Egyre nő a válások száma – hangzik el időnként, rémisztő statisztikai adatokkal alátámasztva. Mindemellett pedig egyre kevesebben házasodnak. Sokakban felmerülhet a kérdés: vajon nem avult-e el a házasság intézménye?
Közeleg a Házasság hete rendezvény, ebből az apropóból beszélgettünk Bocsák Istvánnéval, aki a program egyik főszervezője. Mély gondolatokat osztott meg velünk arról, milyen értékeket tartogat mai napig két ember szövetsége, mely optimális esetben egy egész életre köttetik. És természetesen annak nehézségeiről, buktatóiról is szó esett.
– Hogyan került kapcsolatba a Házasság hete rendezvénysorozattal?
A kezdetek kezdetén Dunakeszin a református lelkész házaspár, Szőke Etelka és Szőke Attila indította útjára a helyi programsorozatot. Első időben még résztvevőnek kértek fel, ám emlékszem, abban az évben éppen külföldön voltam, emiatt nem tudtam vállalni. A rákövetkező évben pedig már mint szervezőre gondoltak, és nagyon örültem ennek, hiszen mélyen hiszek abban, hogy a házasság egy olyan szép, mély kapcsolat két ember között, amit minden fórumon, minden eszközzel szívvel-lélekkel érdemes és kell is támogatni. Én ezt a családi mintát láttam. Egyetlen és első házastársuk mellett élte életét anyai és apai ágon mindenki, és az ő gyermekeik is, a családban az én generációm, sőt, a gyermekeim is az első házastársukkal élnek.
Pedig a mai világban egyre nő a válások száma…
Valóban így van. 1963-tól dolgoztam negyven éven át pedagógusként, főleg alsó tagozatosokat tanítottam. Amikor pályakezdő voltam, nagyon kevesen voltak, egy-egy gyerek, ha akadt az osztályban, akiknek a szülei elváltak. Hosszú pályafutásom alatt rossz volt látni, miként gyarapodott évről-évre a szétesett családok száma. Az első nagyobb válási hullámot a ’70-es évek második felében lehetett érzékelni, ám kétségtelen, hogy ez a jelenség a leginkább a rendszerváltás utáni időszakban, ’90-es évek idején gyorsult fel. Ekkor szabadosabbak lettek az emberek, a jelentéktelennek hitt félrelépések gyakoribbá váltak, amiből aztán nagy bajok származtak, nem ritkán elhidegülés, majd válás követte.
Mert a szabadság és a szabadosság között óriási a különbség.
Az emberek gyakran önzőbbekké váltak, megkeményedtek, úgy döntöttek, hogy azt teszik, ami nekik jó, semmi más nem számít. Pedig rettenetesen fájdalmas külső szemlélőként is látni azt, hogy a válást miként élik meg a gyerekek. Sokszor annyira megviselte őket, hogy időnként a 40-50 éves kollégáinkkal úgy éreztük, egy-egy gyermek annyira megkomolyodott, szinte koravénné vált, mintha idősebb lenne még nálunk is. Eltűnt az önfeledtség, és gyakran ez egy életre szóló törést jelentett számukra, zárkózottabbakká váltak, nem ritkán keserűbb felnőttekké lettek. És míg régen egy-egy kirívó eset volt elvált szülők gyermekének lenni, addig idővel egyre gyakoribbá lett a jelenség.
Mit gondol, miért változott meg ennyire a világ?
Nos, én a magam részéről úgy gondolom, hogy a hit háttérbe szorulásának köze van mindehhez. Nem azt mondom, hogy aki nem vallásos, nem élhet szép házasságban, sőt, éppen ellenkezőleg, hiszen erre megannyi példát szolgáltat az élet, mert így is lehet minőségi, gazdag, mély kapcsolat két ember között. De valószínű, az, hogy annak idején, amikor a keresztény hit háttérbe szorult, azzal egy időben olyan értékek kerültek háttérbe, melyek korábban meghatározóak voltak, és a család egységét szolgálták, sokan talajvesztetté váltak. Úgy látom, igenis nehézség volt az ezekben a korszakokban felnövő nemzedéknek, hiszen nem volt számukra követhető, kikristályosodott értékrend, és ennek hiánya sajnos a párválasztásban is meglátszott. Mert a párválasztás először is önismerettel kezdődik. Megismerem magam, az igényeimet, aztán ehhez keresek társat. Ám az ő generációjuknál gyakran indult a kapcsolat szexualitással, majd folytatódott házassággal, jöttek a gyerekek, így pedig már gyakran eleve nem mély lelki kapcsolatként indultak ezek a házasságok. Ezek után nem is csoda tán, ha sok közülük nem állja ki az idő próbáját, felbomlik.
