A Belügyminisztérium idén Radvánszki Editet tüntette ki az időskori aktivitás megőrzése érdekében végzett tevékenysége elismeréséül a szociális munka napján. A kitüntetettet kérdeztük a pályájáról és a szeniorörömtáncról, amit nemcsak a dunakeszi, de a környéken élő időseknek is oktat.
Mikor lett fontos a tánc az életében?
Gyerekkoromban is fontos volt, már akkor szerettem volna táncolni, de a magasságom kizáró ok volt. Nagyon magas voltam már gyerekként is, ami a táncban nem kifejezetten előny, ezért inkább kosárlabdáztam. Kilencéves voltam, amikor édesapám betegségben meghalt, akkor eldöntöttem, hogy nővérke leszek, és mindenkit meg fogok gyógyítani. Így kerültem egészségügyi szakközépiskolába. A kötelező gyakorlatok során voltam idősek napközi intézményében, az ott tapasztaltak nagy hatással voltak rám. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy én értem az elesettebb, idősebb korosztálynak a nyelvezetét, ettől kezdve tudtam, hogy ezzel fogok foglalkozni.
Hogy jött az ötlet, hogy örömtáncot tanítson?
Tizennyolc éves korom óta foglalkozom idősekkel. Szociális területen dolgoztam 40 évig. Pár évig Dunakeszin a DÓHSZK-nak voltam az intézményvezetője, illetve szociális ellenőrként intézményeket ellenőriztem az országban. Negyvenévnyi aktív munka után mentem nyugdíjba, de akkor még csak 58 éves voltam. Néhány hónap után úgy éreztem, hogy nekem nem tesz jót a passzivitás, muszáj formában lennem. Elmentem egy kulturális rendezvényszervezői képzésre. Közben megtudtam, hogy létezik szeniortánc, ami nagyon elkezdett érdekelni. Rátaláltam Csirmasz Szilviára, aki Magyarországon képezi a szenior-táncoktatókat. Nála tanultam, majd kicsit később, 64 éves koromban elvégeztem egy táncinstruktori képzést is.
Hány táncórát tart jelenleg?
Egy héten nyolc táncórát tartok és három szenior-egyensúlytréninget. Dunakeszin, Gödön, Újpesten és Zuglóban vannak az óráim. Az egyensúlytréninget is megtanultam, hiszen idős korban nagyon gyakori az elesés. A tréning abban is segít, hogy rugalmas maradjon az, aki gyakorolja. Ez kimondottan a szeniorkorosztálynak létrehozott mozgásfajta, nagyon sok nyugdíjasnak van szüksége erre. Gyakran megyünk vendégségbe más tánccsoportokhoz, vagy én hívok ide, Dunakeszire más tánccsoportokat, hogy közösen táncoljunk.
Nagyobb rendezvények lebonyolításában is nagyon szívesen segítek, a Nyugdíjasok Országos Szövetsége már többször is felkért, hogy szeniortáncot tartsak. A tánc világnapján a Hősök terén flashmobot hirdettem meg, ahol 1100-an vettek részt. Táborokat is szervezek. Nemrég tartottam a 40. táboromat Balatonfüreden. Aktívan szeretek élni, mivel nagyon szeretem azt, amit csinálok. Az éltet, amit visszakapok a szenioroktól. Én csak mosolyogva tudom átadni a tudásomat, amiért nagyon hálásak a „diákjaim”. Mivel örömtáncnak hívjuk és minden a jókedvről szól, rengeteg szeretetet, pozitív visszajelzést kapok vissza. Nekem az is visszajelzés és erősít, hogy aki eljön a szeniortáncra, nagyon sok kedvességgel töltődik.
Milyen zenékre táncolnak?
Nincs szükség sem táncpartnerre, sem előzetes tánctudásra. Az oktató megmutatja, majd gyakoroltatja a csoporttal a rövid koreográfiát, amit meg kell jegyezni. Fontos a tánc közösségépítő ereje is. Táncolunk sortáncokat, kontratáncokat, udvari táncokat, rock and rollt vagy akár szambát is. Ami fontos, hogy nincsenek szökdelések vagy ugrálások, hirtelen forgások. Úgy van megkoreografálva szakemberek által, hogy ennek a korosztálynak könnyen megtanulható, elvégezhető legyen, és hamar sikerélményhez jussanak.
Van elegendő férfi táncos?
Nagyon kevés férfi jár közénk táncolni, de ez közösségi tánc, tehát nem kell hozzá kimondottan partner. A páros tánc is úgy van kitalálva, hogy tovább haladnak a táncosok, mindenki mindenkivel találkozik. A férfiak leginkább párban jönnek a feleségükkel.
Edit lendülete kifogyhatatlan, lelkesedése határtalan
Mennyire lepődött meg a díjon?
Nagyon meglepődtem, mert nem vagyok már aktív dolgozó, és ezt a díjat az aktív szociális dolgozóknak szokták odaítélni. A pályafutásom alatt jómagam négy kollégát terjesztettem erre a díjra, ebből hárman meg is kapták. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem fordult meg a fejemben, hogy én is szeretnék egy ilyen komoly elismerést. Ajándékként élem meg, hogy megkaptam a díjat, amit kitettem a komódra, és naponta 100-szor is megsimogatom, amikor elmegyek mellette. Nagyon boldog vagyok, hogy az önkormányzat látja a munkámat, ez rendkívül jól esik.
Tősgyökeres dunakeszi lakos?
Hatéves korom óta élek a városban, a szüleim költöztek ide. A férjem tősgyökeres dunakeszi lakos. Rengeteget jelent számomra a város. Mindig le is írom a közösségi médiában, hogy Dunakeszin jó élni. Minden itt van, ami fontos nekem, a családom, a barátaim, a munkám.
A férje is be szokott állni táncolni?
Ő nem táncosként segít, hanem leginkább a fotózásban és a technikai dolgok lebonyolításában. Egész életemben biztos támasz volt a férjem, aki most, hogy díjazott lettem, nagyon büszke rám. A férjem nagyszerű ember, idén a Nők lapja Ádám-díját kapta meg. Fantasztikus támogatást kaptam tőle az egész életemben, a 46 éves házasságunk alatt.
