A jövő sportcsillagai című országos cikksorozat célja, hogy bemutassuk azokat a feltörekvő fiatal magyar sportolókat, akik a jövő reménységei lehetnek, és azokat a szakembereket, akik elhivatottan dolgoznak azon, hogy még magasabb szintre juttassák a magyar sportot. Nemrég közzétettük Kurucz Áronnal és Szentpéteri Olivérrel készült interjúnkat, akik mindketten egyetértettek abban, hogy Imre Milánnál a lehető legjobb kezekben vannak. Milán új lendületet vitt a VSD úszószakosztályának életébe, ami rövid időn belül sporttörténelmi pillanatot is hozott a dunakeszi csapatnak: a VSD történetében először szereztek az úszók országos bajnoki érmet – nem is egyet. Erről a munkáról, az edzőségről és arról beszélgettük, vajon tényleg kimaradnak-e a gyerekkor fontos pillanataiból azok a fiatalok, akik az élsportot választják.
Milán sikeres úszókarrierjének egy betegség vetett végett. Először meggyőződése volt, hogy többet nem megy a medence közelébe. Szerencsére nem így lett. Fekete Dóra hívására edzőnek állt, és azóta egyre nagyobb sikereket ér el a versenyzőivel. Még most is rettentő fiatal, mindössze 24 éves, a VSD úszószakosztályán belül a versenyzőkkel foglalkozik. A csoportjaiban 8-18 éves kor között oszlanak meg a fiatalok.
Hogyan kerültél az úszás közelébe?
Focizni szerettem volna, de asztmás lettem, ezért orvosi tanácsra levittek úszni. Két hetet voltam a kisvízben, és vittek is át a nagymedencébe, egyúttal rögtön le is igazoltak, mint versenyzőt.
Ez gyors volt.
Talán túl gyors is. Aztán Szombathelyen, a szülővárosomban úsztam 6 évig, ezt követően több egyesületet is megjártam.
Milyen eredményeket értél el?
12-18 éves korom között válogatott voltam. Beválogattak a Jövő Bajnokai- és a Heraklész Program- keretbe. Voltam ifi- és serdülőválogatott. Voltak országos bajnoki címeim és egy-két korosztályos csúcsot is tartottam egy időben. Nemzetközi versenyekre is eljutottam, a Nyolc Nemzet Úszóversenyen 200 méter pillangóban második lettem.
Sikeres voltál, miért hagytad abba, és hogyan jött az edzői karrier?
Egyáltalán nem ez volt a terv. Elkaptam a COVID-ot, és szövődményként olyan betegségeim lettek, amivel az orvosok hosszú időre eltiltottak a sportolástól, ami ifiválogatottként nagy érvágás volt. Elkezdtem továbbtanulni, igyekeztem jó messzire elkerülni a medencét, látni sem akartam. Fekete Dórit jól ismerem, ő 4 évvel ezelőtt hívott fel, hogy jöjjek versenyúszást csinálni vele Dunakeszire. Akkor még más egyesületeknél voltunk, azután egy rövid váci kitérő után először a VSD triatlonosaival kezdtem foglalkozni, másfél éve pedig az úszókat is edzem.
Milán edzői munkájára kollégái is példaként tekintenek
Nagyon fiatal vagy. Mégis, amikor a 2024–2025-ös évben az Év edzője díjat kaptad, László Tibor szakosztályvezető így nyilatkozott rólad: “Milán munkája, hite és kitartása inspiráció a sportolóknak, a szülőknek és a kollégáknak egyaránt. Minden egyes edzésen és versenyen érezni lehet azt a szenvedélyt, amellyel a fiatal úszókat segíti a céljaik elérésében.” Áron és Olivér is úgy beszélt rólad, ahogy az edzőlegendákról szokás. Mi a titkod, a versenyzői szenvedélyt viszed át az edzői munkába?
Azokat az alapokat hozom, amiket versenyzőként tapasztaltam. Én nemcsak gyerekként, hanem 12 éves korom után is versenyszerűen úsztam, amikor már más szintre kerül az edzésmunka, így sok edzőhöz képest nekem az idősebb korban lévő versenysportból is vannak saját tapasztalataim. Ráadásul nem túl régről – valószínűleg ez érződhet rajtam, erre utalt Tibi is.
Sportolói pályafutásod alatt volt olyan edződ, akire azt tudod mondani, hogy igen, én is ilyen szeretnék lenni?
Inkább úgy mondanám, hogy több élményből tudok meríteni. Mindenből lehet tanulni, mindenhol vannak pozitívumok és negatívumok, ezeket meg kell találni. Ezekből és a saját ismereteimből, tapasztalataimból táplálkozom. Kifejezett példaképem nincs.
Kulcsfontosságú a szülőkkel és a gyerekekkel a csapatmunka
Van olyan gyerek, akire azt mondtad, hogy vele egyszerűen nem tudsz együtt dolgozni?
