A Dunakanyar Hanga énekverseny különdíjasa volt, azóta már fellépett a szabad strandon. Hasenfracz Bernadett még csak 19 éves, előtte áll az érettségi és a talán egy komolyabb zenei karrier. Vele beszélgettünk.
- Egy bő hét telt el azóta, hogy szabadtéri koncertet adtál és az énektudásoddal mindenkit elkápráztattál. Milyen érzés volt Dunakeszin fellépni, énekelni ott, ahol élsz és azoknak, akiket régóta ismersz?
Az, hogy Dunakeszin léphettem fel, egy biztonságot adó érzés volt, ugyanis nagyon jól ismertem a helyet, a Duna-parton rengeteget szoktam sétálni, így az, hogy ismert környezetben énekelhettem, nagyon jó érzéssel töltött el. Az izgalmamon viszont nem javított, azon nekem kell dolgozni, mert eléggé izgulós típus vagyok, viszont az ismerős arcok a közönségben, és a mosolyuk hamar megnyugtattak.
- Hogyan készültél a koncertre? Van bevált módszered, esetleg kabalád, valami, amiről úgy gondolod, szerencsét hoz?
A legnagyobb feladatom az volt, hogy olyan dalokat válasszak, amiket a – első sorban – közönség kedvel , el tudom énekelni, de mégis közel érzem magamhoz. A helyszínen a koncert előtt fél órával beénekeltem a színpad mögötti fás részen, és magamhoz közel tettem azt a bizonyos kabalát, amit az énektanáromtól kaptam, és ami a Dunakanyar Hangja versenyen is minden fordulóban velem volt.
- Miért neveztél a Dunakanyar Hangja tehetségkutatóra? Milyen elvárásokkal indultál? Hogyan készültél rá?
A Dunakanyar Hangja énekversenyre azért neveztem, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy hol tartok. Kíváncsi voltam a többi versenytársamra is, ki hogy énekel, és úgy gondoltam, hogy ez a verseny – ha eredményes leszek benne- egy jó visszaigazolás lehet számomra hogy jó úton járok.
A döntőbe mindenképpen szerettem volna bejutni, mert annak különleges hangulata van,
az már tényleg más, mint a válogató és elődöntő, és oda tényleg csak a legjobb 10-12 jut. Akkor még csak álmodoztam, hogy ugyan de jó lenne döntőzni, de nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog. Az énektanárommal, és otthon készültem rá, így a dalválasztásokkal könnyebb dolgom volt.
A strand-koncertre viszont egyik dalt sem tettem bele azok közül amiket ott énekeltem, mert szerintem – ha lehet így fogalmazni – azok leginkább versenydalok. Úgy értem, nagyobb ívű, komolyabb dalok, azokat nem szerettem volna a koncertre vinni, mert oda más hangulatot képzeltem el.
- Sokan meglepődtek azon, hogy ilyen tehetséges vagy?
Az, hogy meglepődtek-e, azt nem tudom, de én meglepődtem akkor, amikor kimondták a nevem, hogy döntőbe jutottam. Sosem gondoltam volna, hogy a legjobbak közé egyáltalán bekerülhetek, így inkább számomra volt a meglepetés. Mindig van, aki támogat, és szerintem az a fontos,hogy arra figyeljünk, és abból merítsünk erőt!
- Még csak 19 éves vagy. Milyen lehetőségeket hozott magával az, hogy a Dunakanyar Hangja különdíjasa lettél?
Előttem áll egy érettségi, szeretnék felvételizni zeneiskolába (könnyűzeneibe), fejlődni, fellépni… Többek között ezt a fellépést is a Dunakanyar Hangjának köszönhetem, mert több ember megismert, és a jelek szerint kíváncsiak voltak rám, ami nagyszerű érzés.
Az életemben a zene mindig különleges helyen szerepelt, de az hogy most már van kézzel fogható eredményem is, az nagy megerősítés számomra.
Az, hogy mindig tudtam, hogy zenével szeretnék foglalkozni, az túlzás, de mindig jelen volt az életemben, már egész kicsi korom óta, csak azt hittem az a természetes, hogy jelen van, így külön figyelmet nem szenteltem neki. Általánosban is zeneibe jártam. Akkor vettem észre, hogy mennyire fontos a zene, az éneklés, amikor már gimis voltam, mert ott eleinte nem volt énekóra, kórusra sem jártam, és nagyon hiányzott. Akkor döntöttem el, hogy én szeretnék tanulni, és tanárhoz járni!
- Dunakeszin születtél, itt nőttél fel, és itt is laksz. Milyennek látod dunakeszi közösségét? Szeretsz itt lakni?
Igen, itt nőttem fel, rengeteg része van a városnak, amit nagyon szeretek, például a Duna-part. Nem tudok betelni vele, pláne a naplementével. A közösséget fantasztikusnak tartom, rengeteg csoport van, ahol hasonló érdeklődésű emberek vannak, nagyon segítőkész mindenki, nagyon érdeklődő és nyitott.
Nagyon szeretek itt lakni, a családommal és a cicámmal lakunk egy panelházban, ahonnan csodálatos a kilátás, mert a Dunára néz az ablak, és jó magasan vagyunk.
A lakótelepen bármikor elindulok otthonról, mindig találkozom valakivel. Mivel panel, és vékonyak a falak, sajnos túlzottan hangos tevékenységet nem szabad folytatni, de gitározni és énekelni többnyire lehet, és ez az ami számít!
- Dunakeszin sok a családi program, ezeken te is részt szoktál venni a családoddal?
A kedvenc rendezvényeim közé tartozik a Jam Jazz és a Dunakeszi Feszt, amire a zenei programok miatt szoktam elmenni vagy a családdal, vagy ismerősökkel. Nagyon szeretjük ezeket a rendezvényeket.
- Hogyan készülsz idén augusztus 20-ára?
Túl sok időm nincsen ünnepelni, mert az nap jövünk haza a nyaralásból, délután pedig egy koncertre megyünk a nagybátyámmal, ami nagyon messze van, így az egész nap szinte az utazással telik, de este, a koncert után igyekszem kivenni a részem az ünneplésből, és megemlékezni erről a napról.
