Zenekaros döntővel zárult a június 2. és 7. között első alkalommal az Operaház szervezésében megrendezett Országos Operaverseny, ahol zeneiskolások, középiskolások és egyetemisták mutathatták meg tehetségüket. A rangos zsűri három korosztályban hirdetett győzteseket. Egyetemisták között 1. helyet ért el a dunakeszi Bán Balázs, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oratórium- és dalének szakos mesterképzésének I. évfolyamos hallgatója és többször megcsodálhattuk tehetségét a dunakeszi eseményeken is. Interjú Bán Balázzsal, az Operaház énekversenyének győztesével.
Balázs hangja már korábban annyira elvarázsolt minket, hogy biztosak voltunk benne, hogy az országos és nemzetközi sikerek is rátalálnak majd. A végtelenül szimpatikus és alázatos énekest az operaversenyről kérdeztük.
“A Zeneakadémián a tanárok, pontosabban az ének tanszék főtárgytanárai választották ki a diákok közül azt a három főt, aki mehetett. Az Operaház három kategóriában hirdette meg a versenyt: zeneiskolás, szakgimnáziumi és egyetemi kategóriában. Az egyetemi kategóriában, amelyben mi indultunk, minden egyetem három versenyzőt küldhetett. Én voltam az egyik, akire esett a választásuk, így kerültem be a versenybe” – mesélte szerényen Balázs.
Hogy zajlott a verseny?
Összesen négy forduló volt. Az első forduló egy videós válogatás volt – egy felvételt kellett beküldeni, és az alapján hívták be a versenyzőket az élő fordulóba. A második fordulótól már személyesen kellett énekelni, összesen tizenkét embert hívtak be. Az élő fordulóban három lépcső volt: két alkalom zongorakísérettel, és a döntőben – a két magasabb kategóriában – már zenekarral énekeltünk.
Gondoltad volna, hogy megnyered?
Azt hiszem, jobb erre nem gondolni előre. Nyilván mindenki azért indul egy versenyen, hogy megnyerje, de én nem ezzel számoltam. Szerettem volna döntőbe kerülni, már csak azért is, hogy a két áriát, amivel készültem, zenekarral is előadhassam. Az Operaház zenekara kísért bennünket – ez nagyon különleges élmény volt, és hasznos tapasztalat egy fiatal énekesnek.
Mennyire volt megterhelő a felkészülés?
Fordulóról fordulóra kellett készülni, de a teljes versenyrepertoárral kellett dolgoznunk. Ez egyébként érdekes élmény: még az is megtanulja a döntős áriákat, aki esetleg az első fordulóban kiesik. Én örültem, hogy nem maradt bennem semmi abból az anyagból, amit készen hoztam. Jó élmény volt az egész verseny, közben és a végén is jó visszajelzéseket kaptam, és sokat tanultam, fejlődtem is.
Mit jelent számodra szakmailag ez az első helyezés?
Ez egy nagyon jó visszajelzés. Egyrészt, hogy amit csinálok, az a szakmai zsűri szerint is jó. Remélem, hogy olyan emberek hallottak most, akik a későbbiekben gondolnak majd rám, ha produkcióról van szó. Kérdezték is többen – barátok, ismerősök –, hogy ez most mit jelent, például hogy az Opera ad-e szerződést. Mondtam, hogy nem, konkrét ajánlattal ez nem jár. De én még úgyis a Zeneakadémián vagyok, a mesterképzésből van még egy évem hátra.
El tudod képzelni, hogy egyszer az Operaházhoz szerződj?
Szívesen, igen. Azt hiszem, hogy minden énekes – vagy legalábbis a legtöbb, aki operaénekes szeretne lenni – álma, hogy a Magyar Állami Operaházban bemutatkozhasson. Én is nagyon szeretnék egyszer ott színpadra állni.
Dunakeszin hallhatunk még énekelni? Lesz lehetőség meghallgatni téged helyben is?
Én nagyon örülök, hogyha Dunakeszire hívnak énekelni. Erről már korábban is beszéltünk, amikor a jótékonysági koncerten felléptem. Ez mindig különösen jó érzés, hogy ismerős arcoknak, ismerős környezetben énekelhetek. Egyelőre konkrét dátum nincs, de természetesen nyitott vagyok rá. Engem Dunakeszihez csak jó érzések kötnek, úgyhogy bármikor szívesen.
Főkép: Operaház Facebook-oldal, Nagy Attila
