Május első vasárnapján ünnepi díszbe öltözik a szívünk, ki így, ki úgy igyekszik megemlékezni az életet adó, családjáért, gyermekeiért örökké tenni akaró szeretet személyről. Az utcát járva arról kérdeztük önöket, vajon miként ünneplik az anyák napját.
Édesanya – az egyik legszebb szó tán, ami ugyan mindannyiunk számára más, szeretett személyt rejt, ám a legtöbbünk számára mégis ugyanazt az örök érvényű, torokszorítóan szép emberi értékeket, szépséget hordozza magában. Ami oly sok költőt, művészt is méltán megihletett, mert az önzetlen, kristálytiszta szeretet szimbólumai ők, akik életük első szívdobbanásától kezdve igyekeznek mindent megadni gyermekeiknek, legyenek azok akárhány évesek is. Nekik igyekszünk köszönetet mondani május első vasárnapján, az egyik legmeghatóbb ünnepünk idején. Ezúttal az utca emberét kérdeztük meg, hogy ők miként ünneplik a jeles napot, hiszen ahány ház, annyi szokás.
Nagy Gergő a Dunakeszi Postnak elmondta, idén is kapnak a várostól egységesen, az iskolában virágot, így ezt fogja átadni édesanyjának. Ahhoz azonban ragaszkodik, hogy majd ő válassza ki azt, amivel köszönti anyukáját. Emellett pedig kézzel készített ajándékkal is készül minden évben: hol rajzot, hol kerámiát készít, és még sorolta, mi mindennel kedveskedett május első vasárnapján édesanyjának.
Csiki-Garai Ármin ugyan csak 11 éves, mégis nagy komolysággal készül az ünnepre. „Most inkább azzal lepem meg őket, hogy főzök valami ételt. Nem kell komoly dolgokra gondolni! Csak mondjuk sütök egy rántottát, vagy ilyesmi” – tette hozzá. Kérdésünkre elárulta, hogy nem véletlen használt többes számot, ugyanis ilyenkor természetesnek tarja, ha édesapját is meglepi.
Ágota mamával, – kérte, így hívjuk őt, – a Dunakeszi Nyugdíjas Kiránduló Klub összejövetelén találkoztunk Az asszony nem szeretett volna szerepelni, de szívesen elmondta, ők miként ünneplik a családdal a jeles napot. Mint mondja: két gyermeke, és három unokája van. Ilyenkor az otthonában gyűlik össze a család. Szeretettel a hangjában mesélte, hogy mindegyik fia, unokája mást szeret. „Túró roládot a fiatalabbik fiam szereti, a négerkocka az idősebbik kedvence, a dinnye süti névre hallgató a fiú unokáim kedvence, míg a „mamaropi” – ezt ők nevezték így el, – az idősebbik fiam kedvence, így ezeket fogom elkészíteni a napra. Miután a legkisebb, leányunokám még csak 8 hónapos, őt még az édesanyja táplálja.”
Mikor kedvesen megemlítjük, hogy mennyi szeretettel végzett munka van számára még ezen a napon is, Ágota mama csak annyit mond: „Csak jöjjenek haza, érezzék jól magukat és kész!”
