Július 3-án megnyitotta kapuit ismét a dunakeszi önkormányzat nyári tábora. Egyedi adottságú hely, tele olyan szakemberekkel, akik hisznek abban, lehet ezt jól csinálni, úgy, hogy ne az utolsó sanszként tartsák számon ezt a lehetőséget a gyerekek és szülők, hanem hamisítatlan nyári élményszerzés egyik alternatívájaként. Kóstoljunk bele együtt a táborozás különös hangulatába, a Dunakeszi Post a helyszínen járt, tartsanak velünk. Fontos információk, és egy igazi ízelítő következik.
Sokunknak, valljuk be, a napközis táborok szükséges rossznak tűnnek. Egy hely, ahová elpasszoljuk a gyereket a vakáció ideje alatt, amíg mi dolgozunk. Ami esetleg homályos gyerekkori élményként néhányunknak beugorhat, az a következő: aszalódni, nyűgölődni a napon, néha rugdosni vagy dobálni egy pöttyös labdát, és kissé unatkozgatni… Pedig nem így van, illetve nem kell, hogy feltétlen így legyen. Főként, ha elhivatott szakemberek kezébe kerülnek a gyerekek, mint amilyen a tábor vezetője, Roskó Péter. De ne rohanjunk ennyire előre. Szippantsunk bele előtte a tábor hangulatába.
A napközis tábor hivatalos megnyitóját július 3-án, 10 órakor tartották. Mi magunk ideje korán érkeztünk a helyszínre, körülöttünk minden fölnőttnek fontos dolga van – és leszögezzük: ezt nem iróniaképpen írjuk. Így amíg vártuk a megnyitó nagy pillanatát, addig igyekeztük elvegyülni a körülöttünk nyüzsgő gyermekek között, és ízlelgethetjük, milyen is egy ilyen tábor manapság.
Nem csak jobb híján, valóban kedves élmény belekóstolni, hogy zajlanak a tábori mindennapok. A körülöttünk lévő gyermekek többsége rutinosan feltalálta magát, – mint kiderült, legtöbbjüknek nem ez az első alkalom, hogy itt van. És ami laikusként meglepő: saját bevallásuk szerint szeretnek itt lenni, és örömmel jöttek újra. Később árnyaltabb lesz a kép, miért is. Mert ez ugyan nem egy sátras tábor, azonban ennek is megvan a maga bája. Valóban kalandok várnak az ide érkező általános iskolásokra.
Amíg egy padon pakolunk, mellettünk kisfiúk jelennek meg, korukhoz képest komolyak és határozottak, és ami meglepő, különös elfoglaltságot találtak: szemetet szednek. Kezükben egy nagy zsák, aminek a száját testvériesen tartják, egyikük az egyik csücskét, másik a másikat fogja. Ők Apfel Endre Bálint és Gyetvai Ábel, akik a kérdésünkre elárulták: nem büntetésből szedik a szemetet, merthogy maguk szemeteltek volna, és nem is rájuk osztották ezt a munkát, csak lehetett rá jelentkezni, ők pedig örömmel elvállalták, mert nem szeretik a tétlenséget, ez pedig jó és hasznos ötletnek tűnt. Ők is rutinosak, mint kiderült, 3-4 éve járnak ide. Ábel elárulta: szeret itt lenni, otthon csak a számítógép előtt ülne egyedül. Kérdésünkre is, hogy mit szeretnek itt, felettébb felnőttes válasz érkezett, ugyanis a hely egyik adottságát dicsérték: „nagy a tér itt!” – mutatja széttárva a kezét Bálint. És kétségtelen: vízpart melletti telken egy óriási terület, tele bokrokkal, fákkal – itt senki nem fog napszúrást kapni, annyi árnyékos hely van, – és tele van rejtekhelyekkel, kis kuckókkal, tényleg igazán vadregényes terep.