Hiszen szebb, jobb, fiatalabb, vonzóbbnak tűnő mindig jöhet.
Ennek a generációnak a gyermekei pedig még szkeptikusabban állnak a házassághoz. Hiszen mit láttak? Csúnya együttéléseket és válásokat éltek meg. Pedig érdemes szem előtt tartani: ha két ember minőségi, mély lelki kapcsolatot alakít ki, akkor sokkal stabilabb alapokra épül a házasság. És még így is vannak olyan életesemények, olyan élethelyzetek, amik ezeket a mély kapcsolatokat is megingatják, ám könnyebb visszatalálni egymáshoz, ha van közös alap. És persze, a boldog házasságot érdemes hirdetni, ám ha realisztikusan megnézzük, azért két felnőtt ember kapcsolata telis-tele van nehézségekkel. Itt döntő fontosságú az, hogy ezeket a buktatókat, akadályokat hogyan kezeljük, hogy két ember képes-e és akarja-e megoldani ezeket a gondokat. A házasságokban hullámvölgyek is vannak. A Házasság hetének célja az is, hogy felhívja a figyelmet ezekre a nehézségekre, hiszen minden életperiódus magában hordoz egy-egy nehezebb helyzetet, és ez életkoronként jól nyomon követhető.
Milyen ilyen próbatételei lehetnek egy házasságnak, és mely életperiódusokban?
A fiatal házasokra, az első években jellemző például, hogy sokan hamar feladják, néha az első néhány komolyabb nézeteltérésnél is akár.
Sokan meg sem próbálják rendezni a vitáikat.
Pedig érdemes a házassághoz úgy közelíteni, hogy két ember között viták mindig adódhatnak. Ezt természetesként kell elfogadni. Az a döntő, hogy ki hogyan éli meg ezeket. Ugyanis akkor tudja két ember rendezni ezt egymás között, ha nem tartja meg a sértettségét, sőt, elfogadja azt is, hogy a másik ember sem tökéletes, és megtanulja hibáival együtt szeretni őt. Nem akarja „legyőzni” a másikat. Meg kell tudni bocsátani egymásnak.
A második nagy szakítópróba egy házaspár életében a gyerekvállalás időszaka.
A kisgyermek körüli teendők sokszor az anyára hárulnak. És természetes: a gyermek az első. Azonban az, ha két ember között a beszélgetés kimerül abban, hogy a gyerek mit evett, mit ivott, elesett, majd az iskolában felelt, milyen jegyet kapott és a többi, akkor két ember egymástól szinte törvényszerűen eltávolodik, ugyanis az egymással való kapcsolatot is ápolni kell. Ki kell lépni a mókuskerékből, ha csak fél órára is, kettesben el kell menni, például sétálni. De érdemes több közös programot is csinálni kettesben. Ha ezt a korszakot is túléli egy házaspár, és a negyvenes, ötvenes éveikbe lépnek, újabb kihívásokkal kell szembenézni. Sokan a keményen felépített karrierjük ápolásába fektetnek a kelleténél több energiát. Elfeledkeznek arról, hogy a házasság a család is „karrier”, egy házaspár számára a kiteljesedés. Kemény elhidegülések időszaka lehet ez, mert vannak, akiknél ekkor kerül előtérbe az önmegvalósítási igény. És bizony ez a korszak az, melyben sokan élik meg a kapuzárási pánikot. Az utolsó fellángolások időszaka, sokan ilyenkor lépnek ki a házasságból.
Végül az időskor újabb kihívásokat tartogat.
