Elképesztő történetek, megfeszített munka, ember és kutya közti elválaszthatatlan kötelék és bizalom. A Frissmédia Lehoczki Lászlóval, a miskolci Spider (Pók) mentőcsapat alapító vezetőjével készített interjút, aki 40 éve 24 órában áll kutyáival és társaival a bajba jutottak szolgálatában. Pedig túl van egy súlyos infarktuson és egy szívműtéten. Azt vallja, az életnek tervei vannak vele, és azért adott még egy esélyt, hogy segíthessen másokon. Az elkötelezett segítő, Hope (Remény) nevű kutyájával most Törökországban vendégeskedett, ahol nem csak Hope, de Mancs érdemeit is elismerik.
Az interjúban így mesél László a törökországi mentésről, ahol egy csecsemő életét mentették meg az utolsó utáni órában: “Azt nem tudtuk, hogy gyermek van, csak azt tudtuk, hogy a kutya élőt jelzett, és a többi kutyánk is megerősítette ezt az észlelést. Egy olyan romot kellett átvizsgálnunk, amelyen már több mentőcsapat is átment, tehát azt már bontották a gépek. Az ott várakozók kérésére vizsgáltuk át a romot, mert még ott bíztak benne, hogy találunk élőket.”
“Ugye milyen az ember? Utolsó percig reménykedik.”
“Mindenki próbálta magában éltetni azt a reményt, hogy az ő hozzátartozója még él, és el lehet képzelni, mit éreznek, amikor a gépek lerombolják ezt az illúziót. Mindenki próbált meggyőzni bennünket, hogy ő még hallott ott jajgatást, és hogy nézzük meg. Természetesen nem lehet az ilyen helyzet mellett elmenni, mert ha tényleg igazuk van, akkor abból nagy probléma van. Mindenféleképpen meg kellett győződni a sorozatos utórengések ellenére arról, hogy ott van-e még túlélő, és hát szerencsénk volt. Jókor voltunk jó helyen, a kutyák jók voltak, és a jelzéseik alapján elindult a kutató bontás – akkor már nem a gépek dolgoztak, hanem kézi erővel történt – és a kutyákkal állandóan pontosítottuk, hogy merre kell tovább bontani.”
Mancs az etalon, de Remény lehet a méltó utód
Az interjúban a mentőcsapat hosszan emlékezik vissza Mancsra: “Mancs volt az etalon, és az ő tudásanyagát próbáljuk minden kutyának újra megtanítani. Hope is azért kapta ezt a nevet, a Reményt, mert úgy látom, hogy ő tiszta reinkarnációja Mancsnak. Küllemben másabb, hosszabb szőrű, mert mindig vágytam egy ónémet jellegű juhászkutyára, hogy jobban bírja az időjárási viszontagságokat, de a természete, a tudása ugyanolyan. Még a rutin nem akkora, hiszen nem volt annyi bevetése, mint Mancsnak.
– Hány bevetése volt Mancsnak?
– Mancs 19 országban járt, idehaza pedig éves szinten olyan 100 körüli bevetése volt. Körülbelül 50-60 bemutatót tartott, gyakorlatokon vettünk részt. Nemzetközi gyakorlatokon is. Ukrajnában, Szlovéniában, Romániában, Máltán. Neki nagyon mozgalmas élete volt, és hát nem tudom, hogy egyáltalán felül lehet-e ezt múlni. Az a sok energia, idő, kilométer, ami bennünk volt, az szinte utánozhatatlan szerintem a mai világban.”
A magyar és a török elnök találkozóját követően Lászlót és Reményt, akik hősiesen kutatták a túlélőket a romok alatt a törökországi földrengést követően, Recep Tayyip Erdogan török államfő külön köszöntötte, s ami nagy szó egy muzulmán országban, felhívta a pódiumra és megsimogatta a hős kutyát.
László felesége így írt a látogatásról:
„A török elnök lehajolt Hope kutyához, és megsimogatta, Hope még pacsit is adott. Állítólag mindenki el volt csodálkozva, hogy hogyan lehetséges ez?! Hisz a török elnök valószínűleg még soha nem ért hozzá egy kutyához sem. A válasz a következő: a tisztelet. A török elnök így fejezte ki a tiszteletét Hope felé, ugyanis Hope-ot NEM kutyának tekinti, hanem segítőnek. Ahogy Mancsra sem kutyaként néztek a török emberek, hanem segítőként. Ezért a szobor is.”
A teljes interjút ide kattintva tudja elolvasni.
Forrás: Frissmédia, Lehoczki László Facebook-oldala