Nem is telik bele sok időbe, el sem kellett mozdulnunk, hamarosan egy csatatér közepén találtuk magunkat. És ezt véletlenül sem szimbolikusan kell érteni, hanem ténylegesen. El is hangzik a vészjósló, határozott kijelentés: „ez már tényleg háború!” És fejünk felett rögtön repkednek fedőnevek, haditervek, kinek mi lesz a feladata. Hirtelen egy klasszikus, fiúkról szóló regény kellős közepén találjuk magunkat, ahol vannak csapatok, akik egymás ellen ádáz küzdelmet vívnak.
Vannak játékok, amik évről évre, ilyenkor tábor idején folyatódnak: így például megmutatták a titkos rejtekhelyet egy bokor közepén, ahová a tavalyi táborban gödröt ástak, és elrejtették a pénzt. Persze nem igazit.
A játékuknak egy sípszó vetett véget, kezdődik a hivatalos megnyitó. Lassan már hagyomány, hogy a tábort a polgármester, Dióssi Csaba nyitja meg, aki idén rövid beszédet tartott ugyan, aminek a központi üzenete az volt, hogy kívánja a gyermekeknek, érezzék nagyon jól magukat itt. Ugyan szűkszavú volt a megnyitó, ám annál bőkezűbb az önkormányzat a táborral, – ezt már nem kisebb bennfentestől, a tábor vezetőjétől, Roska Pétertől tudjuk, aki ezt négyszemközt említette meg, némi tétovázás után. Mint mondja: nem szokott senkit dicsérni – feleslegesen, most ezt fontosnak érzi megemlíteni. Később arra is visszatérünk, miért. A rövid ceremónia után palacsintaosztás következett.
Időközben ismerős arc tűnik fel a tömegben, Tápai Levente, a DÓHSZK családsegítője. Mint mondja, ő a tábor egyik szervezőjeként tartja a kapcsolatot Roska Péterrel, valamint a közösségi szolgálatosok miatt látogatott el a táborba.
A gimnazisták kötelező 50 órás szolgálatukat tölthetik a táborban, hozzátette: főként a kirándulásokon segítőként, vagy a különféle programok levezénylésében tudnak segédkezni, valamint a tábor mellett hátrányos helyzetű gyermekeket is kell korrepetálni. Tavaly sikeres volt a kezdeményezés, mindenki átment az augusztusi pótvizsgán, bíznak benne, idén is így lesz. (Leventével korábban a Dunakeszi Post készített egy nagyinterjút is, amit ide kattintva olvashat.)
És végre eljutottunk Roska Péterhez is, a tábor vezetőjéhez, akiről nem nehéz megállapítani: elhivatott és jó pedagógus. Hogy mégis miből szűrhető le pillanatok alatt? Amikor a hivatásáról beszél, és a gyerekről. Mint mondja: immár 12 éve vezeti a tábort, amit hónapokkal előtte el kell kezdenie megszervezni. Mindemellett amit a legfontosabbnak tart, hogy élményekkel töltsék meg a gyerekek számára az itt töltött napokat. És ezek nem csupán szavak. A kézműves programok is meglehetősen színesek, hiszen a gyerekek nem csupán tehetséges pedagógusokkal alkothatnak, hanem elismert és neves művészekkel is, így például Keserű Andrea iparművésszel, Csiki Lóránt nép iparművésszel. Emellett műsoros programok is lesznek, itt lesz Huzella Péter, Görömbő Kompánia, Cakkumpakli Színház.
Tábor ideje alatt lesz lehetőség ugrálóvárazni, pónit simogatni, sőt, kipróbálni a lovas kocsit – akár hetente. Emellett első naptól van zumba oktatás, jönnek harcosok, akik a római hagyományoknak megfelelően lesznek felöltözve, vezényszavakat tanítanak, kiképzést tartanak a kiskatonáknak, íjjal és nyíllal is megtanítják bánni őket, és masíroztatják a kisdiákokat.
