Matthieu Ricard francia születésű, de jelenleg Tibetben buddhista szerzetes – Amerikában pedig egy kísérletsorozatban vett részt. Ott kapta a “világ legboldogabb embere” kitüntető címet. Amit illő szerénységgel kezel, de azért a Business Insidernek elmondta, mi a titka – olvasni a globoport.hu oldalán.
A francia buddhistát a Wiconsini Egyetem kutatója Richard Davidson vizsgálta. 256 alkalommal mérte az agya elektromos aktivitását meditáció közben – és hasonlította össze másokéval. Eredményei szerint meditáció közben Ricard agya olyan mértékben bocsát ki gamma-hullámokat – amelyeket a tudatossághoz, a tanuláshoz, az emlékezéshez, figyelemhez kapcsolnak a kutatók, amelyet, Davidson szerint “soha korábban nem jegyeztek fel az agykutatás történetében”. A gamma hullámos a legnagyobb frekvenciájú (30-10 0 Hz) agyhullámok, és – a kutatók szerint – az agy különböző területei közti kommunikációban van fontos szerepük, Az MIT kutatói ezekről kimutatták, hogy amikor figyelmünket összpontosítjuk, akkor e neuronok egy része összehangolódva kezd kisülni, s ez mintegy kórusként emelkedik ki a háttérzajból. Vagyis, aki kiemelkedően képes előhozni magából a gamma-oszcillációt, az, minden valószínűség szerint a külső ingerek feldolgozásban, a világ megértésben is kiemelkedik – véli Davidson. Ugyanakkor az is kirajzolódott Davidson ábráin, hogy Ricard baloldali prefrontális lebenyében “abnormálisan magas aktivitási szint” figyelhető meg, míg a jobb oldaliban alacsony – amit ő úgy értelmez, hogy különösen magas hajlam a pozitív gondolkodásra, és alacsony a negativitásra.
Ricardnak ez a tudományos eredmény meglehetős nyilvánosságot hozott, bár ő túlzásnak érzi, hogy ő lenne a “világ legboldogabb embere” – azt ugyanakkor elismeri, hogy valóban elégedettnek érzi magát az élettel, és alapvetően boldog ember. Davosba, a Világgazdasági Fórumra azért meghívták, ahol összefoglalta életvezetési tanácsait.
1. Nem csak ÉN ÉN ÉN
Az első és legfontosabb dolog szerinte, hogy legyünk altruisták, ne csak magunkra gondoljunk. Ha ugyanis folyamatosan magunkra gondolunk, és arra, hogy hogyan tehetjük a világot magunk számára jobbá, az egyszerűen kifáraszt, és aggodalommal tölt el. “Nem kell erkölcsi alapokról kiindulni” – mondta a Business Insidernek – “Egyszerűen, folyamatosan magára gondolni az embernek igen nyomasztó. Szerencsétlenné teszed magad, ha világon mindenre csak úgy tudsz gondolni, mint fenyegetésre, vagy potenciális nyereségforrásra. ” Nem valamiféle szerzetesi életet vázol fel pozitívumként, és azt sem gondolja, hogy hagynia kell az embernek, hogy mások nyerészkedjenek rajta – egyszerűen jóindulattal kell kezelni a világot. És ez a fajta jóindulat nem csak a lelket teszi egészségesebbé, hanem, Ricard szerint, testet is. Ez ugye elég jól hangzik, csak éppen nem tűnik megvalósíthatónak. Pedig, a francia szerzetes szerint, az.
2. Úgy kell treníroznod az agyadat, mint ahogy testeddel teszed
Ricard szerint mindenki képes erre, csak gyakorolni kell, ugyanúgy tréningezni, ahogy azt a testünkkel tesszük. Mert – na jó talán a született gyilkosok és szociopaták kivételével – mindenki képes a jóindulatra, a boldogságra. Ricard szerint úgy kell a meditációt felfogni, mint – profán hasonlattal – a gyúrást. “Olyan ez mint a maratoni futás. Elsőre senki nem képes megcsinálni. De gyakorlással, tréninggel igen. Persze lehet, hogy nem lesz belőle olimpikon. Miért ne lenne ugyanígy az aggyal is? A jóindulat, a figyelem, az érzelmi egyensúly olyan képességek, amelyek fejleszthetők”
Na jó de, hogyan gyúrjunk agyra? Hol vannak az agy-edzőtermek?
3 Napi negyed óra elég
Ricard szerint – de ezt megerősítik Davidson azon kutatásai is, amelyekben maga a szerzetes is részt vett – ennyit kell elmélyülten meditálni minden nap olyan jó dolgokon, amelyek boldogsággal töltenek el. Annyi a lényeg, hogy ez alatt a napi agyra gyúrás alatt, nem szabad, hogy a rossz dolgok eltérítsék a gondolkodásunkat. És – a francia szerzetes szerint – szerint már két hét után érezni fogjuk a hatást. Jobb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb emberek leszünk. Ő már ötven éve csinálja.
Forrás: globoport.hu
Fotó: matthieuricard.org
