Ünnepi szentmisével indult a búcsú második napja. A nagytemplom megtelt hívőkkel, ahol a megjelentek együtt imádkoztak, majd a mise végén pedig ebben az emelkedett hangulatban a templomból elsétáltak a főtéren álló IV. Béla-szobor felé, ahol már kisebb tömeg várta a téren álló szobor felszentelését.
A főtéri szobrot, amely IV. Bélát ábrázolja, augusztus 20-án leplezték le, ám a szentelést a Szent Mihály napi búcsú napjára időzítették. A szentelési szertartást a Dunakeszi Fazekas Mihály Általános Iskola történelemtanára, Nyíri Márton korábbi önkormányzati képviselő nyitotta meg. Arról beszélt, hogy miért hívjuk IV. Bélát második honalapítónak, hogy milyen nehéz körülmények között vette át a kormányzást, hogy szülei révén milyen súlyos örökséggel kezdte meg uralkodását, de szó esett arról is, hogy milyen szigorú feltételekkel engedte a kunok betelepedését az országunkba.
A beszéd után a helyi plébános, Kozsuch Zsolt atya felszentelte hivatalosan is a szobrot, majd közös imádságra hívta a hívőket, és Isten áldását kérte a szoborra, valamint a jelenlevőkre.
Végül közös énekléssel zárult az ünnepélyes szertartás, ahol Dióssi Csaba polgármester, valamint Szabó József önkormányzati képviselő és felesége jelen volt. A város első embere, bár vasárnapi ebédjére sietett, a Dunakeszi Post olvasóinak elmondat, hogy miért IV. Béla szobra álla főtéren. Nem titok,
a mostani városvezetés ötlete volt, hogy találjunk egy kiemelkedő helyszínt a városban, ahol szobrot avatunk és szentelünk fel IV. Béla emlékének.
A világot járva korábban több olyan helyen fordultam meg, ahol láttam szoborszenteléseket, és szerettem volna ezt a hagyományt feleleveníteni Dunakeszin is – mesélte a polgármester. IV. Béla történelmi szerepe kiemelkedő, és nem csupán az országunk számára, hanem Dunakeszi számára is, hiszen a település első írásos emléke IV. Béla 1255-ben kelt adománylevele, így a városalapítást is ehhez az időponthoz kötjük.
Kérdeztük a búcsúról is. Legjobban a népi hagyományokat felelevenítő sátor tetszett neki, ahol ki lehetett próbálni a szőlőpréselést, de lehetett mustot is kóstolni, ám szívesen nézelődött a gyönyörű kézműves portékák között is. A színpadi események közül a Felszállott a páva produkciójának színvonala varázsolta el. Hozzátette: annak nagyon örült, hogy a Charlie koncert a tömegből ítélve felkeltette a helyi lakosok érdeklődését, és tetszését is elnyerte.
A szoboravató tömegben nem lehetett nem észrevenni az úgynevezett Mária-lányokat, akik hagyományos népviseletbe öltözve emelték az ünnepi menetnek a és szertartásnak a fényét. A két lány, Joó Nikoletta és Soós Anna beavatott minket a kulisszák mögé is, ment van egy kis turpisság a hagyománykövetést illetően. Ugyanis tradicionálisan 16 éves, eladó sorban lévő lányok szokták magukra ölteni ezt a szép népi viseletet, hogy így is kelendőbbek legyenek a legények számára. Mára már azonban nem ezt a világot éljük, ugyanis a mai, ebben a korban lévő lányoknak többnyire messze még a házasság. A mostani ünnepre a két fiatal lány vállalta el, egyikük negyedik, a másik pedig ötödik alkalommal, pedig még csak most is csak 14 és 15 évesek.
A két lány elárulta, ők a 16 évesekkel ellentétben boldogan öltik magukra évente kétszer ezt a csodaszép ruhát, noha egy teljes órába telik, mire elkészülnek egy-egy alkalomra. Ám mint mondják, az a sok jó szó, dicséret, amit az emberektől kapnak, mindezért bőven kárpótolja őket. Hiszen aki csak megpillantja őket, annak kicsúszik a száján: „De szépek vagytok”, és ők büszkék is erre.