Fontos megérteni, hogy én itt edző vagyok. Az edző alapvetően versenyzőket keres, nem kell a barátjuknak lennem. Természetesen szerencsés, ha jó a kapcsolatunk, de ez nem lenne kizáró ok. Most mindenkivel megvan a közös hang, azért nem küldenék el senkit, mert nehezebben jövünk ki. Itt a válogatás elsődleges szempontja a tehetség és a szorgalom, nem a jó fejség.
Most nehezebb edzőnek lenni, mint amikor te voltál gyerek?
Igen. Határozottan igen. Ha ki kell fejtenem, akkor a nehézség az, hogy a gyerek-edző-szülő alkotta háromszögben mindenkinek meg kell találni a helyét. Ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy ténylegesen jól tudjunk együtt dolgozni. A szülő támogassa a gyereket, az edző eddze őt, a gyerek pedig dolgozzon. Ebben vannak nehézségek, több, mint régen.
Beleszólnak a szülők az edzésbe?
Inkább a túlaggódás, a túlféltés, ami jelen van.
Az élsport többet ad, mint gondolnánk
Sokan osztják azt a véleményt, hogy a versenysport megöli a gyerekkort. Te mit gondolsz erről?
Egyáltalán nem értek egyet. Sokan csak az árnyoldalát látják a versenysportnak, a szép oldalát nem. Az, hogy mennyi lemondással jár, mennyi munkával jár, mindig elhangzik, mint ellenérv. Pedig pont ez az a plusz, ami akkor, amikor az iskolából kikerülnek a való életbe, egy sokkal felkészültebb, komplexebb felnőtté teszi őket másokhoz képest.
Azt azért mondhatjuk, hogy több iskolai programból kimarad, kevesebb ideje jut a barátokra, az osztálykirándulásra nem tud elmenni, mert edzőtábora van.
Ezzel vitatkoznék. Egy kétnapos osztálykirándulás soha nem fog felérni egy háromhetes madeirai edzőtáborral. Szóval élményben van bőven része a sportoló gyerekeknek is.
Edzőként mi a siker? A gyerekek általában az érmekre a legbüszkébbek. Te mit mondanál? Amikor egyéni csúcsot úsznak, vagy egy stagnáló helyzetből kitörtök, vagy valakinek megtaláljátok a hozzá legjobban illő versenyszámot?
Egy kicsit mindegyik. Talán a legnagyobb siker, amikor látom, hogy önmagukat le tudják győzni – ebben a korban ez a legnagyobb dolog. Nem feltétlen a mostani időeredményeik mutatják meg, hogy mit fognak a jövőben elérni. A nagyobb fejlődés azután kezdődik, miután serdülnek. Ilyenkor még nem az ellenfeleket kell nézni. Persze jó, ha időnként megverik őket, ennek örülni kell, de az a cél, hogy önmagukat le tudják győzni.
Akkor nem feltétlenül azok lesznek sikeresek, akik már gyerekként szállítják az érmeket?
Mindkettőre van példa. Van olyan, aki 10 éves korától végig veri a mezőnyt, folyamatos korosztályos csúcsokat úszik, és úgy lesz sikeres felnőtt sportoló. De van arra is példa, aki először 16 évesen jutott odáig, hogy hazai döntőt ússzon, később mégis világversenyeken indult. Mind a két út azért szép, ahogy megtörténik. Tök jó lenne, ha lenne jósgömbünk, de nincs. Addig pedig marad a munka. Persze látjuk, hogy ki a tehetséges, ki az, aki fekszik a vízen, ki a kitartó, de az idő, a szorgalmuk, a testi érésük dönti el, hogy mire és mennyire alkalmasak.
A lényeg az, hogy az utat bejárjuk. Az élsportolóvá való válás útját kell megküzdeni, tudni kell élvezni, és ha ez megtörténik, akkor határ a csillagos ég.
Egyre sikeresebb a VSD úszószakosztálya
Mint ismeretes, 2024 novemberétől új időszámítás kezdődött a VSD úszószakosztály életében. A vezetést László Tibor vette át, munkáját pedig Magyarovits Zoltán mesteredző, szakmai tanácsadó segíti. Magyarovits Zoltán többek között olyan sportolókat edzett és edz, mint Kós Hubert vagy Gulyás Michelle olimpiai bajnokok és jelenleg is folyamatos sikereket érnek el az öttusázói.
László Tibor az úszás mellett az egyesület triatlonosait is edzi, irányítja, így mindkét vezető új impulzusokat is behozott a szakosztály életébe. A versenyzők edzője Imre Milán, akinek a munkája alatt rengeteget fejlődtek a fiatalok. Az országos bajnokságon elért érmek mérföldkőnek számítanak az egyesület életében, és a regionális versenyeken is rendre szállítják az érmeket. Biztosak lehetünk benne, hogy még sokat hallunk róluk.
