A Dunakeszi Széchenyi István Általános Iskola diákjai és tanárai az Erasmus program aktív résztvevői. Az európai uniós finanszírozási program egyik része egy JOB SHADOWING-nak nevezett tanári tapasztalatcsere is, melynek keretében a dunakeszi iskola márciusban két horvát pedagógust fogadott, majd az iskola három tanára látogatott el a szomszéd ország oktatási intézményébe. A Dunakeszi Széchenyi István Általános Iskola nyelvi munkaközösség vezetője, Taska Judit angoltanár számolt be a programmal kapcsolatos élményeiről.
Március 18-22. között látogattak horvát pedagógusok az önök iskolájába. Milyen témában cseréltek tapasztalatokat?
A Job Shadowing Erasmus program lehetővé teszi, hogy különböző országok pedagógusai egymás iskoláját látogassák meg egy bizonyos témában. Márciusban egy horvát iskolából két kollégát fogadtunk, hogy az iskolai bántalmazás (bullying) témakörében osszuk meg egymás tapasztalatait. Egy kétórás workshopot készítettem, egy prezentációval egybekötött interaktív előadást a kollégáknak. A programban Gálné Lipp Kinga kollégám az online bántalmazásról beszélt és Erasmus koordinátorunk, Zsuponyó Ágnes is részt vett.
A verbális bántalmazás jellemzőbb
Hogyan látja, az iskolai bántalmazás mennyire aktuális a magyar közoktatásban?
Sajnos nagyon aktuális, vannak iskolák, ahol a fizikai bántalmazás is megjelenik. A mi iskolánkban ez szerencsére nem jellemző, mert nagyon szigorúan járunk el. A gyerekek közötti szóbeli bántalmazás viszont, sajnos, nálunk is jellemző. A bántalmazás alatt főleg egymás szekálását, a beszólogatást, a másik lekicsinylését értjük. Tartottam egy osztályfőnöki órát ebben a témában, amikor őszintén elmondták a gyerekek, hogy ez a fajta bántalmazás nagyon jellemző köztük. Azoknak a diákoknak, akiket sérelem ér, ez nagyon bántó, megalázó dolog.
Sajnos a bántalmazott, áldozatgyerekek esetében pedig tendenciaként figyelhető meg, hogy belőlük is bántalmazó lesz, mert a stresszt sokszor csak úgy tudják kezelni, hogy ha ők is bántanak mást.
Ez egy nagyon rossz folyamat, ami el tud fajulni. Tudatos odafigyelés kell ennek a kezelésére.
Mennyire jellemző, hogy a bántalmazott gyerekek segítséget kérnek a tanároktól?
Gyakran csak fizikai bántalmazás esetén fordulnak hozzánk, de a lelki bántalmazással nem. Egyszer-kétszer előfordult, hogy osztályfőnöki órán ezzel a problémával megkerestek már a diákok.
Az önök horvátországi látogatása egészen más témát ölelt fel?
Április 15-19. között Gálné Lipp Kinga kollégámmal és Klajkó Katalin igazgatónővel látogattuk meg Klostar Ivanic, egy pici horvátországi település iskoláját. A téma a tanulási nehézségekkel küzdő diákok helyzete, az ő speciális problémáik kezelése volt. Ebben az iskolában egy komolyan felépített rendszer van a tanulási nehézségekkel küzdő diákok támogatására, ami már évek óta kiválóan működik, ebbe kaphattunk betekintést.
Mi az a support class?
Milyen tapasztalatokat szereztek ebben a fontos témában?
Az iskolában alsó tagozaton pedagógiai asszisztenst kap az a gyermek, aki igazán rászorul. Láttunk rá példát, külön padban ült a diák, a többiekre merőleges beállított asztalnál, ahonnan ő a tanárt is és a diákokat is láthatta. Az asszisztens végig segített, felügyelte a gyerek munkáját. Ezen túl külön fejlesztő órára jogosultak ezek a gyerekek, ahol az egyéni igényeik szerint foglalkozhat velük a szakértő.
Felső tagozatban viszont egy teljesen más alapokon működő, már jól bejáratott rendszert alakítottak ki. Az enyhén nehezített tanulási készségű tanulók külön tankönyvből tanulnak. Egész pontosan ugyanazt az anyagot külön feldolgozásban kapják meg. A tananyaghoz van külön normál munkafüzet és egy egyszerűbb változat, ami sokkal színesebb, kevesebb anyagot tartalmaz és jóval könnyebben feldolgozható, mint a normál. Bármilyen hihetetlen, ez a kettős tanagyag minden évfolyamon, minden egyes tantárgy estében elérhető: anyanyelv, angol, matematika, történelem és természetismereti tárgyak esetében. A diákok együtt vannak, mindenki ugyanazon dolgozik, de differenciálva. Ez szemmel láthatóan kényelmes, működőképes volt tanár és diák számára egyaránt. Fantasztikus volt látni ezeket a munkafüzeteket, amelyekből öröm tanítani.
A gyengébb képességű gyerekek- akiknek a könnyített feldolgozású tankönyvekből is gondot okozna a tanulás- a készségtárgyak óráin, mint rajz, ének, testnevelés, együtt vannak saját a „anyaosztályukkal”, de a nehéz, tanulós tárgyakat (földrajz, anyanyelv, matematika) viszont külön kiscsoportos foglalkozás keretein belül tanulják egy elhivatott, kompetens szakember vezetésével. Könnyített tananyag mentén, nyugalomban, csendben, nem frusztrálódva haladnak szakember segítségével. Ez a rendszer átmenet a régi (külön osztályban a gyengék együtt) és a mostani, teljes integrációs rendszer között. Ezeket az órákat support class-nak nevezték, ami külön tetszik nekem, hiszen a support szó támogatást jelent, ami sokkal szebb csengésű és tartalmú, mint a felzárkóztatás vagy fejlesztés, mert azok azt sugallják, nem vagy elég jó, nem vagy olyan, mint a többi.
Több ilyen órát is láttunk, nagyon pozitív élmény volt. Úgy tűnik, hogy jól működik ez a rendszer már több éve, aminek beleláthattunk a részleteibe. Tapasztaltuk, hogy sokkal nyugodtabbak a tanárok, mint nálunk, mert Magyarországon hatalmas probléma, hogy mit kezdjünk a különböző tanulási nehézségekkel küzdő diákokkal, hogyan foglaljuk le a figyelmüket, az érdeklődésüket.
Mennyire látja jól működő rendszernek az Erasmus programot?
Én nagyon lelkes képviselője vagyok a programnak, mert, szélesíti az ember látókörét, friss nézőpontokat ad. Amikor utazunk, másként látunk rá dolgokra. Új dolgokat tapasztalunk, tanulunk. Emlékszem, az első Erasmus program firenzei tanfolyama után hetekig éltem abból az energiából, amit ott kaptam. Nagyon jó ötleteket szereztünk a tanításra, a gyerekek kezelésére, az iskolai jó légkör létrehozására. Nem elhanyagolható az sem, hogy ilyen alkalmakkal barátságok is szövődnek, amelyeket évekig ápolunk.
.