De emellett a táborvezető hangsúlyozza: nagyon kreatív pedagógusokkal vannak körülvéve, Meglepő módon még arról is gondoskodik Péter, hogy a szülők belepillanthassanak a gyermekeik nyaralásába. Létrehozott ugyanis egy oldalt, amihez, ha jelszót kérnek, feltölt fényképeket, mi mindent csináltak aznap a gyerekek. Mindezt ingyen. Emellett pedig lehetőség van külsős kirándulásokra is minden héten csütörtökön. Csak az idő szab határt annak, merre induljanak. De meglátogatják Pálvölgyi Cseppkőbarlangot, a Macifarmot, a Vasúttörténeti Parkot, vagy ellátogatnak Visegrádra. Ezek a programok plusz költséget jelentenek, és éppen ezért fakultatívak. Azonban a tiszta szívű pedagógus itt is előtör Péterből: „Tudja, ha nagyon nehéz valakinek a háttere, akkor ebben is tudjuk támogatni. Hiszen van, aki itt tölti az egész nyarát. Annak a gyermeknek pedig ez nem egy kirándulási lehetőség, hanem magát „a kirándulást” jelenti. Nekik idén ezek az alkalmak lesznek, erre fog évtizedekkel később is emlékezni. Mi pedig azt szeretnénk, ha valóban élményekkel és kalanddal telne a gyermekek nyara. A fő cél az, hogy jól érezzék magukat, élményekkel gazdagodjanak.”
A gyermekeknek közösségben a helye, hogy együtt tudjon élményeket szerezni a vele egykorú gyermekekkel. De ez támogatás nélkül nem menne. A tábor jó költségvetéssel dolgozik, példaként említette, hogy idén a tábor jó költségvetéssel dolgozik. És itt jön képbe, miért említette Roska Péter, milyen sok támogatást kapnak az önkormányzattól. Példaként említette, hogy idén kritikus volt a székhiány, 90 szék jutott volna 160-170 diákra, ami önkormányzati segítséggel megoldódott, vagy nem szerette volna a szezont profi takarítók nélkül elkezdeni, mert az alapvető higiénia is pénzbe kerül – és szintén biztosították a számára.
Elmentünkkor alig tudtunk kimenni az ajtón, izgatott gyermekek várták, hogy sorra kerüljenek. Kint még javában zajlott a lovaskocsikázás, póni simogatással. Örömhangok, kacagás, és zsongás. A háttérben pedig a korábban szemétszedéssel foglalkozó fiatalok is találtak egy izgalmas játékot, amibe belefeledkeztek. Hangfoszlányokat is hallunk: kiadják az ukázt: „csak az éjjeli őrökre lehet rátámadni!” Javában folyik a harc. Láthatóan ezek a gyermekek szeretnek itt lenni, és olyan pedagógusok veszik körbe őket, akik szeretik a szakmájukat, és szeretik a gyermekeket.
A tábor tehát elindult, és meg sem áll augusztus 18-ig. És van egy jó hírünk: nincs veszve semmi, ha csak most kapna kedvet ahhoz, hogy a gyermekét elvigye a táborba, azonban fontos: előre egy héttel el kell kezdeni a szervezést. „A tárgyhét előtti hétfőn a Sodexonál kell az étkezést befizetni, és annak az igazolását bemutatni, ez az alapfeltétele annak, hogy valaki részt vegyen a táborban. Ha jelentkezni szeretnének, vagy érdeklődnének, vegyék fel bátran velem a kapcsolatot, vagy a 0630/348-54-53-as telefonszámon, vagy pedig a roskapeter@gmail.com e-mail címemen” – tudtuk meg Roska Pétertől.
A tábor július 3-tól augusztus 18-ig, minden hétköznap 7:30-tól 17:30-ig várja a gyermekeket. Cím: Duna sor 32., a bejáratot a Duna sor felől találják.
