A XXVII. Dunakeszi Nyári Tárlatnak ad otthont augusztus 19-én a VOKE József Attila Művelődési Központ, ami a ház évadnyitó eseménye is. Idén 8 új kiállító is csatlakozott a nagy múltú tárlathoz, melynek célja, hogy a szervezők ráirányítsák a lakosság figyelmét a helyi művészekre. Csoma Attilát, a VOKE vezetőjét kérdeztük a színvonalas tárlatról.
Mi volt a tárlat ötletgazdáinak a célja?
1998-ban rendezték meg az első Dunakeszi Nyári Tárlatot, amit azóta minden évben megtartunk. A tárlat során elhívjuk a városban élő és a városhoz köthető képzőművészeket, hogy mutassák meg magukat a közönség előtt. A dunakeszi alkotók minden képzőművészeti műfajban megmutatkozhatnak, legyen az festészet, szobrászat, grafika, textil, fotó, kisplasztika vagy valamilyen digitális művészet. Ez a legnagyobb léptékű kiállítás a városban, aminek a szervezését már májusban elkezdjük, amikor a velünk kapcsolatban lévő, illetve a látókörünkben lévő művészeket felkérjük a részvételre. 30-35 művész jelentkezik általában, akik szívesen részt vesznek a tárlaton. Idén minden várakozást felülmúlt a jelentkezők száma, mivel 45 kiállítónk van, közülük 8 új, akik az első alkalommal vesznek részt.
Messze a legnagyobb tárlat az idei
Vannak visszatérő képzőművészek?
Igen, van, aki már évtizedek óta jelen van. Olyan is van, aki a legelső kiállításon is szerepelt és most is kiállít. Lehet, hogy valamelyik évben kimaradt, de visszatérően megmutatta magát. Több művésznek huszonéves kapcsolata van a művelődési központtal, de van olyan művész, aki ebben az évben fedezte fel a lehetőséget a kiállításban, vagy épp mi fedeztük fel őt. Minden művésztől 3 alkotást kértünk be. Idén jóval több, mint 100 alkotás ékezett be, amiből 93-at mutatunk meg. Ez messze a legnagyobb tárlat, mivel korábban 75-80 alkotást nézhetett meg a közönség.
Jól érzékelem, hogy az évtizedek alatt a nyári tárlat komoly elismerésre tett szert a dunakesziek körében?
Ez így van, azt hiszem, hogy presztízse lett a kiállításnak. Ezt mutatja az is, hogy a tárlat kapcsán jött létre a DunArt Képzőművészeti Egyesület azokból a művészekből, akik szorosabbra akarták fűzni egymáshoz a kapcsolatot. A tárlat egy találkozási pont a művészeknek egymással és a közönséggel. A város határain kívülre is elterjedt a kiállítás híre. Az alkotóktól mindig azt kérjük, hogy viszonylag friss munkákat állítsanak ki. A kiállítás dátuma szimbolikus, mivel augusztus 19-én, a nemzeti ünnep előtti este tartjuk a megnyitót, amit egy fogadás, majd kötetlen beszélgetés követ.
Hogy látja, bővül a városban a művészek száma?
Azt tapasztalom, hogy egyre többen fordulnak a fotózás, a festészet felé. Sok példa van arra is, hogy az aktív életszakasz után, a nyugdíjaskorban kezd el valaki komolyabban foglalkozni valamelyik képzőművészeti ággal. Mi lehetőséget adunk mindenkinek, hogy megmutassa magát. Ez azért fontos, mert ahányan vagyunk, annyi módon látjuk a világot. A szűkebb környezetünkben sok mindenkit megihlet a város, a Duna-part, a természeti környezet, ami körülvesz minket. Nagyszerű dolog, ha ezt az élményt másokkal is megosztják. A művészetnek nagy jelentősége van abban, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Milyen fázisban van a kiállítás?
Már az utolsó simításokat végezzük a tárlaton. A képek a falon vannak, a szobrok a posztamenseken állnak. Szervezzük a fogadást, névtáblákat, irányító táblákat készítünk. A tárlat anyagából katalógust készítettünk. Egy negyedévet felölelő munkafolyamat az, aminek augusztus 19-én este érünk a csúcspontjára. A tárlat szeptember 6-ig lesz megtekinthető.
