A múltat tiszteld a jelenben és tartsd a jövőnek – Vörösmarty Mihály soraival emlékezett a VOKE múltjára Szentléleki Katalin, a Bárdos iskola volt igazgatója. Emléktáblát kapott az intézmény, amely a sorsfordító dátumokat jelöli.
A VOKE épülete, amely eredetileg is MÁV kulturális munkásotthonnak épült, 105 éve áll és azóta fontos színtere Dunakeszinek. Volt itt hadikórház, polgári és elemi iskola, majd 1927-ben megalakult a Magyarság dal- és önképző kör. Pénteken ezeknek a nevezetes évszámoknak állítottak emléket egy táblával az épület homlokzatán.
A művelődési központ vezetője, Csoma Attila elsősorban a vesztes I. világháború utáni különleges időszakról beszélt, amikor a mai Horvátország területéről 100 ezer magyar menekült el és a családok 2-3 négyzetméteres kis szobácskákat alakítottak ki a mai nagyteremben.
Az ünnepségen elhangzott Falu Tamás – Névtelen katona című verse is.
Nem a dicső hadvezért zengem,
Ki tervezte a háborút,
Kinek nevét örök hír őrzi,
Kitől a világ lángra gyúlt.
Én az egyszerű embert zengem,
Kit mozgósított a plakát,
Akit a riadt állomásra
Sírva kísért a család.
Kit géppuska várt s lövészárok,
S figyelte röpülők neszét,
Kit bomba ért egy vad rohamban,
S ezer darabjából
Ezer felé csorgott a vér,
S akinek sírját egyszerűen
Csak úgy hívják, hogy csatatér.
Kinek özvegye férjhez ment már,
Új apát kapott gyereke,
Aki nélkül meg nem zökkenve
Forog a világ kereke.
Kinek neve elhalványult már
Sok hivatalos iraton,
Én azt, kit senkisem sirat már,
A siratatlant siratom.
Az emléktábla immáron a második az épület homlokzatán.