Emlékszem, amikor nyugdíjba mentem, akkor több kollégám „figyelmeztetett”: nehéz időszakod lesz. „Mihez fogsz kezdeni a férjeddel? Egész nap otthon ültök, és nézitek egymást, hallgathatod a rigolyáit, egymás idegeire fogtok menni.” Az idő nem őket igazolta, bár vélhetően vannak, akik így járnak, ám nálunk nem így történt, immár 50 éve élünk házasságban, és nagyon örültünk és ma is örülünk annak, hogy egymás társaságában lehetünk. Az időskor kihívásait abban látom, hogy észre kell venni, ebben a korban is vágyik a másik szeretetre, simogatásra, ölelésre, törődésre.
A házasság tehát olyan különös kapcsolat két ember között, amit mindvégig érdemes és szükséges ápolni, úgy kell foglalkozni vele, akár egy virággal tesszük.
Mi a Házasság hetének a célja?
Szeretnénk felhívni a különböző korosztályok figyelmét a házasság értékeire, illetve arra, hogy minden házasságban időről időre igenis lehetnek hullámvölgyek, ám ezzel a krízissel érdemes és meg is lehet küzdeni. Ezeket a gondolatokat pedig nem pusztán csak elmondjuk, hanem a programjaink során életszerű helyzetek körvonalazódnak, ilyenkor meghívunk egy-egy vendégházaspárt, akik őszintén beszélnek a saját küzdelmeikről, örömeikről, bánataikról, nehézségeikről. Óriási élmény volt, amikor Levente Péter és felesége, Döbrentey Ildikó beszéltek az életükről, vagy a Nők Lapja vezetőszerkesztőjeként is ismert újságíró, Krúdy Tamás és feleségének élményeit hallgathattuk. De ugyanilyen öröm hallani a programsorozatot elindító házaspárnak, Szőke Etelkának és Szőke Attilának a humort sem nélkülöző, pozitív kicsengésű történeteit.
Idén milyen programokra számíthat az, aki érdeklődik az esemény iránt?
Ebben az évben újítottunk. Úgy döntöttünk, hogy nem csupán neves emberekkel, hírességekkel beszélgetünk, hanem sokkal inkább közvetlenül szólítjuk meg a helybélieket, így kifejezetten Dunakeszin élő házaspárokkal fogunk beszélgetni az idei mottó, a „Veled kiteljesedve” jegyében. Emellett lesz egy nagyon izgalmasnak ígérkező irodalmi estünk a szerelemről, melynek Szeretetnyelv a címe, amit Kéri Kitty, valamint Oberfrank Pál ad elő. Két dologra érdemes még felhívni a figyelmet: minden előadásunk és programunk ingyenesen látogatható, és éppen így díjmentesen kap a hallgatóság egy-egy tombolaszelvényt, mellyel értékes díjakat lehet nyerni, ugyanis szerencsére mind több támogatója van a rendezvényünknek. Gyertyafényes vacsorától kezdve az ajándékkosarakon át az évfordulós virágcsokorig bezárólag rengeteg nyeremény várja a résztvevőket. A játékos kedvű látogatóinknak két másik érdekességgel is szolgálunk. Egyrészt még lehet indulni a novellapályázatunkon, ahová várjuk az értékes, házassággal kapcsolatos gondolatokat, valós vagy elképzelt történeteket. A másik izgalmas, interaktív játékunk pedig kifejezetten házaspároknak szól, mely a „Házaspárok útja” címet viseli. Röviden a lényege: a párok öt napon keresztül esténként idézeteken keresztül tudnak elgondolkodni és beszélgetni a házasságukról kettesben. Ráadásul a hatodik napon összeülünk, és a nagycsaládosok vendégszeretetét élvezve átbeszéljük, ki és mit élt át ezalatt az időszak alatt. A részvételt pedig értékes nyeremények sorsolásával zárjuk. Ami viszont mindennél fontosabb: ezalatt az időszak alatt elmélyíthetik a kapcsolatukat, házasságukat, ami talán mindennél többet ér, hiszen ez az egyik leggazdagabb emberi kapcsolat.
Amennyiben szeretne jelentkezni „Házaspárok útja” interaktív játékra, illetve szeretne arról több információt kapni, azt a köbvetkező e-mail címen tehetik meg: bocsak.vera@gmail.com.
Ha pedig a novellapályázaton szeretne indulni, arról bővebben itt olvashat!
Aki pedig korábban hallott már erről a pályázatról, és úgy döntött, szeretne indulni ezen, az jó ha tudja, a beküldési határidő meghosszabbodott, a pályaműveket 2017. február 10-ig várják.
