óta dolgozom, mint óvodapedagógus, akkor végeztem a Szarvasi Óvónőképző Főiskolán. Dunakeszin kezdtem a pályafutásomat a 2.számú Napköziotthonos Óvodában, 1999 óta a 3. számú Napköziotthonos Óvodában óvodapedagógusként majd óvoda vezetőként dolgoztam. Jelenleg a Játszóház Tagóvodában tagóvoda vezetőként és óvodapedagógusként tevékenykedek, immár 32 éve a városban.
Emlékszik még a pályaválasztására? Miért választotta a pedagógusi pályát?
Édesanyám óvodapedagógus és óvodavezető volt, én már kisgyermekként az óvodába születtem és nőttem fel. Anyukám végtelen gyermek szeretete, türelme, kapcsolata és tevékenykedése a gyermekekkel, példamutatása előttem élt, belém ivódott.
Mi ennek a hivatásnak a szépsége, fő vonzereje?
A gyermek szereteten túl a gyermeki életkori sajátosságokból fakadó kiszámíthatóság, és ennek az ellenkezője is, a kiszámíthatatlanságuk, mely a gyermekek másságából, sokszínűségéből ered.
Mit tart a legnagyobb kihívásnak ebben a szakmában?
A fáradhatatlan türelmet, állandó változásokhoz való alkalmazkodást, megújulást.
Mit javasolna azoknak, akik még csak most kacérkodnak ezzel a pályával?
Minden kudarcért kárpótol egy-egy gyermeki mosoly, ölelés, őszinte megnyilvánulás, felénk áradó szeretet.
Ha pályakezdő lenne, újra ezt választaná?
Igen, újra ezt a szép hívatást választanám.
Ön szerint milyen a jó pedagógus?
Gyermekszerető, empatikus, türelmes, ugyanakkor következetes, határozott és természetesen szakmailag jól felkészült, és mindig képes a megújulásra.
Emlékszik még olyan tanárra, aki nagy hatással volt önre?
Édesanyám meghatározó szerepét említettem már, számomra ő volt a legmeghatározóbb.
Szakmailag mire a legbüszkébb?
Az egész eddigi életpályámra büszke vagyok, minden életszakaszomban igyekeztem az aktuális kihívásoknak eleget tenni, legjobb tudásom szerint megfelelni.
Van-e szakmai hitvallása, ha igen, mesélne erről?
Mind közvetlen, mind közvetett környezetemben mindig arra törekedtem, és teszem ezt most is, hogy „a gyermekek érdeke mindenek előtt”.
Játszóház Tagóvodánk és saját nevelési gyakorlatomat, szemléletemet híven tükrözi Varga Domokos idézete:
„Csináljon bármit, ami nyitogatja szemét és eszét, szaporítja tapasztalatait. Ő azt hiszi, csak játszik. De mi már tudjuk, mire megy a játék. Arra, hogy e világban otthonosan mozgó, eleven eszű és tevékeny ember váljék belőle.”
A szakmai pályafutása során melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? Felidézne ezek közül néhány felemelő pillanatot?
Mindig és örök emlékek, amikor a gyermeki megnyilvánulások munkánk eredményét, „gyümölcsét” tükrözik. Például egy anyák napi köszöntés, az átadott ismeretek, tapasztalatok, tudás „visszaköszönése”, mesék, történetek, versek, dalok, játékok, produktumok formájában. Felemelő pillanatok, élethelyzetek, gyermeki szófordulatok, érzelem kifejezések, egy-egy ölelés megélése a mindennapokban a pedagógus éltető ereje.
