Megtelt különféle sportolókkal, különleges, ritkán látott sporteszközökkel és örökmozgó érdeklődőkkel a Magyarság Sportpálya. A nagy sportválasztó rendezvényén járt a Dunakeszi Post, ahol több mint 20 sportág mutatkozott be.
Sokáig úgy tűnt, az égiek is segítik ezt a napot, hiszen kifejezetten napsütéses, enyhe idő fogadta eleinte azokat, akik kilátogattak szombat délelőtt a Magyarság Sportpályán tartott sportválasztó eseményére. Hívhatnánk akár sportfesztiválnak is, hiszen rengeteg helyszínen fogadták a kíváncsi látogatókat a sportegyesületek, különféle klubok, szervezetek és vállalkozások képviselői. A bejárattól kezdve a nagyszínpadon át, a foci-, tenisz-, és futópályáig, valamint az azok körül felállított sátrakban is lehetett informálódni, sőt, legtöbb esetben ki is lehetett próbálni a különféle sportokat.
Ez az ötlet azért is jó, mert egyrészt nem kell azért fizetni, hogy csak kipróbálunk egy-egy sportágat, másrészt, ha az egyik sport nem kötötte le a gyermekünk figyelmét, csak lazán átsétálunk egy másik helyszínre, hátha majd ott akad valami, ami megfogja őt. Mindenesetre elsőként a nagyszínpadon látványos, már-már showszerű, különféle bemutatók és már készre gyakorolt koreográfiák előadása nyűgözték le a nagyérdeműt.
A bemutatók után egy kényelmes kanapé került a középpontba, és egy beszélgető pódiummá alakult át a helyszín. A tömeg pedig szét is szóródott, hiszen ekkor lehetett kipróbálni az egyes sportágakat. Ugyan idővel egyre borúsabb, hűvösebb lett, ám ez sem tántorított el senkit, hogy kipróbálja a bokszot, a focit, a küzdősportokat, és még felsorolni is nehéz, mi mindent. Mi mindenesetre megkérdeztük jártunkban-keltünkben Önöket, hogy milyen céllal látogattak ki az eseményre.
Egy fiatal édesapa nyakában a kislánya, aki éppen labdák közül válogat átszellemülten – fotót nem szerettek volna ugyan, de szívesen beszélgettek. A férfi, Attila, és a pici lány pedig a 4 és fél éves Dorka, ő miatta látogattak ki az eseményre. Mint megtudtuk, a kislány szülei már régóta sportolnak, elsősorban terepfutással és kézilabdával tartják karban magukat, most pedig Dorkának keresnek itt mozgásformát. Attila elmondta, örülne, ha lánya is kézilabdázással foglalkozna idővel, ám ehhez még néhány évet várniuk kell, hiszen 6-7 éves kora körül lehet elkezdeni. Addig is jó lenne, ha mozogna, balettet tanulna, vagy ritmikus sportgimnasztikát. Míg mi beszélgetünk, Dorka továbbra is a labdák közül válogat, így úgy tűnik, a kézilabda idővel jó választás lehet. Főként, mert az édesapja azt is elmondta: szeretnék, ha majd Dorka választana magának sportot, és amit a legfontosabbnak tartanak: ha a mozgás és a sport örömét megélhetné.
Mezei Mária félig-meddig egyedül álldogál a színpad és a sportpályák között, a szeme követi leginkább a kisfiút, aki időről-időre jókedvűen elfut mellettünk, majd a bokros lejtők felé veszi az irányt. Kiderül, ő Mária unokája, Laskói Merse Ákos. A fiú ugyan már most aktívan sportol, ám a mostani sportágához túl erős a testalkata, így sajnos abban nem éri annyi sikerélmény. A lánya, Merse anyukája ma nem ért rá, ezért a család a nagymamát kérte meg, hogy hozza el a fiút, hátha itt talál magának egy másik sportot. A nagymama azt is elárulta, valójában tájfutással szeretne foglalkozni a fiú. Így persze még jobban érthető, miért fut olyan boldogan a sportpályák közötti dombokon.
