November 11-én Szent Mártonra emlékezünk, akinek alakjához számos népszokás, legenda és időjárási megfigyelés kapcsolódik. A Márton-nap azonban nemcsak a libás ételekről és az újbor kóstolásáról szól: ilyenkor országszerte lámpás felvonulásokkal, közös énekléssel és játékos programokkal elevenítik fel a hagyományokat. Dunakeszin is több száz óvodás és iskolás kapcsolódik be a napokban az ünneplésbe.
A város több intézményében készülnek Márton-napi programokkal. A Krisztus Király Katolikus Általános Iskola és Gimnázium második osztályos tanulóinak vezetésével indul a hagyományos felvonulás a főtérre, ahol a Karitász vendégeli meg a gyerekeket, akik egy rövid műsorral is készülnek. A jeles napot más intézmény is ünnepli: a görögkatolikus óvodában, a Dunakeszi Fazekas Mihály Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskolában, a Piros Tagóvodában és a Szent Erzsébet Katolikus Óvodában is megemlékeznek a gyerekek. Szerdán és a hét további napjain így több száz kisgyermek ismerkedhet meg játékos formában a Márton-napi hagyományokkal.
Ki volt Szent Márton, és miért éppen a libák jutnak róla eszünkbe?
Szent Márton a IV. században élt, Savariában, a mai Szombathely területén született római katona, aki később Tours püspöke lett. Leghíresebb legendája szerint egy hideg téli napon köpenyét kettévágta, és egyik felét egy didergő koldusnak adta. Az éjszakai álma során Krisztus jelent meg neki a koldus alakjában. Márton ezután megkeresztelkedett, majd életét a keresztény hit szolgálatának szentelte.
A legenda szerint szerénysége miatt nem akarta elfogadni a püspöki kinevezést, ezért egy libaólban próbált elrejtőzni. A ludak azonban hangos gágogásukkal elárulták. Innen ered a Márton-napi libafogyasztás hagyománya, amely az évszázadok során az ünnep egyik legismertebb jelképévé vált.
„Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik”
A Márton-nap egykor a gazdasági év végét is jelezte. Novemberre befejeződtek az őszi mezőgazdasági munkák, a gazdák elszámoltak a pásztorokkal, és megkezdődött a téli időszakra való felkészülés. A november 11-i ünnep ráadásul az adventi böjt előtti utolsó nagy lakomák egyikének számított, ezért ilyenkor bőségesen terítettek.
A főszerep természetesen a libáé volt. Készült libaleves, sült libacomb párolt káposztával és különféle gombócokkal. A néphit szerint a Márton-napi liba elfogyasztása egész évre biztosította a bőséget és a jóllakottságot. Innen ered a jól ismert mondás: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.”
Lámpás felvonulások és közös éneklés
A Márton-napi ünneplés egyik legkedveltebb eleme a lámpás felvonulás. A gyermekek saját készítésű világító lámpásokkal vonulnak végig az utcákon, miközben Márton történetét idéző dalokat énekelnek. A lámpás felvonulás hagyománya német nyelvterületről, a Martinsumzug szokásából ered. A gyerekek saját készítésű lámpásokkal járják az utcákat, miközben Márton-napi dalokat énekelnek. A fény az önzetlenséget és a jótetteket jelképezi, utalva Szent Márton híres történetére, amikor köpenyének felét egy didergő koldusnak adta. A felvonulást német nyelvterületeken sok helyen egy lovon érkező, római katonának öltözött Szent Márton vezeti, a program közös műsorral, a legenda felelevenítésével, majd liba alakú sütemények és meleg italok elfogyasztásával zárul.
Libacsontból jósolták meg a telet
A Márton-naphoz számos időjárási megfigyelés és népi jóslat is kapcsolódik. A régi gazdálkodók a sült liba mellcsontjából próbálták megállapítani, milyen tél várható. Ha a csont barna és rövid volt, sáros télre számítottak, ha pedig hosszú és fehér, havas hónapokat jósoltak.
Az időjárással kapcsolatban is több mondás maradt fenn:
- „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.”
- „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
- „Ha Márton napján esik, utána fagy és szárazság következik.”
Úgy tartották, hogy a november 11-i időjárás a következő márciusra is utalhat.
Újborral koccintottak Márton poharából
A libavacsorák mellől természetesen az újbor sem hiányozhatott. Novemberre ugyanis már kiforrott az év friss bora, amelyet Márton poharaként emlegettek. A hagyomány szerint ezen a napon lehetett először igazán megítélni, milyen lett az adott év termése. Innen ered a mondás is: „A bornak Szent Márton a bírája.”
A Márton-nap tehát egyszerre szól a bőségről, a közösségről, a fényről és a jótékonyságról. Dunakeszin az óvodások és iskolások programjai évről évre lehetőséget teremtenek arra, hogy a legfiatalabb generációk is megismerjék és továbbvigyék ezeket a több évszázados hagyományokat.
