Sokan nap mint nap látják, ám nem biztos, hogy értik is, ugyanis lenyűgözően gazdag szimbólumrendszerrel bír a szobor, melyet a dunakesziek csak Gólyaként emlegetnek. Pedig nem is ez az igazi neve, ám az alkotó már elfogadta. Az emlékmű nemcsak szép, hanem elgondolkodtató is. Tartson velünk, ismerje meg jobban!
Húsz éve adták át a szobrot, melyet a dunakeszi lakosok Gólyaként emlegetnek. Sajnos azonban az idő megviselte, így idén úgy döntött az önkormányzat, hogy felújítja azt. Természetesen ezekre a munkálatokra az alkotást létrehozó művészt, Lengyel Istvánt kérték fel, aki az utolsó pillanatig dolgozott a művön, ám megtisztelt minket azzal, hogy időt szakított ránk, és válaszolt a Dunakeszi Post kérdéseire.
– Ha jól tudom, nem állami pénzből, hanem közadakozásból jött létre a Gólya. Emlékszik-e még rá, hogy ez miként zajlott? Ki kezdeményezte? Hogyan szervezték?
A rendszerváltozás után Dunakeszin működtek civil szervezetek. A település múltjának őrzéséért, az akkori arculatának kialakításáért, egyéb közérdekű fejlesztésekért lobbiztak, természetesen politikai nézetazonosság jegyében. Az 56-os forradalom 40. évfordulójára készülve felötlött az igény egy emlékmű elkészítésére, már csak azért is, mert Dunakeszin is voltak emlékezetes események, és éltek itt még a forradalom résztvevői. Ez a szervezet aztán gyűjtést szervezett, mert fontos volt nekik, hogy az emlékmű közadakozásból valósuljon meg. Gondolom, alaposan felmérték a lehetőségeiket, körvonalazták az elképzeléseket és kiválasztották a helyszínt, amikor felkértek a tervezésre. Folyamatos megbeszélések, egyeztetések kezdődtek. A helyszínt indokolta sok minden, úgy mint főútvonal, természetes, környezet, dús növényzet, de főképp az 56-os történések a helyszín körül. Azonban a helyszín választása egyben az első nehéz küzdelmet is jelentette. A temető jellege miatt sokan sírgyalázásnak minősítették. A történet hosszú, de végül sikerült garanciákat adni arra, hogy jeltett és látható sírhelyet nem érint a létrehozandó emlékhely. A szobor koncepciójának ez lett az egyik alappillére. A temető, mint szakrális hely.
– Csak a felkérésre született meg a mű, vagy egyébként is megvolt ez a koncepciója ennek az alkotásnak, és mindenképpen elkészítette volna?
Az időben engem foglalkoztatott a “mindenkori önkény áldozatainak emlékműve”, több tervem el is készült, de ez a felkérés tiszta lappal indult a konkrét helyszín és a konkrét téma miatt.
– Miként inspirálódik? Hogyan született meg a mű gondolata?
Sok 56-os szobrot állítottak akkortájt, ezeket bizonyos stabil motívumok jellemezték, úgy mint kopjafa, kereszt, lyukas zászló, meghalt áldozat, vonuló fiatalok, és a többi. Én a hazáról és a szabadságról gondolkodtam elsősorban, amikor a koncepciót kitaláltam. Természetesen a szobor teljes koncepciójának kialakulása, rendszerének logikája nem követhető kronologikus, vagy egyéb asszociációs módon.
– Jól tudjuk, nem is ez a szobor eredeti neve?
A szobor általam adott és használt neve Pannon phőnix, asszociálva a történelmi provinciára, de természetesen a köznyelv által leegyszerűsített “Gólya” elnevezést is elfogadom. Ezért Gólya.
– És miért pont a gólyát választotta központi figuraként?
A gólya, mint a magyar népi világban és költészetben a hazaszeretet szimbóluma – az idegen földre menekülő hazafiak, akik visszatérnek.