Miklósa István két kislányával, Emmával és Flórával látogatott ki a sportválasztóra. A kisebbik négy, nagyobbik lány hat éves. Kiderült, ők már az óvodában baletteznek, ám a nagyobbik idén már iskolába jár, így neki lenne jó találni valamit, mert nem biztos, hogy így tudja folytatni a táncot. Az édesapa hozzátette: ők a ritmikus sportgimnasztikára gondoltak, ám míg mi beszélgetünk, a két lány csodálattal nézi a pom-pom lányok csillogó-villogó kézre való bojtját, sőt, hamar fel is próbálják azokat. István közben elmondja, azért szeretné, ha a lányok sportolnának, mert ők hisznek abban, hogy ép testben ép lélek lakik, a szellemi terhelés mellett szükség van a fizikaira is, ráadásul úgy tartja, a sport életre nevel: küzdelemre, kitartásra, arra, hogy megéljük a sikereket és a kudarcokat is. De fontosnak tartja hozzátenni: élsportolót egyik lányból sem szeretnének faragni.
Míg mi beszélgetünk, egy másik apukát is erre húztak a gyermekei. Ő Rideg Attila, aki a két lányával látogatott ki a sportválasztóra. Attila elmondta, az ő ötlete volt, hogy látogassanak ki, amíg a felesége megfőzi az ebédet, addig ők körbenéznek. Azért is tartotta ezt fontosnak, hiszen itt derül ki, hogy mi kelti fel a gyerekek érdeklődését, pláne, hogy itt tényleg vannak olyan sportágak is, melyeket még ő maga sem ismer. Örülne, ha találnának egy olyan sportot, ami szeretnek a lányok, mert az óvodai néptánc és a nyári szabadidős mozgásformák mellett jó lenne megtalálni azt sportot, amit örömmel, heti rendszerességgel csinálnak majd. Ők is ritmikus sportgimnasztikára gondoltak, ám mondanunk sem kell, Attila lányai is a csillogós pomponok bűvöletébe kerültek…
Egy fiatal nő, Brigi kilenc éves fiával nézelődik a jéghokisok és a futballpálya között. Elárulták, ugyan most körbenéznek, informálódnak és szórólapokat gyűjtenek, de a fiút, Patrikot a foci érdekli leginkább. Nem csupán szereti nézni a meccseket, de egész nyári szünetben rúgta a bőrt, és az iskolában nem csupán tornaórán, hanem a szünetekben is mindig focizik, így kézenfekvő, vélhetően ez lesz az ő sportága.
A legtöbb egyesület, klub valóban látványosan települt ki a sportpályára, igazi bokszzsákok, küzdősportok szőnyegei, profi bemutatók, különféle, ritkán látott eszközök és látványos sportmezek között az egyszerűségével keltett feltűnést egy különleges önvédelmi mozgásforma, Defendo, aminek része a Safe Kid. Mint azt a Dunakeszi oktatójától, Polgár Antaltól megtudtuk, nem is véletlen ez az egyszerűség. Ők sok szempontból kifejezetten egyszerű, racionális technikákkal foglalkoznak, ahol nem a különféle látványelemek, hanem a célszerűség a vezérelv. No és a tudományé, hiszen sok szempontból felhasználják azt a tanítás során, hogy a veszélyt meg is tudjuk előzni. Sőt, mint kiderült, az is előfordul, hogy a csoportjukban oxigénhiánnyal született, autizmussal küzdő, vagy figyelemzavaros gyermekeket tanítanak arra, miként védjék meg magukat a lehető legegyszerűbben. Bízunk benne, hamarosan minderről beszámolhatunk, ugyanis meghívták a Dunakeszi Postot egy edzésre.
Tovább sétálva a futópályánál Králl Edina áll, oldalán a szomszédjával, akivel egyben barátnők. Éppen a kisfiát biztatja, hogy nézzen bele, próbálja ki az egyik küzdősport edzését, hiszen otthon sokszor utánozza a mozdulatokat. Azonban a 4 éves fiú nem engedi el egy pillanatra sem a labdát, persze azért odapillant, hogy mozognak a nagyok. Edina elmondja, szinte már hazajárnak a sportpályára, mert a nagyobbik fia ide ár fociedzésekre. Most egyrészt őt kísérték el, másrészt a lányának és a kisebbik fiának szeretnének egy ó sportot találni. Mint mondja, azért tartja fontosnak, hogy mindhárom gyermeke sportoljon, mert szeretné, ha egészségesek lennének, ráadásul nagy a mozgásigényük is.
Lassan elindulunk kifelé, még útközben megszólítunk egy édesapát, aki a kisfiát és a kislányát hozta ki a kapun, ám mint mondja, most nem jártak sikerrel, viszont nagyon jól érezték magukat. Majd a kislánya elmosolyodik, és elmondta, neki nagyon megtetszett az akadálypálya. Lehet, mégis sikeres volt a látogatás? Hiszen az édesapa hozzáteszi: ez bizony az atlétika volt.