– Az Ön alkotásai igen gazdag szimbólumrendszerrel rendelkeznek. Mi mindent szimbolizál a szobor?
Egyrészt ihletet adott az alkotásnál a Phőnix madár, aki elégetve önmagát új életre kel – mint ahogy egy nemzet életében a szabadságharcok teszik. A gólya szobor egyik szárnya sérült, ami repképtelen, itt rekedt madarat szimbolizálja, így utalva azokra az itthon maradottakra, aki később áldozatokká váltak. De megihletett az őrdaru is, aki a népi hiedelem szerint a fél lábában követ tart, hogy amikor a figyelme lankadni kezd, elejtve azt, ismét éberré legyen – ez az idegen agressziót jelképezi. De nem véletlen a kelepelő fejtartás sem, ami a jelzést, riasztást jelképezi, mint ahogyan a földhöz szegzett szárny sem, melynek repülőtollai tulajdonképpen fejfák, vagyis azok az áldozatok, akik sajátos sorsukkal ehhez a földhöz kötik a repülni vágyót. A madár nyakáról súlyos kovácsolt láncok lódnak, melyek a rabságból menekülés súlyát jelképezik. A belső tér egy kicsi kápolna, ami a mögötte látható Szent István kápolna kifordított szentélye. A nyakláncszerű villanók, szélhárfák, lélekharangok pedig az áldozatok lelkeinek spirituális megjelenése. A szobor talpazata egy fészket ábrázol, mely valójában a szűk élettér, ahol ez a küzdelem lezajlik. A temetőn keresztül felvezető kanyargós út egy folyóra emlékeztet, melyben a megmaradt sírok szigetekként látszanak, és a szobrot megközelítve tulajdonképpen halottaink mellet haladunk el. A szobornak van egy része, mely csak az ünnepség alatt van nyitva, ez egy robosztus, lyukas zászlót formáló kapu. A kifeszített zászlót imitáló kapu mellett a zászlórúdon pedig valódi, “eleven” zászló lobog. Egészen röviden ezekkel tudnám az emlékmű gondolatiságát jellemezni. Mára ezek az elemek némiképp torzultak, vagy néhányuk eltűnt. Sajnálom! Mindenesetre azt gondolom, hogy eredeti elképzelésemhez hűen sikerül kevésbé szokványos szimbólumrendszert társítanom a forradalomhoz.
– Milyen anyagból készült?
Acélvázra jellemzően fából készült, a természetessége miatt, a zsindelyes megoldású burkolat – tollazat – a népi hagyományok miatt, és természetesen az anyagi lehetőségek szűkössége miatt.
– Miért volt szükség a felújításra, mi történt a szoborral az évek alatt?
Húsz év óta a fa minden gondos tartósítás ellenére elkorhadt, ezért kell felújítani.
– Ön abbahagyja, vagy befejezi a műalkotásait? Ezalatt értem: könnyen elengedi, vagy az utolsó pillanatig dolgozik rajta? Avagy a már átadott alkotáshoz is hozzá szokott nyúlni?
Az aforizma szerint két fajta művész van, az egyik elevenszülő, a mások tojásrakó. Én az utóbbi vagyok.
Ünnepélyes keretek között mindenki megcsodálhatja a felújított Gólyát vasárnap, ugyanis Dunakeszi Város Önkormányzata az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának emlékére városi ünnepséget rendez, melyen beszédet mond Dióssi Csaba polgármester, Tuzson Bence országgyűlési képviselő. Akikkel még találkozni lehet a városi megemlékezésen: Bárány Gergely, Soós Alex, Dunakeszi Koncertfúvósok, és Tóth Ferenc karmester. Tehát mindenkit várnak szeretettel 2016. október 23-án, 10 órakor a Dunakeszi Kegyeleti Parkban, a megújult Gólya emlékműnél. És ne feledjék: a Gólya szobor egy része csak ezen a napon látható, így érdemes ezen a napon kilátogatni az emlékműhöz.
